Denke Lajos emléktúra – egy szomorú pilisi történet nyomában

Egy kedves régi túratársamtól, Csiperkétől kaptam egy cikket a „Szentendrei tömeggyilkosság” néven (a linken a vonatkozó Wikipédia cikk érhető el) elhíresült bűnügyi esetről, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy hátha felkelti az érdeklődésem, és szervezek ebben a témában egy túrát. A csel bejött, gyorsan ráharaptam a csalira, és pár nap múlva már készen is volt a túrakiírás Csiperke nagy meglepetésére.

Úgy terveztem, hogy egy emléktúra keretében végiglátogatjuk a gyilkossághoz kapcsolódó helyszíneket: Bükki-pusztát, a Denke Lajos emlékkövet, a Helyiipari-forrást, a Kékvízű-forrást, valamint a Salabasina-kutat és a Macskalyuk-barlangot. Ezenkívül érintünk más nevezetes helyeket is, mint pl. a Lenkó Ede emlékoszlop, Lajos-forrás, a Bölcső- és a Lom-hegy. Az ilyen tematika komoly előkészületet is jelent a túravezető részéről, főleg, hogy népes hallgatóság kezdett összegyűlni az eseményhez – hiszen egy gyilkosság kinyomozása mindig meglehetősen izgalmas dolog. Elkezdtem tehát a témában böngészni az interneten, valamint az emlékeim között. Az utóbbi meglehetősen homályos és lim-lomos területen két, már-már igen poros emlék akadt a kezembe:

Sok turista nem is sejti, hogy a kerítés mögött szomorú történetek rejlenek

Emlékeztem, hogy kb. 10-15 éve, láttam egy túrázással kapcsolatos ismeretterjesztő filmet, melyben szó esett Bükki-puszta szomorú történetéről. Már akkor felfigyeltem erre, az egyik kedvenc pilisi kirándulóhelyemhez kapcsolódó történetre és annyi rémlett, hogy az oroszok követtek el valami nagy gaztettet itt, amit az Index cikk is igazolt valamelyest. A filmben azonban valószínű, hogy több mindenről is szó esett, így lázas kutatásba kezdtem, mi is lehetett a pontos címe a műsornak. Hamarosan ráakadtam, hogy a Szent István Vándorlás „Visegrádtól Dobogókőig” epizódjában esett szó az itt történtekről. Azonban sehonnan se sikerült letöltenem, se online verzióra nem akadtam. Egy másik kedves ismerősöm sietett segítségemre, és megszerezte a filmet a videótárból, amit még a túra előtt sikerült megnéznem. Így helyére került a Pilis és Visegrádi-hegység túrakalauz rövid leírása a majorság egy hadgyakorlat során történt pusztulásáról. Ebből, és a többi apró mozaikdarabkából kezdett összeállni a kép.

Denke Lajos emlékkő téves évszámmal – a gyilkosság valójában 1947-ben történt

Egy még porosabb emlék, a gyilkosság másik helyszínéhez, a Denke Lajos emlékkőhöz fűződik, és sajnos máig sem sikerült megszabadítanom teljesen a képletes pókhálóktól. Valaha a plébániai közösségünkkel rendszeresen eljártunk piknikezni a Szilágyi Bernát-forráshoz, és amikor hazafelé menet a Lajos-forrás irányába tartottunk, mindig letértünk jobb kéz felé egy helyre, ahol imádkoztunk. Dereng, hogy lehetett ott valamiféle fakereszt vagy sír, esetleg katonasír, de nem sikerült utánajárnom se korabeli térképek, se más tapasztalt túrázók/túravezetők segítségével se, hogy volt-e arrafelé valóban ilyesmi. Miután a Denke Lajos emlékkövet csak 2003-ban állították, mi meg legalább egy évtizeddel korábban, a 90-es években látogattuk meg szinte minden évben a közvetlen környéken (vagy akár ugyanitt) elhelyezkedő (emlék?)helyet, nem tudni, hogy az akkor felkeresett helynek lehetett-e köze ehhez az esethez.

A túra kezdetéig végigböngésztem jó pár korabeli újságcikket, az esetet, valamint annak utóéletét taglaló internetes cikket, átlapoztam néhány régi és új túrakalauzt, és kerestem pár, a pilisi turistáskodással kapcsolatos korabeli képet a Fortepan gyűjteményéből, mellyel szemléltetni kívántam, milyen felszerelésben vágtak neki akkoriban a turisták a rengetegnek.

Szeptember 9-én, szombaton felvirradt a túra napja, és végül 12-en indultunk a rejtélyes gyilkosság felderítésére. Pilisszentlászlót választottam kiinduló helynek, mert egyben innen lehet a legszebb és legegyszerűbb módon, a vadregényes Bükkös-patak völgyében megközelíteni Bükki-pusztát és innen származott a gyilkosság 3 fiatalkorú áldozata is.

Kifejezetten kellemes túraidőt fogtunk ki, se túl meleg, se kellemetlenül hűvös nem volt, a réteken meg kikericsek milliói pompáztak. A kedvező idő a biciklistákat is kicsalta az erdőbe, tömegével találkoztunk velük a völgyben, talán azért is, mert egyidejűleg zajlott egy kerékpáros rendezvény.

