A kőfejtő, vagy a gyerekek kedvenc mászóhelye az Alsó-Jegenye-völgyben |
Családosok által kedvelt
kirándulóhely a főváros határában hangulatos patakvölggyel, a patakon átívelő
hidacskákkal, megmászható sziklákkal, vízeséssel, forrással, pihenőréttel,
melynek közelében egy vár is található. Hol járunk?
Erre a találós kérdésre valószínűleg
a legtöbb természetbarát rögtön rávágná a választ. Hát persze, hogy a Solymár
melletti Jegenye-völgyben vagyunk. Ha azonban azt hangsúlyoznám ki, hogy ezen a
kirándulóhelyen kaptárkövet, barlangot, ill. kis szerencsével még szalamandrát
is láthatunk, valamint, hogy a II. világháború előtt egy népszerű fürdő is üzemelt
itt, esélyes, hogy sikerülne elbizonytalanítani a válaszadókat. Pedig
mindez ugyanúgy igaz a méltán népszerű Jegenye-völgyre, ahol a Paprikás-patak
folyik.
Az egykori fürdő gátja |
Kis sziklamászó |
Induljunk tehát útnak, és
keressük fel ezeket a kevésbé ismert látnivalókat. Hogy merre is kezdjük az
utunkat? A legtöbb ember busszal vagy autóval érkezik Budapestről, induljunk
hát mi is a benzinkútnál lévő buszmegállóból (Kökörcsin utca), idáig még
kiegészítő jegy sem kell. De ne a megszokott, jól ismert irányba haladjunk a
sárga jelzésen, hanem menjünk át a főút túloldalára és tegyünk meg vagy 200 métert
vissza a főváros irányába. A patak vashídján való áthaladás után forduljunk
hirtelen jobbra az erdős területre a járdáról. Meg is érkeztünk a szalamandrák
birodalmába.
A túra kiindulópontja itt keresendő |
Jobbról mellettünk kis vízfolyás
csörgedezik, a budaligeti források összegyűjtött vize torkollik itt hamarosan a
Paprikás-patakba. Rövid ideig meredeken emelkedik az ösvényünk, majd átkelünk
egy újabb vas hidacskán és immár a patak a bal oldalunkra kerül. Jobbról egy
kerítés szegélyezi utunkat. Miután a kerítés véget ér, egykori hétvégi kertek
maradványait láthatjuk a hegyoldalban, néhol még a lépcsőfokok,
kerítésmaradványok is látszanak és egyes helyeken sajnos a szemét is emlékeztet
a múltra. Ha nyár elején érkezünk, kis szerencsével cigánymeggyet, szamócát is
találhatunk a valamikori kertekben – legalábbis tízen- huszonéves koromban még lehetett.
A szalamandrák élőhelyét meghatározó patak gátja |
Minket azonban inkább az út
túloldala érdekel, konkrétabban a patak völgye és az azon túli erdős terület:
itt él ugyanis a Budai-hegység egyetlen foltos szalamandra populációja. Talán
nem is gondolnánk, de korábban a Budai-hegységben a foltos szalamandra gyakori
fajnak számított, azonban a város terjeszkedése, a környezetszennyezés és az
élőhelyek tönkretétele kiszorította ezt a kétéltűt e térségből. Mindössze ezen
az aprócska területen maradt fenn egy elzárt, szigetszerű populáció. 2008-ban
lett figyelmes egy itteni lakos a kertjében egy állatra, majd jelentést tett az
illetékes hatóságoknál a megfigyeléséről. 2008 és 2014 között folyt az állomány
feltérképezése, melynek során mintegy 3500 egyedet sikerült megfigyelni. Tehát
viszonylag kis területen egész nagy populációt; melyet ennek köszönhetően egyelőre
nem fenyeget a beltenyészet. Sokkal inkább a lakóövezet terjeszkedése és az
erdőben hagyott hulladék jelent veszélyt az állományra. A közelmúltban is történtek építkezési célú
felmérések a területen, én is ennek kapcsán lettem figyelmes tiltakozó
cikkekre.
Sajnos a völgy e részére jellemző a szennyezés |
Mivel a zavarás egyáltalán nem
tesz jót ezeknek a kétéltűeknek, semmiféleképpen nem ajánlom, hogy tudatosan
keressük őket, közben esetleg élőhelyüket feldúlva. Ha mégis szeretnénk megpillantani
egy-egy példányt, legjobb, ha ősszel vagy tavasszal járunk erre esőzés után,
ekkor van a legnagyobb esélyünk arra, hogy szerencsével járjunk.
Ha megtörtént a szalamandramustra,
gyorsan forduljunk is vissza, és keljünk át a sárga jelzésen az országút
túloldalára, a völgy leginkább ismert részére. Következő állomásunkat nem lesz
nehéz megtalálni, mivel a lezuhogó víz csobogása már messziről hallatszik. Kb.
10 perc séta után megérkezünk a Paprikás-patak vízeséséhez.
A két világháború között itt
üzemelt az ún. Sziklafürdő, sok környékbeli lakos kedvence. Manapság már csak a
mintegy 100 m hosszú medence máig látható betongátja utal az
A sziklafürdő korabeli képe |
emberi beavatkozásra.
