Egy szomorú sorsú kastély a Vajdaságban

Ha észak felől érkezünk, ez a látvány fogad

Az elmúlt hetekben egy régóta bakancslistás helyre jutottam el. Mivel ez az eldugott, felettébb vadregényes és izgalmas történetű település a jelenleg sárga besorolás alatt eső Szerbiában van, kalandomnak 2 hét hatósági karantén lett az ára, amiből 1 hét teljesült is. Ennek ellenére mégis megérte.

2020-as állapot

2009-ben még ilyen állapotban volt a kastély

Párom vajdasági származású, így az elmúlt években elég gyakran megfordultam Bácskossuthfalván és közvetlen környékén. Mivel néha biciklizem vagy futok a határban, letöltöttem egy online térképet a telefonomra, ahol figyelmes lettem arra, hogy nem is olyan messze a falutól van egy kastély. Természetesen rögtön kutatni kezdtem utána. A talált anyagok alapján nem csoda, hogy azonnal felkerült a felkeresendő helyek listájára. 

Mindeddig azonban csak várt és várt a sorára az árván maradt kastélyrom, mint az alvó Csipkerózsika. És ez a hasonlat a kastéllyal kapcsolatban nem véletlen: abszolút ideális hely lenne a mély álomba merült hercegnőről szóló újabb mesefilm forgatására.

A kastély fénykorában valamikor a 30-as években

A filmesek természetesen fel is fedezték a helyszínt: a múlt század 80-as éveiben is forgatások helyszíne volt. 1985-ben egy jugoszláv mozifilmet (Držanje za vazduh) is készítettek itt. A film tanúskodik arról, hogy akkoriban a kastély és a kert sokkal jobb állapotban volt a mostaninál. Nem vagyok nagy sorozatnéző, így engem is meglepett, hogy Babapuszta az éppen most vetített Drága Örökösök sorozatban is feltűnik.

További érdekesség, hogy a településnek (vagy inkább a Fernbach kastélynak) saját facebook oldala, valamint blogja is van. Főleg az előbbi telis-tele van gyönyörű archív felvételekkel különböző időszakokból, így kitűnően nyomon követhető az épületegyüttes rohamos állagromlása. Kár, hogy a tartalmak csak szerb nyelven érhetők el. Írásomban a közösségi oldalon található fotókból szemezgettem párat a saját felvételeim mellett.

A Zombor közelében lévő település különböző névváltozatai mögött meglehetősen érdekes történetek rejlenek: 

Útban Babapuszta felé - stílszerűen parasztbiciklivel

Babapuszta mellett hívják Sárinak vagy Sáripusztának is a kis falucskát, ez a legrégebbi név már 1468-ban feltűnt egy korabeli dokumentumban. 

Ma használatos szerb nevét (Aleksa Šantić) 1924-ben kapta, amikor a szerb uralkodó hercegovinai szerb első világháborús önkénteseket telepített itt le és házat és birtokot adományozott nekik örök hálája jeléül. 

Több történetet is találtam arra vonatkozóan , hogy honnan származik a ma is használatos Babapuszta név. Ezek közül a valószínűbb verzió, hogy a települést a földbirtokos, Fernbach Károly felesége beceneve alapján keresztelték el. Olvastam azonban olyan feltételezést is, hogy a név egy fösvénységéről hírhedt korábbi földbirtokosnő, Lelbach Baba nevéből ered, aki hatalmas területekkel rendelkezett a környéken. Elképzelhető, hogy a Fernbach család később tőle vásárolta meg ezt a birtokot.

Fernbach Károly unokájával a kastély teraszán 1926-ban

Rövid ideig hívták a települést Hadikkisfalunak is. 1941-ben bukovinai székelyeket telepítettek a Vajdaságba, Topolya, Szabadka és Újvidék környékére az innen elmenekült dobrovoljácok helyére, miután a magyar hadsereg visszafoglalta a Délvidéket. Azonban ez a név és a székelyek ittléte se bizonyult hosszú életűnek. 1944-ben el kellett menekülniük Tito partizánjai elől Magyarország területére, ahol később a legtöbben Tolna és Baranya megyében, a kitelepített svábok házaiban leltek otthonra. A név maga Hadik András tábornokra utal, aki az 1764-es madéfalvi veszedelem után a Moldvába menekült székelyek egy részét összegyűjtötte és Bukovinában letelepítette. Az itt alapított egyik falut is Hadikfalvának hívták, és a bukovinai székelyek később is szívesen emlékeztek meg a tábornokról egy-egy általuk alapított falu nevével.

A székelyek a faluban egy kis fatemplomot is építettek, melynek Szent Rafael tiszteletére szentelt harangja maradt csak fenn a temetőben.

És a névváltozatok sora még mindig nem ért véget: a második világháború vége felé a település rövid ideig a Fernbach nevet is viselte a birtokos után.

A lépcsőház (valószínűleg) 2009-ben és most

Babapusztán egyébként több kastély volt található. Az elsőt Hammerstein báró építtette, akinek Babapuszta is a birtokához tartozott, és a település az itt dolgozó munkások lakhelyeként szolgált.  Hammerstein báró kastélyát is egy arborétum, az ún. cifrakert övezte, de ebből sajnos szintén nem maradt fenn semmi, mint a kastélyból se sok. A trianoni határmódosítás után a bajmoki Beslić család család birtokába került a mintegy 400 hektárnyi birtok. A báró cselédeinek egymás mellé épült 10 házát ma is „két magyar falunak” hívják a helyiek.