A Kárpát-forrásnál ejtettem pár szót a forrás névváltozásairól (a rendszerváltozás előtt egy darabig Schubert János, a TTE egyik alapító tagjának nevét viselte a forrás, korábbi térképeken így szerepel), majd mikor indultunk volna tovább, döbbenten vettük észre, hogy a túra ötletgazdája, Csiperke, hiányzik. Néhányan mondták, hogy látták, hogy a tábor utáni patakátkelésnél megállt cipőt kötni, de az nem lehet, hogy ilyen sokáig kösse a cipőjét. Páran keresésére indultunk, de nem lett meg és térerő hiányában telefonon se értük el. Úgy gondoltuk, hogy rutinos túrázó, és ha el is ment rossz irányba, előbb-utóbb rájön, hogy téves ösvényen halad. Esetleg mi is hiányozni kezdünk neki. Sőt az is lehetséges, hogy megállás nélkül továbbment a turistaúton, miközben mi kicsit letértünk a forrást közelebbről megnézni, és nem vettük őt észre. Így továbbindultunk és megkérdeztünk két szembejövő lányt, hogy nem láttak-e egy ilyen és ilyen kinézető úriembert szembejönni. Azt mondták, hogy láttak egy ősz hajú urat egy lánnyal, de neki hosszú haja volt. Úgy gondoltuk, hogy Csiperke bár szert tehet egy túratársra, de ennyi idő alatt a haját biztosan nem növeszti meg, így sajnos nem róla lehet szó. Igen aggódtunk, hogy megtaláljuk-e egymást, így küldtem neki egy SMS-t a további útvonallal és a pozíciónkkal, hátha segít neki abban, hogy merre keressen minket, ha majd megkapja.

Lassan továbbhaladtunk egy másik tragédiát idéző Lenkó emlékmű felé, mely egy 1917-ben, egy szilveszteri túrán rosszul lett és elhunyt túrázó emlékét őrzi kissé megkopott, töredezett, de máig szép, havasi rózsát, avagy rododendront ábrázoló mozaikjával, mely a munkás turistáknak volt egykor a jelképe. Lenkó Ede szintén a Természetbarátok Turista Egyesület (TTE) alapító és vezetőségi tagja volt. Sajnálatos, hogy ezt az igen szép emlékművet hagyják így tönkremenni. A törött táblán a szöveg is alig olvasható már és a mozaikból is jócskán hiányoznak a darabkák. A túra során több jobb sorsra érdemes „tereptárggyal” találkoztunk, reménykedem, hogy előbb-utóbb ezek felújítására, rendbetételére is jut majd pénz. A sikárosi őrház sarkánál megálltunk növényeket, többek között a rétnek is nevet adó mezei zsurlót fotózni. A zsurlót magas kovasavtartalma miatt használták edények sikálására. Miközben a szebbnél-szebb kikericseket kaptuk lencsevégre, hirtelen az eltűnt Csiperke jelent meg az erdő irányából. Nagy örömujjongásban törtünk ki megkerült túratársunk láttán. Kiderült, hogy mint sejtettem, rossz irányba ment tovább, majd mikor tévedésére rájött, visszafordult és a megkérdezett lányokkal is találkozva, a segítségükkel immár a jó úton eredt a nyomunkba.

Lenkó emlékmű havasi rózsával

Együtt indultunk tovább a Szilágyi Bernát-forráshoz, melynek elhanyagoltsága sajnos igen lehangoló. Szilágyi Bernát orvosi műszerész és kötszerész szintén a TTE vezetőségi tagja volt a 20-as, 30-as években. Azt még csak-csak megértem, hogy a tájidegen, de egyben nagyon hangulatos sűrű fenyves nagy részét ki kellett vágni, de hogy a forrást és az egykor rendezett pihenőhelyet miért hagyták így sorsára… A padok közül több kidőlt, az esőházak eltűntek. A Pilis egyik leghangulatosabb, sokak által kedvelt, és az OKT miatt is sűrűn látogatott részéről van szó.

Pihenő a Szilágyi Bernát-forrásnál

Csodaszép, vadvirágokkal és kikericsekkel teli réteken áthaladva értünk túránk egyik legvéresebb és legtragikusabb emlékeket őrző helyszínére, a Bükki-pusztához. A pusztát körbevevő fakerítés mögött nem csak egyetlen szomorú történet rejlik.

Valószínűleg 1947. augusztus 17-én vagy 18-án – a gyilkosság pontos idejét nem ismerjük – 5 tizenéves fiút, (a 17 éves Zboray Kálmánt, a 14 éves Zboray Pétert, a pilisszentlászlói illetőségű 16 éves Szlovák Józsefet, a 14 éves Hornyák Jánost és 14 esztendős Kocskovszki Dezsőt) gyilkolt meg az itteni tanyán egy ismeretlen személy. A tanya idősebb Zboray Kálmáné volt, ő talált a vérbe fagyott holttestekre, mikor ebédet vitt az állatokat őrző fiúknak. A fiúkat különös kegyetlenséggel, fejszecsapásokkal ölték meg, valamint lőtt sebeket is találtak rajtuk. Az idősebb Zboray fiú, Kálmán még élt, mikor apja rájuk talált. Miközben a Margit kórházba szállították, el tudta mondani a tettes személyleírását, akit vélhetően ismerhetett. Azonban hamarosan ő is eltávozott az élők sorából. Elmondása szerint az elkövető egy 22 év körüli, szőke, kék szemű, sportos alkatú, kb. 170 cm magas férfi volt, valószínűleg egy szökött orosz katona. (A tettes nemzetisége az ügy utóéletében fontos szerepet játszik.)

A gyilkosság indítékaira csak feltételezések vannak. Lehetséges, hogy az egykori katonának nem sikerült ép elmével átvészelnie a háború borzalmait és bomlott elméje sarkallta a tettekre, de az is elképzelhető, hogy a fiúkkal különböző üzletekbe bocsátkozott és valamin összekülönböztek. Egy további lehetséges szál a gyilkosnak a fiúk nevelőanyjához fűződő szerelmi viszonya, melyet egy korabeli újságcikk is megemlít. Feltételezhető, hogy a gyilkos nem akarta, hogy a fiúk beárulják az apjuknak és igyekezett minden további tanútól is megszabadulni.

Idősebb Zboray Kálmán, az apa története nemkülönben tragikus. Miután 6 fia közül kettőt elvesztett, az oroszok hurcolták el egy lágerba, ahonnan sose tért vissza.