Pedig a 30-as évek végétől egészen a II. világháború közepéig (1938-1942) nagy
élet folyt itt a nyári kánikula napjaiban. Gyalogos szerpentinen lehetett
lejutni a fürdő területére a mai Rózsika utcából, ahol egy
napozótisztás is létesült fából készült öltözőkabinokkal. A patakmedret
mesterségesen kiszélesítették és a zsilippel ellátott gát segítségével
felduzzasztották a Budai-hegység legnagyobb vízesésének számító zuhatagon keresztül
ide folyó vizet. A mély völgyben elhelyezkedő fürdőnek mindössze annyi hibája
volt, hogy csak a legmelegebb nyári napokon tudott kellemes hőmérsékletűre
melegedni, mivel a keleti és déli oldalon lévő hegyek beárnyékolták a
területet. Dr. Tarpay Nagy Miklós, községi orvos, akinek kezdeményezésére ez a
fürdő is épült, egyébként még egy solymári fürdő létrehozásában szerepet
játszott: a Mátyás király utca 51. alatti telken Milbich Mihállyal egyetemben
létesítettek egy strandot a 20-as években. Ez a fürdő főleg a fővárosiak
körében volt kedvelt.
A mai napig fürdenek itt - akár februárban is |
A múlt század viszontagságai
azonban véget vetettek a solymári fürdőéletnek; az erdei fürdő gátját találat
érte a II. világháborúban, így használhatatlanná vált, a faluban elhelyezkedő
strand pedig a gazdasági világválság áldozata lett.
A 60-as években felmerült, hogy
újraépítik az erdei fürdőhelyet, ennek azonban a hideg víz mellett a rossz
vízminőség lett az akadálya. A természet azóta pedig szépen visszahódította a
területet.
Ha kigyönyörködtük magunkat a
vízesés megkapó környezetében, menjünk tovább az erdei turistaösvényen a gyerekek
kedvelt mászósziklái mellett elhaladva Rózsika-forrás irányába. A forrás
közelében egy kis tölgyfa és egy kő őrzi Kremzer Ferenc, az Olajipari
Természetbarát Sportegyesülete 2016-ban elhunyt túravezetőjének és elnökének
emlékét. Majd induljunk tovább ismét a völgyben.
Kremzer Ferenc emlékköve és a Rózsika-forrás |
Mikor utunk enyhén balra
kanyarodik, megérkeztünk a Paprikás-üreg alá. Ez egy kicsi, kb. 194 m
tengerszint feletti magasságban elhelyezkedő sziklaüreg, melyről sajnos nem túl
sok információt találtam és még magam sem kerestem fel.
Paprikás-üreg a geocaching oldalról |
Innen északnyugati irányban, a
hegyoldalban kissé alacsonyabban találjuk az Alsó-Jegenye-völgy kaptárkövét. Számomra
talán ez az attrakció volt a leginkább meglepő, akkor bukkantam a nyomára, amikor az érdi
kaptárkövek felkeresése kapcsán kutattam irodalom után. Mivel közben érlelődött bennem a Budai térképkör szakaszokban való bejárásnak gondolata is, a közelmúltban
sikerült is megtalálnunk. Amennyiben nem a barlangtól, hanem a völgytalp felől,
az eddig követett irányból érkezik az ember, érdemes a Millenniumi réthez
viszonylag már közel, felfelé pillantgatni a jobb oldali hegyoldalra. Ha meglátunk
egy lapos tetejű sziklát, akkor helyben vagyunk, és kezdődhet a mászóka az
igencsak meredek hegyoldalban.
Az ún. kaptárkövek olyan sziklák,
melyekbe mesterséges fülkéket, ill. egyéb mélyedéseket vájtak. Magyarország
területén igen gyakoriak, legtöbbet közülük a Bükk-hegységben találhatjuk, de a
Pilisben és a Budai-hegység területén is akad közülük néhány. A tudósok előtt a
mai napig talány, mi célt szolgálhattak a sziklákon található fülkék. Egyesek
szerint a méhészkedés egy ősi formáját szolgálták, és kaptárokat helyeztek
beléjük, innen a közismert nevük, ill. a népies köpüskő elnevezés, mások
szerint viszont emberi hamvakat tartalmazó urnákat tettek az üregekbe. A
harmadik elmélet szerint szakrális áldozatok helyszínei voltak ezek a sziklák.
Ezt az elméletet támasztják alá egyes népies elnevezések, mint pl. a bálványkő.
A Jegenye-völgy kaptárköve |
A kaptárkő pontos helye |
A Jegenye-völgy sárgás-vöröses
színezetű hárshegyi homokkő szikláján két fülkét figyelhetünk meg. A kőzet
durva, szemcsés mivolta miatt a keskeny, hosszúkás fülkék is durvább
kidolgozásúak a máshol megszokottaknál. Lehetséges, hogy a szikla lapos teteje
is mesterségesen lett kialakítva. Érdekesség, hogy a faragott fülkés sziklát
csak 1989-ben fedezték fel, tehát nem csoda, hogy nincs a köztudatban. Mivel a
kaptárkövek védett, különleges természeti és kultúrtörténeti értékek,
elővigyázatosan közelítsük meg a helyet, vigyázzunk a sziklára!
A fülkék közelről |
A túra után megpihenhetünk a solymári majálisok helyszínéül is szolgáló Millenniumi-réten, vagy ha további látnivalókra vágyunk, ellátogathatunk a solymári Szarkavárhoz.
A rét a lovasok körében is kedvelt |
A könnyed felfedezőtúra hossza a várig kb. 4 km hosszú 100 m alatti szintemelkedéssel, tehát kisgyermekesek is bátran vállalkozhatnak rá.
A solymári vár |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése