A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sétafika. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sétafika. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. május 6., péntek

Körtvélyestől Körtvélyesig

Avagy kilátóhelyek és lejtaknák nyomában a Vértesben




Az utcánkban már virágzik a bodza, így egy hirtelen ötlettől vezérelve szerveztem egy túrát kedvenc bodzázóhelyemre a Vértes-hegységbe, hátha szerencsével járunk. Mivel nemrég olvastam a Turista Magazin cikkét a nemrég épített Körtvélyesi-kilátóról és a közeli medvehagyma-tanösvényről, úgy gondoltam, ideje meglátogatni az új nevezetességeket. Bár ugyan a medvehagymaszezonnak már lassan vége, de a virágzó medvehagymaszőnyeg látványát kár lenne kihagyni. És egyébként se gondoltam volna, hogy a Vértesben egyáltalán van medvehagyma, pedig nem először járok errefelé...

A Vinya-bükk völgy elején
gumós kőtörőfű

Hamar összeverbuválódott maroknyi csapatom és mivel ilyen kevesen voltunk, úgy gondoltam, hogy bátran beiktathatunk az útitervbe néhány kisebb kitérőt egy-egy látványos helyre. 

Az útiterv alapján a kietlen szári vasúti megállóhelyről indultunk, amit mindkét oldalon egy-egy peron plusz egy esőbeállónak hívatott konténer fémjelez csak, majd a falun áthaladva értük el az ún. Terv-utat.  

enyvecske vagy szurokszegfű
Úgy terveztem, hogy majd a Terv-út mentén szedünk bodzát, de a bokrokon még nem jelentek meg a virágok, valószínűleg egy-két hét kell még nekik, míg virágba borulnak.
Eztán a csodaszép, virágokkal teli és harsányzöld, valamint az őzsalátától sárgálló Vinya-bükk völgy miatt elhagytuk a P jelzést, majd a völgyből kievickélve visszamásztunk P jelzésre. Természetesen nem hagytuk ki a geodéziai tornyot se a Körtvélyes tetején,  a tiltás ellenére Csabával fel is másztunk, hogy megcsodálhassuk a kilátást.

Olocsán csillaghúr
Így kipipálhattuk az első számú Körtvélyest, mint kilátóhelyet. A kiltó alatt egy kidőlt fatörzs mellett egy érdekes gombára bukkantam. Mártával, a botanikusunkkal megállapítottuk, hogy valószínűleg papsapkagomba, így otthagytuk. Bár ne tettük volna...

Őzsaláta
Innen a Macska-bükkön keresztül ereszkedtünk le a szépen felújított Szép Ilonka-forráshoz. Elég régen jártam már erre, így meglepődve néztem a K+ ösvény mellett létesített építményt, aminek célját nem sikerült kitalálni. Talán majd egy szobrot helyeznek itt el? Vagy kis kápolna lesz? Mindenesetre Benedek beállt az épület alá Szent Benedek szobrát imitálva. 

Páfrány
Innen a K+-en újból visszamásztunk egy darabon, hogy megcsodálhassuk a páratlan kilátást a Gráciák-bércén, ahova egy nem szabályos, de nagyon jól követhető jelzés vezet. A szirt mentén vezető úton meglepődve vettük észre, hogy bizony medvehagyma az a fehér virágú növény, amit egyre gyakrabban látunk. Aztán hirtelen a viszonylag ritkás erdő alját összefüggő fehér szőnyeg terítette. Miután kifotózkodtuk magunkat a medvehagymásban, majd a kilátóhelyen is, visszatértünk a Z jelzésre, és hamarosan belecsatlakoztunk az OKT útvonalába, ahol először elhaladtunk a Rockenbauer emlékfa mellett. Az emlékfa után megtaláltuk a második, általunk papsapkagombának titulált gombát, amit természetesen megint otthagytunk, hiszen ki szeretne meghalni papsapkagomba-mérgezésben...

Rockenbauer emlékfa

Vitányvár
Rövid látogatást tettünk Vitányvár romjainál, ahol éppen felújítási munkálatok folynak. Itt aztán Márta hirtelen megvilágosodott a gombákkal kapcsolatban. Az eddigi gombáink ugyanis nem papsapkagombák voltak, hanem ízletes kucsmagombák! Ezután árgus szemekkel fürkésztük az erdőt, hogy nem találunk-e kucsmává felavanzsált papsapkákat és ennek eredményeként nem is maradt el a siker.