A korábbi Dreher birtok, később, 1910 körül, a Zboray család tulajdonába került. Ugyan átvészelte a háború utáni szomorú történéseket, de az 50-es években egy hadgyakorlat során súlyos belövéseket kapott és leégett. A hadgyakorlat során a lakókat kitelepítették pár órára, és mikor visszatértek, már csak a füstölgő romokat láthatták. Hogy mindez pontosan mikor történt, a Peták István által megszólaltatott hozzátartozók se tudták elmondani. Az tény, hogy az 1955-ben kiadott Pilis turistakalauz nem romokat, hanem házakat említ.

Azonban a tanya tragikus története még mindig nem ért véget ezzel. Ugyan a 60-as években az állam tulajdonába került a terület, a hozzátartozók a 90-es években visszaigényelték, majd 2007-ben engedély nélkül egy házat építettek rá. Miután az építkezés természetvédelmi szabályokba ütközött, a házat bontásra ítélték. Ennek ellenére a mai napig áll, bár lassan kezd eluralkodni az épületen az enyészet.

Akár turistaszállás is lehetne, ha már nem bontották le

Úgy gondolom, hogy az igen csinos házat jó lenne, ha nem hagynák összedőlni, hanem pl. kitűnően lehetne hasznosítani akár turistaháznak, ha már az Országos Kéktúra nyomvonalán áll, vagy akár emlékhelyként, ahol a turisták megismerhetnék a hely történetét.

A tanya emlékét a házon kívül egy békanyálas tavacska, egy illemhely és pár gyümölcsfa jelzi. A kerítést ismét átlépve búcsúztunk el a tanyától és a sajnos már szintén kidőlt Tölgyikrek felé vettük az utunkat. Innen a S jelzésen haladtunk tovább a Lom-hegy oldalában, hogy megkeressük a gyilkos további két áldozatának, Denke Lajosnak és feleségének az emlékhelyét.

Az emlékmű egy igen eldugott helyen, egy nyiladékban vezető jelzetlen szekérút mellett áll. A GPS és a térkép együttesen segített a megtalálásában.

A Helyiipari-forrás

Denke Lajos és felesége hatodmagával hétvégi kirándulásra indult a Lajos-forrás környékére 1947. aug. 17-én. A vidám baráti társaság a Helyiipari- vagy a Kékvízű-forrás környékén délelőtt 9-10 óra tájban megpihent. Se a pontos idő, se a helyszín nem tisztázott, az újságcikkek eltérő módon írják le az esetet. Érdekes, hogy az emléktábla a Helyiipari-forrás közelében áll, de a cikkek a Kékvízű-forrást említik. Hirtelen előbukkant egy szőke, kékszemű, bakancsot és térdnadrágot viselő férfi és tört németséggel beszédbe elegyedett a társasággal, valószínűleg még cigarettát is kért. Az egyik hölgy, Palánkai Ilona tudott egy keveset németül, ő beszélt az idegennel. Egyes beszámolók szerint a férfi el is távozott, majd később, délután tért vissza, más beszámolók szerint azonnal elővette a fegyverét, és több emberre is rálőtt. Denke Lajos rögtön életét vesztette, felesége is élettelenül borult férje holttestére. Bár először azt hitték, szívszélhűdés végzett vele, a boncolás azonban az ő szívében is golyót talált. A társaságból, volt, aki fokossal próbált védekezni, de aztán jobbnak látták, ha kereket oldanak és a szentendrei rendőrségre sietnek.
Valószínű, hogy a viszonylag nagy távolság miatt nem lehetett könnyen és gyorsan eljutni oda, busz is csak Dömörkapuig járhatott, ha járt egyáltalán akkoriban. A rendőrség kihallgatta az életben maradt turistákat, akik ugyanolyan személyleírást adtak a tettesről, mint a másik, akkor még felderítetlen gyilkosságnál írtam. Valószínű, hogy eredetileg ők is orosz katonaként írták le az elkövetőt. Mindenesetre másnap az esetet taglaló újságcikkek már társaival a pilisi erdőkben bujkáló szökött SS-katonát gyanúsítanak, akiket rendőrök és katonák ezrei vesznek üldözőbe. Erről és ennek okairól nagy alapossággal ír az Index cikke, így érdemes ott utánanézni a részleteknek. A korabeli újságcikkeket olvasván sok apró tévedésre és eltérésre lehetünk figyelmesek, pl. sokszor a nevek se egyeznek. Az áldozat hol Denke, hol Benke, hol Tenke Lajos, néha meg László és a többi turista neve se azonos mindig. Egy cikkben megemlítik a Lajos-forrás és az egykori Dreher vadászkastély (a mostani turistaház) közelében lévő, az országúttól 800 méterre fekvő Macskalyuk-barlangot, ahol megtalálták az állítólagos elkövetők állítólagos fegyvereit. Azonban Macskalyuk nevű barlang legközelebb Szentendre határában van, az Álló-rétre vezető S jelzés mellett. A távolabbi, Csobánka közelében lévő Macska-barlangot is hívják Macskalyuknak.

A pusztuló turistaház

Érdekesség az is, hogy Denke Lajos emlékkövén téves évszám, 1917. szerepel, így az esetet nem ismerő erdőjáró akár I. világháborús áldozatoknak is gondolhatja az elhunytakat.

