A következő címkéjű bejegyzések mutatása: légvédelmi bázis. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: légvédelmi bázis. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. április 24., péntek

Hétköznapi karantúra

Hogy is néz ki közelről az egyéni szabadidős sportevékenyég gyakorlása járványhelyzetben? 

Úgy, hogy 2 óra után, mikor az embernek már totál elege van a home office-os nyüglődésből, felpattan az irodaszéknek kinevezett hadviselt ülőalkalmatosságból és teleportálja magát egyenesen Biatorbágyra, az Iharos alá. Szép is lenne...

Álom vagy valóság?
A valóságban azonban a következőképp történik mindez: A húgom már egy ideje pedzegette, hogy csütörtök délután ki kell mennie Biatorbágyra munkaügyben, és éppen úgy alakult, hogy munkám aznapra már nem maradt, valamint az irodavezetőnk is épp kérte, hogy vegyük ki június végéig az idei szabink 1/5-ét. E dolgok együttállása eredményezte, hogy sikerült villámsebességgel, kb. fél óra leforgása alatt felmentetnem magam az itthoni munkavégzés kötelessége alól. Igaz az utolsó pillanatban Murphy bedobott még egy elintézendő feladatot, de azzal gyorsan megküzdöttem és máris szabad volt a pálya.

Szabad az út, vár az erdő - a biatorbágyi lőtér közelében
Mivel kb. egy háztartásban élünk - szomszédok vagyunk, ráadásul a lakásunk papíron egy cím - a közös leutazásnak sem volt akadálya, csak éppen még el kellett bicikliznünk az autóért. Útközben megbeszéltük, hogy kb. 2 órám lesz erdőt járni, amíg ő felméri az átalakítandó nyaralót, mely éppen a turistaút mellett épült. Így rögtön a P jelzésről indulhattam az Iharos utcából. 

Konkrét túratervem nem volt, extra tempót se terveztem, hogy minél több látványosság beleférjen a kiruccanásba. A szokásos felező módszert alkalmaztam, ami azt jelenti, hogy a rendelkezésemre álló időm felének leteltekor kell visszafordulnom, vagy biztonsági ráhagyással valamivel előbb. Tehát a piros jelzést követtem a focipálya irányába, majd a lőtéren keresztül. Itt találkoztam néhány bringással, majd ezután sokáig jóformán senkivel. 

Kisvirágú hunyor
Utoljára két hete jártam a természetben, így meglepett, hogy ennyi idő alatt mennyire kitavaszodott és kilombosodott,  kizöldült az erdő. Sorra fotóztam a szebbnél szebb virágokat - kankalinokat, hunyorokat, kutyatejeket. Majd eközben szépen lassan fel is érkeztem a Szily kápolnához. E Szent Vendelnek szentelt, elipszis alaprajzú, klasszicista stílusú 19. század eleji templomocska valaha szebb napokat élt, és a névadó Szily család nyughelyéül szolgált. 


Kankalin
Innen még mindig az egyre meredekebbé váló piros jelzést követtem az Iharos nyugati oldalában, mígnem elértem az öreg-hegyi nyaralós rész szélét. A biciklis sportember, aki a lőtérnél hagyott el, itt már visszafelé jött, de én sem szégyenkezhettem, egész messzire jutottam, miközben majdnem letelt a részemre kiszabott idő fele. Ennek tudatában úgy döntöttem, jelzetlen utakon megközelítem az iharosi titkos katonai bázist. Az Iharosra vezető utat egy nagy gyöngyvirágmező szegélyezi, a virágok már kezdték bontogatni a szirmaikat.

Mire felkaptattam az elhagyott légvédelmi bázishoz, lejárt a fele időm. Készítettem néhány vagány maszkos fotót a hangárokkal és körülnéztem, hátha találok kosborokat, de csak éppen elnyíló héricseket pillantottam meg, valamint egy párocskát az egyik hatalmas garázs tetején. Nem akartam zavarni őket, így gyorsan tovaindultam a piros jelzés másik szára felé, de előtte még megcsodáltam a Budai-hegységre nyíló egyedi kilátást.

Pilisi bükköny

Olocsán csillaghúrok
Ekkor telefonált a húgom, hogy végzett és már a focipálya felé tart a piroson. Feltett szándékom volt, hogy a sziklákhoz még felmászom, ha nem is fejezem be a körömet a piroson, így azt tanácsoltam neki, haladjon tovább a kápolna felé, én meg majd átvágok valahol az erdőn az irányába. Közben megcsodáltam néhány zöld gyíkocskát, de sajnos hamarabb menekülőre fogták, mintsem elővettem volna a telefonom pár fotó reményében. A meredek hegyoldalon emlékezetemben idestova jó 15 év távlatából növögető sarjerdő időközben egész vadonná érlelődött. A túloldalon rám váró emelkedő azonban sajnos nem lett lankásabb. 

Bázistúra csakis (szabálytalanul felvett) védőfelszerelésben

Tavaszi héricsek
Most már tudom, hogy az itteni sziklák is kaptárkövek. Eddig a számos Bia 25 részvételemen mindig csak elrohantam mellettük, észre se vettem a kőfülkéket. Pedig az ellenkező irányból eészen szembetűnőek. Éppen a fülkéket nézegettem - közben meg ügyeskedtem, nehogy megcsússzak a mállékony és poros hegyoldalban, mikor másodszor is telefonált a húgom, hogy immár a lőtér végénél jár. Számomra már nem volt sok a kemény kaptatóból, felmásztam tehát a legközelebbi sziklateraszra - az egyik fülkés kő tetejére. Kicsit napoztam és fényképeztem, majd visszaindultam, hogy a legközelebbi kereszteződésnél átvágjak a piros másik ágára. Ha jól időzítettem, éppen találkozom a húgommal. Ez kis híján sikerült is, mert mikor elértem a jelzést és felhívtam, kiderült, hogy majdnem azonos ideje láttuk a nemrég elhaladt futócsapatot. De sajnos az is kiderült, hogy elvétette a pirosnak a kápolna felé hirtelen letérő csapását. Mondtam tehát, hogy forduljon vissza és hamarosan találkozunk.
Egyik fülkés szikla a Kő-orr oldalában
Kilátás fentről
Így is történt. Aztán együtt megmásztuk megint a Szily-kápolnához tartó emelkedőt, mely emlékeimben mindig kísért egy téli terepviszonyok között megtett teljesítménytúráról, mikor is itt kellett lefelé araszolnunk az eljegesedett ösvényen. A kápolnát újfent megcsodáltuk, majd a piros kereszt jelzésen tértünk vissza a focipályához, majd a lejjebb hagyott autóhoz.

Szily kápolna
Két óra alatt ezernyi élmény ért a szikrázó, szinte nyári napsütésben fürdő üde természetben, sikerült kikapcsolódnom, hogy másnap újra teljes elánnal belevethessem magam az otthoni munkavégzésbe, tanulásba, főzésbe, kenyérsütésbe és minden másba, ami a háziasszonyokra vár karantén idején. Innen az íróasztal mellől jelentem, hogy sikerült. ☺

Karanténban
Fácit: mostanság akár ez a rész is ideális túracélpont lehet: nincs messze a fővárostól, és ha hétköznap megyünk, alig találkozunk valakivel, azok is igen gyorsan elgurulnak vagy futnak mellettünk. Hétvégén a jelzetlen utak jöhetnek inkább szóba - azokból is számos akad errefelé.

Macskapuszi -nekik most is lehet