A Béla-forrás irányába nem szabályosan a kéken haladtunk végig, hanem letértünk egy jelzetlen ösvényre. Sajnos így se pont a forrásnál bukkantunk ki, mint ahogy terveztem, de legalább felfedeztünk egy kitűnő ízletes kucsmagomba lelőhelyet. Így a vasárnapi ebéd szépen kiegészülni látszott némi medvehagymás juhtúróval töltött kucsmagombafejekkel... 

A forrásból sajnos alig csordogált a víz és ráadásul ki volt írva, hogy nem iható – hasonló tábla volt kitéve a Szép Ilonka-forrásnál is. Majd újabb kitérő következett az új kilátóhoz, de közben még beiktattuk a Körtvélyespuszta régi temetőjének meglátogatását is, ahol az ismertetőtábla szerint nem csak az egykori itteni település magyar- és németajkú lakosai nyugszanak, hanem magyar honvédek, valamint a környező puszták lakói is. 

Az új kilátó

Valószínűleg a pont közeli Körtvélyespuszta miatt kapta a Körtvélyesi-kilátó nevet ez a tetszetős építmény, annak ellenére, hogy a hegyet, amin áll, Kis-Kopasznak hívják. 
Honvédsír a körtvélyesi temetőben
A kilátó után két útitársunk inkább Szárliget felé folytatta útját, hogy korábbi vonattal mehessen haza, így már csak öten indultunk vissza a K+ jelzésen, hogy a Mészáros-hegy alól egy Budai-útnak nevezett jelzetlen úton elérjük a medvehagyma tanösvényt. Itt már segítségül hívtam a vadonatúj telefonomat is navigációhoz és nagyon biztató volt, hogy sorra jelentek meg az út mellett a medvehagymavirágok. Messzebb hívogatóan fehérlett az erdő alján az összefüggő medvehagymaszőnyeg és átható hagymaillat járta át a levegőt. Úgy gondoltam, hamarosan elérjük a tanösvényt, de a GPS azt mutatta, hogy inkább a X. számú lejtakna felé haladunk, amit feltételesen szintén beterveztem, mint megtekintendő látványosságot. Bár a geocaching oldalon leírtak szerint ezt az aknák a kesserek elég nehezen találták meg, illetve többen rá se leltek, ennek ellenére mi szinte rögtön megláttuk az aszfaltút mellett a feltűnő fehér színű építményt, miután a romos épületeknél kibukkantunk az erdőből.

Itt megpróbáltunk elnavigálni a tanösvény irányába, de sajnos nem találtunk megfelelő utat, így inkább maradtunk az aszfalton. Meg kellett, hogy állapítsam, hogy az 5 óra utáni 6-16-os buszt már éppen lekéstük és szinte még egy óránk van a következőig. Így választhattunk, hogy miután csekkoltuk a megállóban a menetrendet, inkább elmegyünk a tanösvényhez, vagy felkeressük a XI. számú lejtaknát is. Mivel a tanösvény távolabb esett a megállótól, az utóbbit választottuk. A telefonos navigáció és a térkép együttesével könnyen ráleltünk erre is egy biogázüzem mögött.

X. számú lejtakna

Majd visszatértünk a buszmegállóba, ahová hamarosan megérkezett a busz, és mivel aggályos volt, hogy elérjük-e a buszról leszállva a kinézett vonatunkat, a kedves buszvezető felajánlotta, hogy a kedvünkért siet. És így is lőn, csak Nyavajáéknak, akik Szárról indultak, sajnos jegyet is kellett venniük, míg mi előrelátóan megvettük Kelenföldön a visszaútra a jegyünket. Azért bíztunk benne, hogy talán szerencséjük lesz, és ők se késik le a vonatot. Az utolsó pillanatban felbukkantak ők is a rozoga lépcsőkijáratnál és így együtt szállhattunk fel a hazatérő turistákkal teli vonatra.

Medvehagymák a Gráciák-bércén
Kilátás a Gráciák-bércéről; a piros virág a bujdosó mák


Kelenföldön gyorsan még beugrottam a boltba juhtúróért, hogy teljes legyen az öröm és a mai zsákmányból holnapra ízletes fogás készülhessen.