A sípálya nyiladéka

A megemlékezés után felkerestük a két közeli foglalatlan forrást, melynek egyikénél a turisták pihentek. A Helyiipari-forrásból csörgedezett valamennyi víz, a Kékvízű-forrás azonban teljesen száraz volt, pedig a térkép pont ezt jelöli működőnek a másikkal ellentétben. Lajos-forrásnál tartottunk egy kis ebédszünetet és elszomorodva szemléltük az egyre romló állapotú, egykor 83 személynek is szállást adó turistaházat. Teli hassal kicsit talán nehezebb volt megmászni a Bölcső-hegyet, de a csúcsán lévő kilátó romjai közül egész szép panoráma tárult szemeink elé, így megérte a fáradozás. A kilátó már állt a 30-as években, sőt még 1979-ben is megvolt, nem tudom, miért hagyták összedőlni, mint ahogy azt sem tudom, hogy a Bölcső-hegyre álmodott sípályát miért nem készítették el végül, pedig a helyén még mindig látható a nyiladék. A sípályáért talán nem olyan nagy kár, bár ha üzemelne, akkor valószínűleg a turistaház se állna parlagon, viszont a kilátót valóban nagyon sajnálom. Több értelme lett volna ezt újjáépíteni, mint újakat létrehozni olyan helyeken, ahonnan kilátó nélkül is gyönyörű panorámát élvezhetünk.

A Bölcső-hegy tetején

A bázis ma

A Bölcső-hegy után a Lom-hegyet, közelebbről az ottani elhagyott légvédelmi bázist kerestük fel, majd egy szederindákkal nehezített ösvényen jutottunk újra a Tölgyikrekhez. Innen P jelzésen érintettük a Salabasina-kutat, mely úgy kapcsolódik a gyilkossághoz, hogy egy tanú beszámolója szerint itt találkozott a véres ruháit mosó gyilkossal. Sajnos a kút környéke igencsak elhanyagolt, magából a forrásból se folyik víz. Bezzeg a 30-as években sokkal rendezettebb volt a forrás a Fortepan képei szerint. Különösen érdekes volt látni a korabeli turistaviseletet, főleg a nőkét. Ezekben a ruhákban már a körúton is elegánsnak számítanának, nemhogy az erdőben. Azért szívesen kipróbáltam volna, milyen rakott szoknyában, blúzban, ballonkabátban és magas sarkú cipőben gyalogolni az egyenetlen erdei terepen. A forrás és a közelben húzódó Salabasina-árok egzotikus hangzású nevének eredetére több elmélet is létezik. Egyesek szerint török eredetű és a név annyit tesz, hogy a basa helye. Mások szerint a hamuzsírfőzéssel (szalalkáli, népiesen szalajka) van kapcsolatban.

Az elhanyagolt Salabasina-kút táblája

Utoljára a csobánkai Macskalyuk-barlang maradt, mely tévedésem folytán került a túratervbe. A szentendrei barlangot, mely sokkal inkább kapcsolódhat az esethez, ha egyáltalán találtak ott a rendőrök valamit, és nem a közellenségnek számító visszaszökött SS-katonák ellen uszító álhírről van szó, sajnos a túraterv összeállításakor nem ismertem. Macskalyukként így csak a Csobánka melletti barlang jött számításba. Később jöttem rá arra, hogy a cikk valószínűleg a Szentendre melletti barlangról írt. Emiatt nem esett nehezünkre ennek a látványosságnak a kihagyása, inkább a pomázi buszra szavazott a csapatunk.

Bükki-puszta közelében

Kellemesen elfáradva, sok izgalmas és érdekes információ birtokában indultunk haza és talán sikerült hazavinnünk a nem éppen felhőtlen múltunk egy aprócska szeletét is.

A túra előkészítéséhez használt források: 

• Kolozsi Ádám: Pótnyomozás 70 év után: tömeggyilkosság a Pilisben; index.hu, 2017.augusztus 17.
• Szentendrei tömeggyilkosság Wikipédia szócikk, ill. a szócikk irodalomjegyzékében felsorolt korabeli, interneten szabadon elérhető cikkek
• www.fortepan.hu online fotóarchívum
• Dr. Mezei István, Pálfi Tivadar: Pilis útikalauz, Sport Lap- és Könyvkiadó (Budapest), 1955
• Dr. Mezei István: Pilis portyavezető, Sport Lap- és Könyvkiadó (Budapest), 1953
• Pilis és Visegrádi-hegység turistakalauz, Cartographia Kft. (Budapest), 2014
• Peták István: Szent István Vándorlás - Az Országos Kéktúra mentén, ismeretterjesztő filmsorozat, Visegrádtól Dobogókőig epizód
• Olvasónk tényfeltáró írása: engedély nélküli építkezés védett területen, Szálasi egykori ügyvédjének birtokán + hozzászólás, https://kuruc.info, Olvasói levelek, 2008. október 20.

Kicsit szomorkás a hangulatom máma...

Ugyan a szombati túrám ezt a címet kapta a szójáték végett, de búbánatra semmi okom nem volt, mivel gyorsan összegyűlt egy jó kis 16 fős túracsapat, mellyel nekivágtunk a Szomortól Nagykovácsiig tartó útnak.

S M mint Som úr?

Ha már helynevek, Szomor község nevét se valami mélabús emberke adta nagy szomorúsága közepette, hanem egy egykori birtokosra, Som úrra vezethető vissza a település neve. Som úrból lett Zumur (1269-ben ezen a néven említik először a települést), majd jóval később Szomor.

Egyedül az időjárás asszisztált a túrához illő szomorkás hangulathoz, a Kakukk-hegy felé haladva egyre jobban kitárulkozott előttünk a ködös-borús táj. A kálváriát szépen felújították a kápolnával egyetemben és a kihelyezett ismertető táblán olvashattunk a település történetéről, valamint a már említett Som úrról is.

A decembert meghazudtolván a stációk tövében ibolyák virítottak, de a kálvária felé tartva találkoztunk virágzó aranyesővel is. Nem hiába, teljesen megbolondult már a természet is!

