A következő címkéjű bejegyzések mutatása: koronavírus. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: koronavírus. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. április 24., péntek

Hétköznapi karantúra

Hogy is néz ki közelről az egyéni szabadidős sportevékenyég gyakorlása járványhelyzetben? 

Úgy, hogy 2 óra után, mikor az embernek már totál elege van a home office-os nyüglődésből, felpattan az irodaszéknek kinevezett hadviselt ülőalkalmatosságból és teleportálja magát egyenesen Biatorbágyra, az Iharos alá. Szép is lenne...

Álom vagy valóság?
A valóságban azonban a következőképp történik mindez: A húgom már egy ideje pedzegette, hogy csütörtök délután ki kell mennie Biatorbágyra munkaügyben, és éppen úgy alakult, hogy munkám aznapra már nem maradt, valamint az irodavezetőnk is épp kérte, hogy vegyük ki június végéig az idei szabink 1/5-ét. E dolgok együttállása eredményezte, hogy sikerült villámsebességgel, kb. fél óra leforgása alatt felmentetnem magam az itthoni munkavégzés kötelessége alól. Igaz az utolsó pillanatban Murphy bedobott még egy elintézendő feladatot, de azzal gyorsan megküzdöttem és máris szabad volt a pálya.

Szabad az út, vár az erdő - a biatorbágyi lőtér közelében
Mivel kb. egy háztartásban élünk - szomszédok vagyunk, ráadásul a lakásunk papíron egy cím - a közös leutazásnak sem volt akadálya, csak éppen még el kellett bicikliznünk az autóért. Útközben megbeszéltük, hogy kb. 2 órám lesz erdőt járni, amíg ő felméri az átalakítandó nyaralót, mely éppen a turistaút mellett épült. Így rögtön a P jelzésről indulhattam az Iharos utcából. 

Konkrét túratervem nem volt, extra tempót se terveztem, hogy minél több látványosság beleférjen a kiruccanásba. A szokásos felező módszert alkalmaztam, ami azt jelenti, hogy a rendelkezésemre álló időm felének leteltekor kell visszafordulnom, vagy biztonsági ráhagyással valamivel előbb. Tehát a piros jelzést követtem a focipálya irányába, majd a lőtéren keresztül. Itt találkoztam néhány bringással, majd ezután sokáig jóformán senkivel. 

Kisvirágú hunyor
Utoljára két hete jártam a természetben, így meglepett, hogy ennyi idő alatt mennyire kitavaszodott és kilombosodott,  kizöldült az erdő. Sorra fotóztam a szebbnél szebb virágokat - kankalinokat, hunyorokat, kutyatejeket. Majd eközben szépen lassan fel is érkeztem a Szily kápolnához. E Szent Vendelnek szentelt, elipszis alaprajzú, klasszicista stílusú 19. század eleji templomocska valaha szebb napokat élt, és a névadó Szily család nyughelyéül szolgált. 


Kankalin
Innen még mindig az egyre meredekebbé váló piros jelzést követtem az Iharos nyugati oldalában, mígnem elértem az öreg-hegyi nyaralós rész szélét. A biciklis sportember, aki a lőtérnél hagyott el, itt már visszafelé jött, de én sem szégyenkezhettem, egész messzire jutottam, miközben majdnem letelt a részemre kiszabott idő fele. Ennek tudatában úgy döntöttem, jelzetlen utakon megközelítem az iharosi titkos katonai bázist. Az Iharosra vezető utat egy nagy gyöngyvirágmező szegélyezi, a virágok már kezdték bontogatni a szirmaikat.

Mire felkaptattam az elhagyott légvédelmi bázishoz, lejárt a fele időm. Készítettem néhány vagány maszkos fotót a hangárokkal és körülnéztem, hátha találok kosborokat, de csak éppen elnyíló héricseket pillantottam meg, valamint egy párocskát az egyik hatalmas garázs tetején. Nem akartam zavarni őket, így gyorsan tovaindultam a piros jelzés másik szára felé, de előtte még megcsodáltam a Budai-hegységre nyíló egyedi kilátást.

Pilisi bükköny

Olocsán csillaghúrok
Ekkor telefonált a húgom, hogy végzett és már a focipálya felé tart a piroson. Feltett szándékom volt, hogy a sziklákhoz még felmászom, ha nem is fejezem be a körömet a piroson, így azt tanácsoltam neki, haladjon tovább a kápolna felé, én meg majd átvágok valahol az erdőn az irányába. Közben megcsodáltam néhány zöld gyíkocskát, de sajnos hamarabb menekülőre fogták, mintsem elővettem volna a telefonom pár fotó reményében. A meredek hegyoldalon emlékezetemben idestova jó 15 év távlatából növögető sarjerdő időközben egész vadonná érlelődött. A túloldalon rám váró emelkedő azonban sajnos nem lett lankásabb. 

Bázistúra csakis (szabálytalanul felvett) védőfelszerelésben

Tavaszi héricsek
Most már tudom, hogy az itteni sziklák is kaptárkövek. Eddig a számos Bia 25 részvételemen mindig csak elrohantam mellettük, észre se vettem a kőfülkéket. Pedig az ellenkező irányból eészen szembetűnőek. Éppen a fülkéket nézegettem - közben meg ügyeskedtem, nehogy megcsússzak a mállékony és poros hegyoldalban, mikor másodszor is telefonált a húgom, hogy immár a lőtér végénél jár. Számomra már nem volt sok a kemény kaptatóból, felmásztam tehát a legközelebbi sziklateraszra - az egyik fülkés kő tetejére. Kicsit napoztam és fényképeztem, majd visszaindultam, hogy a legközelebbi kereszteződésnél átvágjak a piros másik ágára. Ha jól időzítettem, éppen találkozom a húgommal. Ez kis híján sikerült is, mert mikor elértem a jelzést és felhívtam, kiderült, hogy majdnem azonos ideje láttuk a nemrég elhaladt futócsapatot. De sajnos az is kiderült, hogy elvétette a pirosnak a kápolna felé hirtelen letérő csapását. Mondtam tehát, hogy forduljon vissza és hamarosan találkozunk.
Egyik fülkés szikla a Kő-orr oldalában
Kilátás fentről
Így is történt. Aztán együtt megmásztuk megint a Szily-kápolnához tartó emelkedőt, mely emlékeimben mindig kísért egy téli terepviszonyok között megtett teljesítménytúráról, mikor is itt kellett lefelé araszolnunk az eljegesedett ösvényen. A kápolnát újfent megcsodáltuk, majd a piros kereszt jelzésen tértünk vissza a focipályához, majd a lejjebb hagyott autóhoz.

Szily kápolna
Két óra alatt ezernyi élmény ért a szikrázó, szinte nyári napsütésben fürdő üde természetben, sikerült kikapcsolódnom, hogy másnap újra teljes elánnal belevethessem magam az otthoni munkavégzésbe, tanulásba, főzésbe, kenyérsütésbe és minden másba, ami a háziasszonyokra vár karantén idején. Innen az íróasztal mellől jelentem, hogy sikerült. ☺

Karanténban
Fácit: mostanság akár ez a rész is ideális túracélpont lehet: nincs messze a fővárostól, és ha hétköznap megyünk, alig találkozunk valakivel, azok is igen gyorsan elgurulnak vagy futnak mellettünk. Hétvégén a jelzetlen utak jöhetnek inkább szóba - azokból is számos akad errefelé.

Macskapuszi -nekik most is lehet

2020. április 21., kedd

Erdőjárás járvány idején

Ugyan a különböző internetes felületeken ádáz vita zajlik arról, hogy most, amíg a koronavírus nagy intenzitással tombol, szabad-e túrázni vagy sem, én azt a véleményt osztom, hogy bizonyos úvintézkedések betartásával, valamint a hatósági előírások, ill. önkormányzati lezárások figyelembe vételével szabad, sőt ajánlott is a természetjárás, hogy megőrizhessük fizikai és mentális egészségünket.

Mire ügyeljünk, mielőtt elindulunk, illetve a túra során?

  • Legyen nálunk maszk, illetve kézfertőtlenítő, esetleg gumikesztyű.
  • Csakis közös háztartásban élőkkel túrázzunk együtt, most kerüljük a csapatos és baráti túrákat.
  • A túra célpontjára lehetőleg autóval vagy kerékpárral jussunk el, kerüljük a tömegközlekedést.
  • A túra során a még nyitva tartó cukrászdákat, kocsmákat, éttermeket is kerüljük lehetőség szerint.
  • Felejtsük el a Dobogókőt, Normafát és társaikat. Keressünk olyan túracélpontot, ami kevésbé népszerű, vagy akár még jelzett turistautak se vezetnek oda.
  • Szintén kerüljük az olyan településeket, melyek a járvány idején nem szívesen fogadnak turistákat, és bizonyos lezárásokat, korlátozásokat foganatosítottak. (pl. Dunakanyar települései, Nagykovácsi, Páty, Budajenő, Telki, Diósjenő, Kóspallag, Pilisszentlászló, Dobogókő, Gánt, Óbarok, Balaton és Velencei-tő környéke - a teljesség igénye nélkül) Zárójelben megjegyzem, hogy a fifikás öreg róka turista bárhová el tud jutni így is - csak nem akar. :-)
  • A túra során lehetőleg ne használjuk az épített infrastruktúrát (padokat, pihenőket, esőbeállókat, kilátókat stb.)
  • Tartsunk távolságot más túrázóktól (1,5-2 m az ajánlások szerint)
Remélem, semmit sem felejtettem ki...

Mivel magam is szívesen fedezek fel kevésbé járt vidékeket, ebben szeretnék segítséget nyújtani azoknak, akik kimozdulnának hétvégenként a home office és home school néha nyomasztó mókuskerekéből.

Hogy hogyan is találhatunk járatlan utakat? Először is érdemes felkeresni egy online turistatérképet, pl. az openstreetmaps turistautak alkalmazását, vagy a turistautak.hu oldalt. Ezeken a térképeken megjelenik Magyarország teljes turistaúthálózata, így máris láthatjuk, hol vannak a "fehér foltok". Azonban óvatosan ezekkel, mert könnyen egy vadászterületen, vagy őrzött természetvédelmi területen landolhatunk, sőt az is előfordulhat, hogy egy hadgyakorlat kellős közepén kell mentenünk szó szerint az irhánkat. Így a legjobb, ha a rendes, papír alapú térképpel is konzultálunk indulás előtt, ha kéznél van. Ha nincs, kis ügyességgel és türelemmel, valamint némi szerencsével az Internet világában is hozzájuthatunk használható térképszeletkékhez. Ez azért is fontos, mert az online térképeknek elég hevenyészett a névanyaga és igazából a kétféle térképet összenézve tudunk megfelelően tájékozódni a kiszemelt részről. Ahány térkép, annyiféle úthálózat, aztán sokszor a valóság egy sokadik verziót mutat. Könnyen lehet, hogy egy számunkra releváns információ, ami felkelti az érdeklődésünket, csak az egyik fajta térképen elérhető. 

Fontosnak tartom, hogy próbáljunk a kinézett részről minél több információt szerezni többféle forrásból - pl. települések honlapjáról (a lezárások végett is), a vidéket érintő túraleírásokból, illetve érdemes pl. Google Earth felületén is megnézni az adott területet, valamint a rendelkezésre álló képeket, nehogy lyukra, vagy egy érdektelen területre fussunk.

Mielőtt elindulnánk, tanácsos beszerezni egy mobiltelefonra letölthető térképalkalmazást, ami turistatérképeket is tud kezelni. Ilyen pl. a Locus vagy a Természetjáró, de más megfelelő alkalmazások is elérhetőek. Nekem tökéletesen bevált a Locus ingyenes verziója, túráim során ezt használom. Ezek az alkalmazások egyszerűen kezelhetők, de érdemes velük próbaképp előbb egy környékbeli séta során kísérletezni, mielőtt élesben próbálnánk tájékozódni az erdő közepén. Az alkalmazásban a betöltött térképtől függően látszik a (turista)úthálózat, valamint a jelenlegi pozíciónk is. Tudunk mérni és rögzíteni megtett útvonalat, sőt még túrát tervezni is. Természetesen a papírtérkép se maradjon otthon, ha van! A telefonnal bármi történhet és jól jöhet, ha táskánkban lapul az alternatíva. Továbbá érdemes magunkkal vinni egy külső akkut is.

Ha minden kéznél van és megfelelően tájékozódtunk, akkor kalandra fel! Az alábbiakban ajánlok néhány túraleírást a blogomról, melyek kevésbé népszerű túracélpontokkal foglalkoznak.

- Szomor és környéke: A túraleírás Perbálig gond nélkül követhető, de Nagykovácsit a lehetőség szerint hagyjuk ki, mivel a község nem szeretne mostanság látogatókat. Egy kunkorral a Meszes-hegy körül visszatérhetünk Perbálra vagy akár meg is mászhatjuk a jó meredek hegyet. Meg kell még jegyeznem, hogy sajnos a turistaút már nem az Anyácsai-tó mellett vezet. Úgy tudom, magánterület lett és az anyácsapusztai kastélyból már annyi se látszik, mint a bejegyzés időpontjában.

A szomori Kakukk-hegy felé
- Rétság környéki erdők: Ez az a rész, ahol garantáltan alig fogunk emberekkel találkozni. Viszont láthatunk sáncvárat, valamint egy valaha volt település temetőjét is felkereshetjük a Benyovszki család romos kriptájával egyetemben.

A romos Benyovszky-kripta
- Bárna környéke: A Heves-Borsodi-dombság látnivalói is kevésbé ismertek a turisták körében, így járvány idején ideális úticélnak bizonyulhatnak.

Bárnai házikó
- Cserhát: A Cserhát valamiért szintén kevésbé népszerűnek számít, annak ellenére, hogy számos érdekességet rejteget. Ha elkerüljük az Országos Kéktúra útvonalát és a kiemelt látnivalókat (pl. várak, kastélyok), nem fogunk tömegekbe botlani. Ennek a túrának az első fele az, amit főleg ajánlok - kis ügyességgel körtúrává alakíthatjuk ezt az itinert Ecseg és Buják között.

A bujáki kálvária
- Várpalota környéki jelzetlen völgyek: A messziről érkező, mit sem sejtő vándor egyszerre látványos sziklákat, barlangokat rejtő völgyekben (itteni nevük gyakran horog) találja magát és csak ámul és bámul. Az, hogy terepmotorosok elől kell félreugrálni, itt sajnos nagyobb, mint a turistaveszély, de ez azért ne riasszon el minket. Egyedül arra ügyeljünk, hogy a közeli harcászati gyakorlóterek használata tekintetében kellően tájékozódjunk.

Egy ún. kálista a Várpalota környéki hegyekben
- Bükki tájakon: Népszerű turistalátványosságokat is megközelíthetünk vagy összeköthetünk járatlan utakon. Ha szeretnénk Szilvásváradra lejutni, a Horotna- és Szalajka-völgy helyett jelen helyzetben inkább a Bácsó-völgyet javaslom a Katonasíroktól.

Gabi-szikla Bélapátfalva közelében
- Aranybányák nyomában a Börzsönyben: Nagybörzsönyből juthatunk el a jelzetlen Kovács-patak völgyébe, ahol egymás után sorakoznak az egykori aranybányák beomlott tárói. Innen részben jelzetlen utakon a Nagy-hideg-hegyre is feljuthatunk.

Egykori bányatáró a Kovács-patak völgyében
- Volt kisvasutak útvonalai a Börzsönyben: Számos ilyen létezik, ezek közül egyik legvadregényesebb a címben szereplő Strekk útvonala, de a Musli vasútvonala se kevésbé izgalmasabb, amin lefelé tartottunk Diósjenőre (ehh, ide se lehet jönni...). Bár a leírás némileg (szándékosan) ködös, talán valamit sikerül kivenni belőle. Ha Diósjenő tilos, ajánlok helyette másik kisvasutas kalandot: remek lehetőség a Kammerhof szárnyvonal Nagybörzsönyből, mely 2 viadukttal és számos csúcsfordító maradványával kápráztat el minket.

Egy ún. bombatölcsér Diósjenő fölött
És akkor következzen pár további ötletet adó kép - azaz merre jár a túravezető karantén idején:

Jelzetlen réteken és bérceken a Gerecsében:
Jung-ház a Gerecse kellős közepén
A Masina-völgy egyik lépcsőzetes sziklája
Csákberény környéki jelzetlen völgyek mélyén és gerinceken:
Egy névtelen bérc valahol a Meszes-völgy fölött.
A Csobánka melletti Ziribár ormán:
A Ziribár csúcsa felé
A Kis-Szénás oldalában:
Érdekes sziklaalakzatok - távolban az Ördötorony

A Meszes-hegy környékén:
Egy bánya  Mária-völgyben

A Tétényi-fennsíkon:
A Szoborpark mögött