 A másik, ismertebb, de szintén nagyon szomorú állapotban lévő kastélyt 1906-ban kezdte építtetni apatini Fernbach Károly, Zombor főispánja. A tervező nagy valószínűséggel

Fernbach Károly alispán

Hikisch Rezső volt, de egyesek szerint Raichle Ferenc volt egy személyben a tervező és a kivitelező is. Más források azt állítják, hogy Raichle csak a kivitelezésben vállalt részt, mint téglaszállító, a munka oroszlánrészét Bechler Jakab, pacséri vállalkozó végezte. Az egykor gyönyörű kastély a bécsi szecesszió jegyeit viseli magán. A nagypolgári életmódot szolgáló úrilak köré csodálatos, mintegy 10 katasztrális hold nagyságú, ritka növényfajtákat felvonultató angolpark létesült. A park tervezője sajnos ismeretlen. A nyaralónak épült kastély számos vadászat és fogadás színhelye volt, de a szórakozás mellett a házaspár számos társadalmi funkciót is betöltött, a jótékonykodásban is részt vett, jövedelmük egy részét közcélokra fordították.

Talán kevésbé ismert, hogy a kastély építtetőjének felesége, Fernbach Károlyné (szül. Karácson Dóra) neves madár- és természetvédőnek számított. A kastélyt övező hatalmas és gyönyörű park madármegfigyelések és madárvédelmi kísérletek helyszínéül szolgált. Számos vonulási és ökológiai megfigyelés fűződik a feleség nevéhez és még szakcikk is jelent meg a tollából. Az Aquila 1913-ban megjelent 1-4. számában közölt megfigyelése például a szürke varjak egérirtásával kapcsolatos. 

Fernbach Károlyné

A kastélyt a házaspár lányai eladták Anton Kerschner prigrevicai kerékgyárosnak, aki a birtokon kendergyárat építtetett, melynek üzemeltetéséhez minden évben több száz hold kendert ültettek a környéken.

A kastély az államosítás után a helyi Május 9. mezőgazdasági kombinát tulajdonába került, aminek szokás szerint az lett a vége, hogy a kastély állapota vészesen romlani kezdett. 1951-ben egy felmérés még azt állapította meg, hogy a parkban 174 különböző lágyszárú és fásszárú faj található, tele ritkaságokkal. A megfelelő gondozás hiánya miatt azonban elkerülhetetlen volt mind a kastély, mind a park állagromlása. A földszinti részekben a kombinát irodákat létesített. A kommunista idők alatt az épület a kiváltságosok szállodájaként is üzemelt egy ideig, ekkor még a parkot két kertész gondozta. 

Talán ezen a képen érzékelhető, milyen csodálatos park vette körül a kastélyépületet

Az épület Geschner kastély néven is ismert, sajnos nem sikerült rájönnöm, hogy kerül képbe ez a név, de egyértelműen ugyanarról az épületről van szó. Lehetségesnek tartom a Kerschner és a Geschner név hasonlósága miatt, hogy az egyik elhallásáról vagy átírásáról lehet szó. De ez csak feltételezés.

Egy angyalos festmény a kápolnából

A falra festett keresztút egyik vandál kezek által összekarcolt stációja

Az egykori házi kápolna ablaka

A végső pusztulást a balkáni háború és az azt követő zavaros idők okozták. Menekültek költöztek az épületbe, akik minden mozdíthatót széthordtak, kivágtak, eltüzeltek. A háború alatt az épület belsejét, például a kápolnarészt is jelentősen megrongálták, a márványoltárt összetörték, a falra festett stációkat összekarcolták. A kastély tornyában lévő harangot állítólag egy színésznek adták ajándékba, aki egy filmforgatás alkalmával vetett szemet rá.

Elkeserítő állapotok

Sajnos ez a jobb sorsra érdemes, valaha felbecsülhetetlen értékű épületegyüttes és a park mára már menthetetlen állapotba került, mint ahogy a képek is bizonyítják. Kicsi reménysugár, hogy a fent említett facebook oldalon pár éve egy látványterv jelent meg a kastély és az azt övező park felújításáról.

Napraforgótáblák között Babapuszta felé

De vajon hogyan juthatunk el Babapusztára? 

Mivel tapasztalatom szerint a tömegközlekedés a környéken meglehetősen bizonytalan, legegyszerűbb, ha autóval érkezünk a környékre és Csonoplya, Pacsér vagy

A kastély őrzője

Bácskossuthfalva irányából próbálkozunk az idejutással. A szántóföldek között vezető utak aszfaltozása nem tart ki végig (csak Pacsér és Bácskossuthfalva irányából teszteltem, de esélyes, hogy Csonoplya esetében sincs végig aszfalt), emiatt vagy megfelelő járművel, vagy gyalog, esetleg kerékpárral induljunk neki, ahogy én is tettem. Közlekedjünk figyelmesen, mivel ezeket a dűlőutakat a mezőgazdasági járművek rendszeresen használják. A Google térképen a 9. Maj feliratot keressük a fent említett falvak által behatárolt területen. Csak egy bizonyos nagyításnál fog látszani, de ha megvan, akkor egyben megtaláltuk a célunkat is. Amennyiben északkeleti irányból érkezünk, először a kastély tornya tűnik fel, majd gyorsan el is, majd néhány mezőgazdasági épületre és jobbról egy birkakarámra lehetünk figyelmesek. Ekkor már jó helyen vagyunk. Rövid ideig kövessük az aszfaltos utat, ahonnan hamarosan kis ösvények nyílnak balra a bozótosba. Ne riadjunk vissza tőlük, pont a kastélybejárathoz visznek. Kóbor jószágok, többnyire kecskék, kutyák, birkák előfordulhatnak, de szerencsére veszélytelennek bizonyultak.

Ha ezt látjuk, a kastély már közel van - csak tovább az aszfalton és be balra a bozótba

látványterv