A Kakukk-hegy tetején kicsit megpihentünk a magassági pont szomszédságában és megcsodáltuk a "kilátást" és a növényzetet. Mártától újabb vicces növénynevet tanultam, ezúttal a nyúlárnyékkal ismerkedhettem meg. A fotógyűjteményemet meg pár harangvirág és borókabokor képpel gazdagíthattam. 

Boróka

Nyúlárnyék

A Kakukk-hegy után szántóföldek mentén értük el az Anyácsai-tavat, ahonnan compót nem vittünk, csak néhány laskagombát és téli fülőkét, és az érkezési naplóba se jegyeztük be magunkat. Pedig mindezekre külön feliratok figyelmeztettek. És attól félek, hogy a hangoskodásra vonatkozó tiltásnak se tettünk igazán eleget...

A tó infrastruktúráját egy ütött-kopott csónak és egy kimustrált lakókocsi szerű "házikó" jelentette, melyben még ágyneműtartós (!) ágy, falipolc is volt, valamint egy félig elrohadt szőnyeg is árválkodott maga a kocsi előtt.

További szántóföldeken keresztülhaladva értük el Anyácsapusztát, ahol az egyetlen ép épület egy lovarda, ezen kívül csak romos tanyaépületek és egy még romosabb kúria találhatók itten. Az egyik beszakadt tetejű házon viszont 3 parabolaantenna is pompázott. Az egykor valószínűleg jobb napokat megélt timpanonos kúriaépület a Darányi családé volt. Szegény Ignác – tervek ide vagy oda – igencsak forogna a sírjában, ha látná ezt az elkeserítő  és valószínűleg már jóvátehetetlen pusztulást.

Csak semmi compó, kérem!

Laskák

Szomorkodásra igazán itt látok okot

Beszakadt mennyezet

Néhol látszik a fal hengerrel festett mintája

Ilyen, ha a természet átveszi az uralmat

Jól elfotózgattuk páran az időt, így iparkodnunk kellett, hogy a csapat első felét beérjük, akik türelmesen megvártak egy elágazásnál. A Nyakas-tetőnél találtuk az első jelzőtáblát - eddig igen spórolósan bántak a jelzésekkel mind a S négyzeten, mind a sárgán. A helyzet valószínűleg az egyébként elég újnak látszó tábla után se lett jobb, de ezt nem tudhattuk meg, mert máris elvétettük az irányt. Erre persze csak a Három-szilnél lévő határkőnél jöttünk rá, mikor is megálltunk elemózsiázni. Szerencsére még könnyen korrigálni tudtuk a hibát úgy, hogy nagyon időt se vesztettünk. Perbálig azonban búcsút mondhattunk a sárga jelzésnek.

Még a nap is kisütött néhány percre

Napsütésben, de tévúton

Lovasok a láthatáron

Ne kukoricázzunk, már nincs messze Perbál!

Perbálon áthaladtunk a macskák utcáján - itt szinte minden háznál volt legalább egy macska. Páran itt igazoltan vagy igazolatlanul távoztak a csapatból, de az igazolatlan távozókat már csak egy kerítésmászást követően vettük észre jóval Perbál után. Addig azonban láttunk borospincét, egy fotózkodni nem kívánó vörös macskát és egy kápolnaromot is. Itt az Aynard vár hűlt helyét szerettük volna szemrevételezni, de hamarosan szembesülnünk kellett azzal, hogy megint elvétettük a S jelzést. Helyette azonban láthattunk egy szépen felújított Mária szobrot, melyet a perbáli kéményseprő szerencsés kimenetelű vaddisznókalandja emlékére állítottak és egy jópofa kőfejtőt is érdekes fákkal. Majd jött egy kis kaptató (ennek tetején értük el újra a sárgát) és ránk is sötétedett hamarosan, mielőtt még beértünk volna Nagykovácsiba.

Éppen meg tudtuk venni a makacskodó automatából a jegyeket és már indult is a buszunk, ahol nagy meglepetés ért, mert pár megálló múlva felszállt maga a Mikulás.

„Halálos” helynevek a Pilisben

Ha a Pilis és Visegrádi-hegység térképét alaposan megnézzük, figyelmesek lehetünk több helynévre, mely egy bizonyos személynek vagy személyeknek a halálával kapcsolatos. Jellemzően ezek a helynevek Pilisszentlélek körül találhatóak egy kb. 10 km-es körzetben. A jelenlegi Cartographia térképen összesen 5 ilyen helynév olvasható, a Döme-halála, Simon-halála, a Csehhalál, a Német gyerek-halála illetve az Enyedi-halála.

Bársony Máté keresztje a Bükkben

Két átfogóbb jellegű írás foglalkozik a Pilis- és Visegrádi-hegység helyneveinek eredetmagyarázásával, ezek egyike Dobay Pálnak az Erdészeti Lapokban megjelent írása. A másik a Halál-túra című teljesítménytúra igazolófüzete, mely Szádeczky-Kardoss Géza gyűjtése. Szádeczky-Kardoss további két ilyen helynevet említ, a Hlapec-halálát, melyről Dobay is megemlékezik Hlapec formában, illetve az Ilacsek-halálát. Szádeczky-Kardos jellemzően a legtöbb esetben forrásként használja Dobay munkáját.

Jelen munkámban szeretném összegezni és összehasonlítani e kutatásokat, valamint összevetni egyéb forrásokkal, és ahol
lehet, bővíteni vagy pontosítani a magyarázatokat. Valamint szeretnék rávilágítani az esetleges ellentmondásokra és ötleteket adni a további kutatásokhoz.

Katonasírok Bélapátfalva felett

Természetesen mint túravezető és a helynevek iránt érdeklődő laikus én sem szolgálhatok teljes körű és minden kérdésre rávilágító magyarázatokkal, inkább csak szeretném bővíteni az ilyen jellegű turistairodalomnak sajnos igen szűk körét.

Mint említettem e halállal kapcsolatos helynevek alapvetően Pilisszentlélek település körül lelhetők fel, és a különböző források összesen hét ilyet sorolnak fel. Szádeczky-Kardoss írásában ugyan nyolc névről beszél, de magában az írásban mindössze hét ilyen jellegű helynév fedezhető fel, az összes többi halállal kapcsolatos elnevezés más jellegű, mint pl. a Fagyoskatona vagy az Öreg-vágás. 
Arra a kérdésre, hogy vajon miért csak egy bizonyos területen jelölik így azokat a helyeket, ahol egy személy szerencsétlenül járt, míg a hegység más részein nem Szádeczky-Kardoss csak találgatásokba tud bocsátkozni. Azt a magyarázatot adja, hogy az erdőrészek, melyeken ez az elnevezéstípus meghonosodott az esztergomi érsekség valamint a Vallás- és Közoktatási Minisztérium tulajdonában voltak, míg a többi erdőterületnek más birtokosa volt és talán ez ad okot arra, hogy máshogy jelölik a halállal kapcsolatos helyneveket.

Gabi-halála a Mátrában

Szádeczky-Kardoss munkájában kitér arra, hogy más hegységekben is fellelhetők ilyen típusú elnevezések, mint pl. a Mátrában a Gabi-halála (ld. kép), illetve a Gerecsében az Iván-halála (völgy Neszmélytől délkeletre), Lengyel-halála (Tatabánya mellett), Simon-halála (Baj határában) és Német-halála (Gyermelytől északnyugatra). 

Érdekes lenne utánanézni, hogy vajon az utóbbi hegységben miért található számos ilyen típusú helynév, illetve honnan származnak ezek az elnevezések.

A Wikipédia szerint a Baj körzetében lévő Simon-halála erdőrészen orvvadászok lőttek agyon egy Simon nevezetű erdészt. 
A Túratárs blogon Gejza (= Szádeczky-Kardoss Géza) írása szerint a Lengyel-halála név az 1948-as szabadságharchoz köthető.Az Iván-halála helynév, melyet 1211-ben még Iwan alakban, 1864-ben viszont már a jelenlegi formájában írtak, a völgy egykori tulajdonosának itteni haláláról emlékezik meg.

A Gyermely (Gyarmatpuszta) közeli Német-halála nevű dűlő elnevezése avval kapcsolatos, hogy állítólag itt a kurucok megvertek egy labanc sereget.

A Bakony keleti részén szintén honosak az ilyen típusú elnevezések. Tés környékén ismeretes egy Bódai Peti halála nevű dűlő, ahol állítólag egy ilyen nevű tési lakos rablógyilkosság áldozata lett. Szintén Tésen van egy Körösztös halála nevű hely, ahol egy Körösztös Ferenc nevű erdészt lőttek agyon.

Kádárta mellett ismert egy Ráchalála nevű határrész, mely arról kapta a nevét, hogy a szabadságharc alatt itt gyilkoltak le rácokat, akiket az országút közelében fekvő három domb alá temettek el.

A magyarországi hegységben más típusú halállal kapcsolatos elnevezések is meghonosodtak. Itt a teljesség igénye nélkül négy típust szeretnék felsorolni.

1. A baleset, szerencsétlenség, haláleset helyét jelölő tárgy adja a hely nevét

A Börzsönyben a legtöbb esetben keresztek jelölik ezeket a helyeket, így itt a személynév + kereszt szókapcsolat jellemző. Barangolásaink során számos ilyen keresztre bukkanhatunk mind a turistautakon, mind jelzetlen ösvények mentén. E keresztekkel foglalkozik a „Keresztek a Börzsönyben” jelvényszerző túramozgalom, mely összesen 40 keresztet érint. A keresztek közül néhány ténylegesen emberhalálhoz kapcsolódik, mint pl. a Kanász-kereszt, Szaszovszky-kereszt, Groote-kereszt, Foltán- vagy Fultán-kereszt és a Major-kereszt.

Hasonló esetek helyét jelöli pl. a Pilisben a Lenkó-emlékmű, a Gerecsében a Hajdú-temető, Leánytemető, a Vértesben Vajdatemető, illetve a Bükkben vagy a Budai-hegységben is vannak „katonasíroknak” (ld. kép – katonasírok Bélapátfalva határában) nevezett helyek a térképen. Mindegyik esetben a helyszínen álló tárgy, építmény adja a hely nevét.

2. Maga a holttest a névadó

A Bükk-hegységben, pl. Holtember-tetőt találhatunk. A magyar nyelvben a holtember kifejezést használják a halott ember élettelen testére kvázi mint egy tárgyra, erre több irodalmi utalást is felhoz Pilling János a Búcsú méltósága című értekezésében, melyben a holttesttel való bánásmód kérdéseivel foglalkozik. Ő is említ példaként helyneveket, mint pl. az előbbi bükki elnevezést, illetve kettő, a nyírbátori járásban található „holtember” elnevezésű erdőrészt. 
Ezeknél a példáknál a helynév szintén az itt történt eseményre utal, de inkább az nyomja rá bélyegét az elnevezésre, hogy valaki valamikor itt egy holttestet, halott embert talált. Ide sorolható aFagyoskatona elnevezés is.
Ugyanebbe a típusba tartozik a Szárazfarkas helynév is a Pilisben, de ez nem ember, hanem állat halálához kapcsolódik.

3. Az ölés, gyilkosság folyamata a névadó

Egy harmadik típust képviselnek az olyan elnevezések, ahol maga az ölés, gyilkosság, mint cselekvés jelenik meg a helynévben: erre példa a Pilisben az Öreg-vágás, a Vértesben a Tót-ölés, a Gerecsében az Emberölő helynév. Az utóbbi helynév Pusztamarót közelében található és kapcsolható egy 1926-os csatához, ahol a törökök korabeli források szerint 25 ezer embert lemészároltak. Ehhez a csatához köthető Dobozi Mihály közismert története is. 
Az Öreg-vágás történetét szintén Szádeczky-Kardoss írja le, miszerint a nevezett helyen egy idős embert öltek meg. Szintén példa erre a típusra a Dunaalmás közelében található Akasztó-hegy(Gerecse), melynek mondája szerint itt egy erőszakos révészt akasztatott fel Mátyás király.