Íme az alapanyagok: medvehagyma, turbolya és ízletes kucsmagomba
És ez készült belőle: medvehagymás juhtúróval töltött gombafejek

Azért a recepttel se maradok adós:

Hozzávalók:

  • ízletes kucsmabomba (amennyi éppen kéznél van)
  • egy csokor medvehagyma
  • 125 g juhtúró
  • egy kis pohár tejföl
  • kevés reszelt parmezán és trappista
  • 2 száraz zsemle
  • 2 egész tojás
  • egy fej vöröshagyma
  • kevés olaj



A gombatönköket levágjuk a megtisztított gombákról, majd apróra vágjuk. A tejfölt és a juhtúrót összekeverjük, ebbe beletesszük a megmosott és apróra vágott medvehagymát és gombatönköket, valamint a reszelt sajtot. A kucsmákat megtöltjük ezzel a keverékkel. Előzőleg, ha nem túl tág a kucsmák alja, érdemes kibővíteni őket és a hulladékot apróra vágva beletenni a töltelékbe.

Eddig minden szépen ment, de nekem, mivel nem volt túl sok gombám, megmaradt egy halom töltelék. Azt a tanácsot kaptam, hogy készítsek a töltelékből tölteléket :-), azaz olyasmit, amivel a csirkét is tölteni szokták. Így beáztattam a 2 zsemléket, majd belőlük a vizet kinyomva, hozzáadtam a keverékhez őket, majd belekevertem az egészbe 2 egész tojást. Olajon megdinszteltem 1 fej apróra vágott hagymát, majd ezt is hozzátettem. Kiolajozott jénaiba tettem ezt a tölteléket, amire ráfektettem a töltött gombákat is. kb. 3/4-1 órán keresztül sütöttem őket, az utolsó negyed órában alufóliával letakarva, hogy ne égjen meg az étel. Így bőven megvolt a kucsmagombáknál szükséges 20 perces hőkezelés is.

Árnyjáték a Mária-szakadék bejáratánál

2016. április 14., csütörtök

Hagymák a kéken 2.

Avagy a nagy bakonyi bujkálás


A meteorológusok szokás szerint már megint hűvös, esős idővel riogattak hétvégére és nagyon féltem attól, hogy a már ilyenkor április táján szokásos, pöccre megszervezett, kéktúrázós, medvehagymázós túrám kútba esik. Pedig olyan gyorsan összejött a csapat és autósok is akadtak viszonylag gyorsan, akik vállalták a csapat helyszínre fuvarozását.
Napokkal a túra előtt órák hosszat bújtam a különböző időjós oldalakat és végül arra jutottam, hogy lesz ami lesz, megyünk. Igaz, a túra előtti utolsó napon a norvégok, akiknek legjobban hiszek, már alig jósoltak esőt, és ez felettébb biztató volt.

És eljött a túra hajnala: az látszott, hogy éjjel lehetett valami felhőszakadásféle, mert a járdák nedvesek voltak, de már nem esett. És tényleg jó hűvös volt, de nem annyira, mint gondoltam. Azért a sálamat a biztonság kedvéért a nyakamba kanyarintottam, mielőtt útnak indultam a Sasadi úti találkozóhely felé.

Hamarosan kiderült, hogy senki sem riadt meg a beígért zord időtől és bátran nekivágott a bakonyi rengetegnek, azaz először is a közel másfél órás autóútnak Kisgyónig. Ide másodiknak érkeztünk, de hamarosan feltűnt a többi autó is a láthatáron és összeállt hiánytalanul a csapat. Amíg a többiek szedelődzködtek, gyorsan beszereztük páran a bélyegzőinket az OKT igazolófüzetbe.

Igaz, ami igaz, nem volt egyáltalán melegünk, nemcsak a sál jött jól, de egy kesztyűt is betehettem volna a hátizsákba. Viszont még mindig nem esett, bár kétségkívül lehetett érezni egy kis ködszitálást – de annyiban maradtunk a túratársakkal, hogy ennél rosszabb már ne legyen. És meghallgattatott a kívánságunk.
Tehát ebben a melegnek semmiféleképp nem mondható, de legalább száraz időben vágtunk neki a harsogóan zöld, mindenhol virágzó erdőnek. 

Tavaszi lednek


Hamarosan elhaladtunk az egykori bányaközpont mellett, amiből mára már csak a gyülekezőtér maradt meg egy feliratos lámpaoszloppal, egy megkötözött bányász szobrával, valamint egy pince és egy támfal emlékeztet a sokkal nyüzsgőbb életre egykor a múlt század derekán. Erről itt olvashattok bővebben. 
Ki gondolná, hogy itt az erdő közepén valamikor munkások rakodták a vasúti kocsikat, gyerekek gyülekeztek az iskolába menet, és újabb és újabb munkásokat hozott az autóbusz... Sőt még egy kastély is állt itt.

Ennek a nyüzsgésnek mostanra már hűlt helye, a lámpaoszlop hiányos felirata akár a Szellemvárosok blogban is helyet kaphatna. Amíg a többiek nézelődnek, Mártával a virágokat fényképezzük bőszen. Találunk kányazsombort, salátaboglárkát,, ibolyát, hagymás fogasírt és tavaszi ledneket is. Sőt még pöndörödő gyöngyviráglevelet is, mely ugyan emlékeztet a medvehagymalevélre, de azért a gyakorlott szem nem téveszti össze őket.

Aztán újból nekivágunk a kék jelzés mentén a virágzó fákkal tarkított üde erdőnek és hamarosan elérjük az Erdei Szentélyt.

Kányazsombor

Pár percre megállunk szusszanni, van aki előveszi az elemózsiát, van aki a kihelyezett új jelzőtáblákat nézegeti, mások egy röpke elmélkedésre szánják az időt a szentély tábláján olvasható magvas gondolatok felett. És van aki a lába elé is néz és megtalálja a mai első medvehagymatövet. Az elsőt újabbak és újabbak követik, mire a Tűzköves-árokban lévő geológiai feltáráshoz érünk, meg is találjuk az első összefüggő medvehagymamezőt.
Itt újabb pihenőt ütemezünk be. Az örökmozgó Jázmin kutyával egyetemben páran megmásszuk a sziklákat és fel is fedezünk a sziklafal tetejétől induló úton egy kis barlangot. Természetesen sokat nem kellett biztatni, hogy ide is bemásszak. 
A rövidke sziklamászás és barlangtúra után továbbindulunk a Tűzköves-árok partján és hamarosan egy valódi meseerdőbe érkezünk. Üde zöld lombok vegyülnek az erdő alján sötéten zöldellő és néhol már virágzó medvehagymával és mindezt egy olyan borongós, ködös hangulat lengi körül, hogy már-már egy mesekönyv lapjaira kívánkozik.

Geológiai feltárás a Tűzköves-árokban
Bimbózó medvehagyma
Mindig csak a kéken
Pompás tavaszi színek

Valóságos medvehagymatenger

Mesebeli hangulatban

Az egyre összefüggőbb medvehagymaszőnyeg megállásra késztet minket és nekikezdünk a szüretnek. Előkerülnek a zacskók és egyre csak telnek és telnek. A medvehagyma viszont olyan sűrű, hogy láthatatlan marad a „pusztításunk”. Kb. negyedórányi szüretelés után újra nekivágunk a még jócskán előttünk álló útnak. A következő látnivaló a bájos Hamuház és a közeli Csikling-vár, melyből sajnos már nem sok látszik.

Az erdő mélyén megbúvó hangulatos Hamuház
A Csikling-vár sánca

A várnézés után felbuzog bennem a felfedezőkedv és nekiindulok megkeresni a Klára-kutat, amit persze nem találok meg, csak a bakancsom ázik majdnem be a nedves medvehagymásban. Az Úttörő-forrást azonban sikerül meglelni. Inni sajnos nem lehet belőle, de a forrást körülölelő medvehagyma-rengeteg kimondottan szemet gyönyörködtető.

Az Úttörő-forrás

Az úttörőkaland után sikerül újra összetrombitálni a kissé szétszéledt csapatot, aztán irány Csőszpuszta és az újabb pecsét. A csapat már igen megéhezett, így beiktatunk egy ebédszünetet a barlangkutató állomás előtt, amit kicsit nehezen találunk meg, mert a bélyegzőt mutató jelzésekből már egy kicsit sok is van és nem elég egyértelműek. Jó ebédhez szól a birka, azaz egy fekete bari nagyon szeretne a közelünkbe férkőzni, de a kerítésektől nem tud és nemtetszésének gyakran hangot is ad. Természetesen a mai második bélyegzőt is beszerezzük, majd útnak indulunk Királyszállás felé.
Sokáig egy aszfaltúton bandukolunk Csőszpuszta házai között, majd egy fasor alatt, aztán hirtelen a kék tanösvény jelzés élesen balra kanyarodik és elhalad pár zsomboly mellett.


Olocsán csillaghúr

Kereszt Csőszpuszta határában

Egy zegzugos árokba vezet minket hamarosan a tanösvény, ahol egyszer csak egy legalább 10 fős gímszarvascsapat rohan át előttünk. Még Jázmin kutya is csak lélegzetét visszafojtva néz és csak percek múlva ered hangos csaholással a csorda nyomába. Ide-oda kanyargunk a tanösvényen az erdőben, majd egyszer csak kiérünk egy aszfaltútra, melyen hamarosan megérkezünk a szépen kiépített Királyszállásra immár a kék kereszt jelzésen.


Itt megint beiktatunk egy kis pihenőt, hiszen nagyon hívogat a csinos kis vadászház és a kávézója. Éppen csapatépítő tréning zajlik bent, melynek keretében a résztvevők éppen a medvehagyma eltevését gyakorolják. Sajnos sem a pestóból, se az ínycsiklandozó füstölt sonkából, kolbászból és a különféle házi sajtokból se kapunk. Viszont van kitűnő kávé, ami nagyon jól esik a Burok-völgy várható viszontagságai előtt.

Kávészünet Királyszálláson
Mi az ellenkező irányba indultunk...

Királyszállást elhagyva nem követtük a lakodalomba invitáló feliratot az aszfalton, hanem bátran szembenéztünk a Burok-völgy sokat emlegetett „borzalmaival”. Állítólag a Királyszállás és a Bükkös-árok közti rész számít a nehezebben járható szakasznak, de annak ellenére, hogy néhol valóban nehéz volt követni a piros kereszt jelzés nyomvonalát és gyakran kellett kúsznunk-másznunk fatörzsek fölött és alatt, nem tűnt annyira teljesíthetetlen és kimerítő feladatnak, azaz egy szóval: rosszabbra számítottam. Körülbelül annyira tűnt nehéznek, mint a tavaly ilyenkor bejárt Bükkös-árok-Bakonykúti rész. Persze az is lehet, hogy a nem mindennapos csodás környezet elterelte a figyelmemet, Hatalmas sziklák, mindenhol óriási kidőlt fák és medvehagyma a köbön, nem is beszélve a sok taplógombáról és ritka növényekről. 



Jázmin a rengetegben
Júdáspénz

Még Királyszálláson, a pihenő közben volt egy vicces félreértés köztem és az egyik túratársam között. Mondtam, hogy készüljön mindenki, hamarosan kezdődik a bujkálás. A túratársam megkérdezte, hogy itt már lesznek tuti ellenőrök? Mivel azt hitte, hogy valamilyen medvehagyma-ellenőrök elől kell majd bujkálnunk a Burok-völgy fatörzsei mögött, akik majd üldözőbe vesznek minket a medvehagymás zacskóink miatt. Amikről persze azt hiszik, hogy a tartalmát itt a Burok-völgyben szedtük, ahol egyébként tilos ez a tevékenység és jól meg akarnak büntetni.

Mire elértünk a Bükkös-árokig, elég sokat járt már Kodály Zoltán Esti dalának az a sora a fejemben, hogy „már meguntam a bujdosást”. De még szinte itt jött csak a java: a Bükkös-árokban se lett könnyebb a terep. Viszont vigaszul láttunk egy gyönyörű holdviolát.

Holdviola

Itt kezdődik a Bükkös-árok

Az árokrendszerből kiérve újból szüreteltünk egy kicsit, és mikor már annyi medvehagymát láttunk, hogy káprázott a szemünk, megláttuk magát a medvét is egy fatörzs mögött.

És akkor lássuk a medvét is...

Persze nem igazi volt, csak egy kidőlt fa gyökere emlékeztetett a tányértalpas barátunkra. 
A meséknél maradva hamarosan elértünk egy valóságos Jancsi és Juliska mézeskalács-házikóhoz, azaz a Károly-lak névre hallgató barátságos vadászházhoz, mely felirata szerint már 1924-ben is itt állt.

Miután körülnéztünk, a Hosszú-kígyós nevű árok mentén folytattuk utunkat, mely nem véletlenül kaphatta a nevét: ténylegesen hosszan kígyózik a rengetegben. Hamarosan újból az Erdei Szentélynél lyukadtunk ki és mivel már 6 óra volt, nem kalandoztunk el a piros jelzésre, hanem ismert úton, a kéken jutottunk el Kisgyónig.

Károly-lak

A Hosszú-kígyós

A megkötözött bányász szobránál ismét
Közeledik az Anyák napja is :-)

A kocsikhoz visszatérve elbúcsúztunk egymástól a Sétafikás körökben szokásos módon. Ismét egy jó túra volt jó társaság körében, köszönöm mindenkinek a részvételt.

Jó túra volt!