A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hagyományok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hagyományok. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. december 12., szombat

Készül a bejgli


Be kell vallanom, a bejgli nem tartozik a kedvenc süteményeim közé, bár az utóbbi időben valamelyest kezdek megbarátkozni vele. Talán pont ezért még sose készítettem ezt a karácsonytájt minden háztartásban fellelhető finomságot.
Pedig családi indíttatás lenne, mert nagymamám híres (bejgli)sütő asszony a falujában, Solymáron, süteményeit ilyentájt százszámra készíti annak ellenére, hogy életkora már a 9. X-et is jócskán meghaladta. Bejglijeit még külföldre is viszik, és egy ismert pékség is az ő receptje alapján készíti ezt az édességet. http://jokenyer.hu/jokenyer-beigli-bejgli-500-g-dios-vagy-makos-beigli/
A sütemény neve ezzel a -li végződéssel olyan németesen hangzik, és valóban jó helyen keresgélünk, mert a szó a német „beugen” (hajlítani) igéből származik. Eredetileg valószínűleg hajlított, patkó alakú formája lehetett a süteménynek. (Vö. osztrák „Mohnbeugel” - mákos kifli). https://hu.wikipedia.org/wiki/Bejgli
Csütörtökön alkalmam nyílt, hogy segédkezzek nagymamámnak a bejglisütésben. Az volt a tervem, hogy dokumentálom a folyamatot, de sajnos ezt keresztülhúzta az a tény, hogy csak 9 órára értem ki hozzá és addigra ő már az aznapi bejglisütés finiséhez ért.
Ennek ellenére nem maradtam tétlenül, mert elő kellett készíteni a másnapi bejglisütést, ezenkívül nagymamám egy másik süteménybe, a Non plus ultrába is belekezdett. Így hát kedvemre kontárkodhattam segédkezhettem nagymamám és apukám testvére parancsnoksága alatt.

Az aznapi bejglik még a sütésre várnak
A bejgliket tojással kevert vajjal kenjük meg
 Az aznapi bejglik még megkenésre vártak, majd bekívánkoztak a jól előmelegített sütőbe. Addig meg a meleg konyhában keltek a tűzhely közelében. Miközben a fázós sütemények melegedtek, becsomagoltunk pár ajándék bejglit fóliába és papírba, amiket aznap vittek el. Így tovább elállnak és nem száradnak ki karácsonyig.
Ezután nekiálltam a dió- és mákdarálásnak a holnapi bejglihez, nagymamám meg belekezdett az almapucolásba, mert a töltelékbe párolt alma is kerül! A daráló némileg muzeális és/vagy szebb napokat látott darab volt, de lényeg az, hogy hellyel-közzel működött. Sajnos a kiálló rugót nem sikerült helyretennem. Végül, a biztonság kedvéért nagymamám villanydarálóval is átdarálta még a mákot, hogy ne maradjanak benne egész szemek.
Majd összekevertük a mákot és a diót a töltelékek többi hozzávalóival. Érdemes talán arról is pár szót ejtenem, hogy a mérleg, amivel nagymamám pl. a cukrot, lisztet stb. méri, se egy mai, hipermodern digitális darab. :-)
 
Hagyományos tésztakeverés robotgép nélkül

Eközben nagymamám már neki is kezdett a Non plus ultra (egy linzerfajta) tésztájának összeállításához. Nos ezt se úgy kell elképzelni, hogy robotgéppel nekiesünk a cukornak, lisztnek, vajnak és tojásnak. Ehelyett mindent szépen egy fakeverővel keverünk egyenletesre. Ez a módszer kifejezetten tetszett, szép sima lett a tészta, így a jövőben alkalmazni is fogom.
Az elkészült tésztából lisztezett deszkán  rudakat gyúrtunk, melyeket többször összehajtogattunk és újabb rudakat készítettünk. Majd kis gombócokat gyúrtam nagymamám utasításai alapján. Ezeket egy tálba tettem és a hűtőbe raktam pihenni másnapig. Sajnos itt véget is szakadt a Non plus ultrával való ismerkedésem, talán egyszer otthon folytatom, hiszen ez is egy elég dekoratív süti, azonban egyben a munkásabb fajtákból való őkelme.



Készülnek a kis zsíros gombócák - nagymamám a háttérben a mákot darálja a villanyos darálóval

Non plus ultráék mennek hűsölni a frizsiderbe

A soron következő művelet a másnapi bejgli töltelékének összeállítása volt. A darált dióhoz és mákhoz cukor, fahéj, szerecsendió, szegfűszeg, reszelt citromhéj és rum társult, valamint a dinsztelt almát is belekevertük.
 
Készül az almatöltelék - margarinon párolt reszelt alma
 
Diós töltelék összekeverése



Mákos töltelék összeállítása

Közben pedig ki is sültek a bejglik, vehettem ki őket a sütőből. Deszkán hűltek ezután, de előtte még megkentük őket olvasztott zsírral, hogy a héjuk puha legyen és kiszedtük az elválasztó papírokat kés segítségével. Miután kihűltek megfordítottuk őket, hogy az aljuk is kihűljön.


Hűlnek a felfordított bejglik, miközben még kapnak egy kis kozmetikát





 Tulajdonképpen itt vége szakadt segédi teendőimnek, ideje volt hazaindulnom. Elbúcsúztam nagymamámtól és vizitet tartottam az istállóban, majd nekivágtam az erdőnek, hogy megspóroljam a környéki jegyet. Egy szép kis kb. 10 km-es túrát tettem Solymártól Hűvösvölgyig a Jegenye-völgy, Rózsika-forrás, Gercsei templom, a vitorlázó repülőtér érintésével. Mire leértem Hűvösvölgybe már majdnem besötétedett. Néhány képet készítettem erről a borongós hangulatú sétáról is:































2015. november 4., szerda

Ej koszorú, koszorú

(2014. jan. 02. - Igaz, most lassan újra aktuális lesz :-))

Wichern koszorúja
Johann Hinrich Wichern
Bár kissé már idejétmúlt a téma, de az elmúlt hetekben igen sokat olvasgattam az adventi koszorú szép hagyományáról, így úgy gondolom, megosztok veletek pár érdekességet. Manapság, ha az ember elmegy egy piacra, a hipermarketbe vagy a virágárushoz, számtalan adventi koszorúból válogathat, szinte bármilyen színben és díszítéssel készítenek koszorút. Hagyományosnak azonban a három lila és egy rózsaszín gyertyás koszorú számít, a templomokban, ill. a hagyománytisztelő katolikus családoknál is ezzel a változattal találkozhatunk. Ez azonban nem volt mindig így: a legelső adventi koszorún sokkal több gyertya világított és a gyertyák színe is eltérő volt a maitól.

A koszorú története 1839-ben egy hamburgi árvaházban kezdődött. Johann Hinrich Wichern, evangélikus teológus szegény sorban élő árva gyerekeket vett magához és létrehozta számukra a „das Rauhe Haus” nevű árvaházat egy öreg parasztházban. A gyerkőcök már akkoriban is nagyon türelmetlenül várták a karácsonyt és folyton kérdezgették gondozójukat, hogy hány napot kell még várni szentestéig. Wichern úrnak igen eredeti ötlete támadt. Egy régi kocsikerékre 20 kicsi piros gyertyát és négy fehér nagy gyertyát tett és ezzel el is készült az adventi kalendárium. Minden hétköznap meggyújtottak egy-egy pici gyertyát, vasárnaponként meg egy nagy fehér gyertyát. Természetesen minden gyerekre sor került a gyertyagyújtásnál. Ez segített ünnepélyesebbé tenni az adventi várakozást és egyben már a karácsonyra, a megváltó eljövetelére (a latin „adventus” szó érkezést, eljövetelt jelent) való ráhangolódást. Karácsony napján már az összes gyertya égett. A gyertyák száma attól függően változott a koszorún, hogy mikorra esett advent első vasárnapja. Minimum 18, maximum 24 kis piros gyertya volt a koszorún és az elrendezés se volt mindig szimmetrikus ezen a koszorúváltozaton. 
 
Később Wichern már fenyőgallyakkal és fehér szalagokkal is díszítette a „koszorút” majd hamarosan az evangélikus templomokban is elterjedt a hagyomány. Az 1860-as évektől kezdve leginkább fenyőből készítették a koszorút. Természetesen a polgári családoknak is megtetszett a szokás,  majd 1925-ben első ízben egy kölni katolikus templomban is megjelent a koszorú. Ezen  azonban már csak négy gyertya volt. Később Németországon kívül is elterjedt el a koszorúkészítés szokása, a II. világháború idején már egész Európában ismerték. A nácik is megpróbálták felkarolni a hagyományt – persze a saját szájízük és propagandájuk szerint.
A gyertyák száma nagy valószínűséggel praktikus okokból csökkent – a polgári házakban nem igazán volt hely ekkora, akár 28 gyertyás koszorúk számára, így egyben a koszorúk is kisebbek lettek, nemcsak a hétköznapi gyertyák tűntek el róla.
evangélikus koszorú
Manapság a német evangélikus templomokban létezik a 4 piros gyertyás, piros szalagos változat is, de Hamburgban van még templom, ahol az eredeti Wichern-féle koszorút készítik el évről-évre.
 
Katolikus templomokban a liturgia színeit tükrözi a koszorú. A lila gyertyák a bűnbánatra utalnak, míg a harmadik vasárnap rózsaszín gyertyája az úr eljövetelének közelségét hirdeti.
A skandináv országokban is hasonló a koszorú, de a protestáns Norvégiában 4 lila gyertya található, míg Svédországban az első gyertya fehér és a többi három lila. A fehér gyertya a Paradicsomra utal.
Modern koszorú - vajon csak szobadísz?

Írország katolikus részein van öt gyertyás koszorú is, ebből 3 gyertya lila, egy rózsaszín, egy meg fehér, mely a koszorú közepén helyezkedik el. Ezt a gyertyát szenteste gyújtják meg.

A koszorú szimbolikája igen sokrétű. A koszorú kör alakja az örök élet jelképe. A zöld a remény színe, a négy gyertya a négy világtájra utal. A fokozatosan meggyulladó fények Jézus, a "világ világosságának" eljövetelét szimbolizálják.


Sajnos a mai világban már a háttérbe szorulnak a kereszténységhez kötődő jelképek és hagyományok, a koszorú sok esetben egyszerű szobadísszé degradálódik. Azonban nem baj, ha mi azért ismerjük a történetét.
 
Hagyományos adventi koszorú a katolikusoknál