4. A halál folyamata a névadó

Erre a típusra az írás tárgyát képező helynevek a példák, valamint olyan állatok halálához kapcsolódó helynevek, mint a Juh-döglő (Vértes), Juhdöglő-völgy (Bükk).

Jelen írás azokkal a helynevekkel kíván foglalkozni, melyeknek alapja a tulajdonnév vagy főnév + halála birtokos szókapcsolat. A tulajdonnév minden esetben személynév, azonban eltérő, hogy a halála utótag az elhalálozott személy vezetéknevével vagy keresztnevével mint előtaggal szerepel-e együtt.  
A vezetéknév (előtag) + halála (utótag) szókapcsolatra példa a pilisi helynevekben az Ilacsek-halála illetve az Enyedi-halála.
A másik típusra (keresztnév (előtag) + halála (utótag) példák: Döme-halála, Simon-halála.
A Döme-halála esetében a Döme egy becenév, Pápai Domokos földmérő mérnök beceneve.
A többi három helynév a főnév, mint előtag + halála, mint utótag birtokos szókapcsolat-típusba sorolható. Ebből két esetben az előtag az elhunyt személy egy nemzethez való hovatartozására utal:Német gyerek-halála, Csehhalál.
A Hlapec-halála (további változatok: Klapec-halála, Chlapec-halála) esetében viszont a szlovák fiú jelentésű „chlapec” szóhoz, illetve ennek magyarosított változataihoz kapcsolódik a magyar „halála” utótag. A környéken jelentős számú szlovák kisebbség él, evvel magyarázható a szlovák szó előtagként való szereplése. Érdekesség, hogy az argóban használt krapek, klapek szó is ebből a szlovák kifejezésből származik.

Most vegyük sorra a helyneveket a pontos előfordulási hely megjelölésével, valamint a hozzájuk fűződő történetek, legendák felsorolásával, összehasonlításával.

1. Ilacsek-halála

Pontos hely: A Zsivány-szikláknál található nyiladék déli oldala. A térképek nem jelölik. A helyszínen emléktábla vagy kereszt nem található.

Somogyi Pál emléktáblája a Zsivány-sziklákon

A helynév eredetmagyarázata Szádeczky-Kardoss Géza alapján:
1945-ben, mikor a háborús front ezen a vidéken volt, az oroszok tüzelőnek és hadi célokra sok fát kivágtak. Mivel tél volt, a fákat a hófelszín fölött döntötték ki, és így jókora csonkok csúfították az erdőt hóolvadás után. Az erdészet az ínséges időkben a falu lakóinak megengedte a tuskók tűzifának való hasznosítását. Ilacsek József tizenkét éves fiával is fát vágni indult az erdőre. Mikor már elég tuskót kivágtak, az apa leküldte a fiút szekérért. Mikor a gyermek visszatért, apját egy vértócsa közepén vérbe fagyva találta ülő helyzetben. A kisnadrágban, félmeztelenül dolgozó férfit a tuskóból kicsapódó éles faforgács sebezte meg az ágyéki ütőerén. Mivel nem számíthatott segítségre, elvérzett, mire a többiek a helyszínre értek.
Mint említettem, a térképeken ez a helynév nem található, a források közül is csak Szádeczky-Kardoss Géza említi egy helyi adatközlő, a bognár foglalkozású, 1929-ben született Majnics József elbeszélésére támaszkodva.
Magukon a Zsivány-sziklákon viszont található egy „Somogyi Pál emlékezünk rád; Lokomotív Túrista Egyesület 1996” feliratú emléktábla, mely valószínűleg szintén egy szerencsétlenségnek állít emléket. Az egyesület mostanság is szervez emléktúrát az elhunyt személy emlékére, legutóbb 2012. április 7-én volt ilyen.

2. Döme-halála 

Pontos hely: Pilisszentkereszt határában, a falutól északnyugatra a ZS+ turistautak mellett. Az újabb kiadású térképek jelölik. Az 1984-es térképen már szerepel. A helyszínen egy kereszt áll.

A kereszt felirata a Döme-halálánál

A helynévmagyarázat Szádeczky-Kardoss Gézánál és a 2008-as kiadású Pilis Visegrádi-hegység turistakalauzban is szerepel és megegyezik.

1957-ben földmérési munka közben hunyt el Pápai Domonkos (Szádeczky-Kardossnál Domokos) erdőmérnök egy szerencsétlenség következtében. A halálesetnek emléket állító kereszten Pápay Domonkosként szerepel az elhunyt erdőmérnök neve. Az esetet Szádeczky-Kardoss pilisszentkereszti adatközlők elbeszélésére hivatkozva a következőképp meséli el (Dusanek Alajos, 1921, Majnics József, 1929, Szmetana János kerületvezető erdész):

„A háború utáni években nem volt pénz az erdők karbantartására. Az irtások, favágások rendszertelenül történtek. A nyiladékokat benőtte a sarjadék. Az ötvenes évek végén az Országos Erdőrendezőség a szegedi születésű Pápai Domokos földmérő mérnököt bízta meg a léniák kitűzésével. A munkához Pilisszentkeresztről vettek fel iskolából éppen kimaradt 16-17 éves fiúkat. 1957. október 4-én délután már sietett volna a mérnök az autóbuszhoz. Odakiáltott hát az egyik legénynek: „Dobjál ide egy kitűző rudat!” A srác a bokros, nehezen átlátható nyiladék túloldaláról, mint egy gerelyt, a hang irányába hajította a rudat. De a vashegyű pálca az ágakon gellert kapott, és a mérnököt olyan szerencsétlenül találta el, hogy a nyaki ütőér sérülése miatt rövid idő alatt elvérzett. A rendőrség által meghurcolt K. Miklóst ezután csak „hóhérnak” csúfolták a faluban. A fiú később megzavarodott, és önkezével vetett véget életének. A munkavédelmi szabályok azóta nem engedik a fémhegyű kitűző lécek használatát, és szigorúan tiltják a dobálást.” 

3. Simon-halála

Pontos hely: Nagy-Szoplák és Nagy-Bodzás nyerge, ZP+ jelzések mentén. A helynevet már az 1929-es kiadású ún. „angyalos” térkép is közli. Kereszt, emléktábla nem található.

Az összes közül ez a helynév büszkélkedhet a legváltozatosabb eredetmagyarázatokkal. Ez talán annak is köszönhető, hogy a helynév már meglehetősen régóta ismert. Igyekszem ezeket kronológiai sorrendben felsorolni a történetben megjelölt történelmi kor szerint.
A különböző források egy vagy több különböző eredetmagyarázatot ismernek.

1. Simon = Simon bán

Az index.hu internetes fórum Pápa-Túra-Topik Ghiml nicknevű hozzászólója közli a következő magyarázatot, mely II. András király uralkodási idejéhez, valamint Gertrudis királyné meggyilkolásának közismert történetéhez köti a név eredetét:

„A Simon halála helynév magához Simon bánhoz köthető, akit jó András királ dobatott le a sziklákról, amiért nem akadályozta meg, hogy Gertrudis a tiltott időszakban mulatozzon és vadásszon a Pilisben. (Bánk bán távollétében ő helyettesítette a nádort.) Az összeesküvők azt használták ki, hogy tilalmas időszakban vadászott Gertrudis, bár egy leírás szerint Simon figyelmeztette. A király azért nem büntethette meg a főurakat, mert azok az ország bevett szokás-törvénye alapján jogosan fejeztették le magát a királynét!”
A magyarázat azért is tűnik kézenfekvőnek, mert a pilisszentkereszti cisztercita apátság, ahol a királynőt meggyilkolták, illetve a Simon-halálaként ismert hely viszonylag közel fekszenek egymáshoz. Tehát Simon bán történelmi személy és a Simon-halála helynév könnyen összekombinálható egymással.

2. Simon = egy meggyilkolt Simon nevű szerzetes vagy pap

Erre az eredetmondára két változatot is találtam, egyiket Szádeczky-Kardoss Géza közli, a másikat a Pilis-Visegrádi-hegység turistakalauz. A két elbeszélés lényegében megegyezik, csak az erőszaktevők kiléte más, az egyikben a tatárok, a másikban a törökök végeznek a szerzetessel.

A turistakalauz szerint a helynév eredetének egyik magyarázata a tatárjárás korára vezethető vissza. A tatárok itt gyilkoltak meg egy Simon nevű előlük menekülő papot, akiről feltételezték, hogy kincseket rejteget. 
Szádeczky-Kardoss Géza ugyanezt a történetet a török hódoltság korára datálja egy piliscsévi adatközlő elbeszélésére hivatkozva (Kovács József, 1952):

„... a mohácsi vészt követően a Dunántúlt felperzselő török hordák, amikor a mai Klastrompusztán feldúlták a pálosok egyik legelső, a Szent-keresztről elnevezett kolostorát, a szerzeteseket legyilkolták, de Simon papnak sikerült elmenekülnie a hegyoldal valamelyik barlangjába. Pár nap múlva mégis ráleltek, és a kolostor kincseit követelték rajta. Végül a szikláról letaszítva megölték.”

3. Simon = egy Simon nevű remete

Ezt a magyarázatot Szádeczky-Kardoss Géza és Dobay Pál is közli gyűjtésében:

Dobay Pálnál, aki két helyi adatközlő, György B. és Minczér Ferenc közlésére támaszkodik, a következő történet olvasható:
„A szájhagyomány szerint egy Simon nevű, bölcs és öreg remete élt itt. Sziklához támasztott, egyszerű kunyhója és szíve mindig nyitva állt a szomszédos hegyi falvak betegei vagy tanácskérőiszámára. Mivel itt érte a halál is, ugyanide temették. Élete és mindenkin segítő jószíve emlékét évszázadok óta jobban őrzi e két szó, mintha "nagy" ember lett volna - kőbe vésett és elfelejtett hőstettekkel.”

Szádeczky-Kardoss Géza pilisszentkereszti adatközlői, Ulacsek György (1923) és Szivek Sándor (1948) a pálos rend alapítója, Boldog Özséb korára, az 1200-as évek közepére teszik a történetet. Azonban hivatkozik Dobay Pál erdészeti munkás adatközlőire is, akik szerint a remete az 1700-as években élt egy a sziklának támaszkodó kunyhóban, és itt érte a halál.

Szádeczky-Kardoss valószínűsíti, hogy a helyszínt inkább azért jegyezhette meg a nép emlékezete, mert a remete halála nagy valószínűséggel erőszakos volt, eltérően más pilis remeték békés jobblétre szenderedésétől. 

4. Simon = meggyilkolt Simon nevű erdész

Ezt az eredetmagyarázatot a 2008-as Pilis- és Visegrádi-hegység turistakalauz közli. A rövid említés szerint ezen a helyszínen egy Simon nevű erdészt öltek meg. Bár a tettesekről szó nem esik, de feltételezhetjük, hogy tetten ért vadorzók voltak, mint megannyi hasonló esetben pl. a Börzsönyben, melynek a mai napig emléket állítanak a helynevek és keresztek. (Pl. Foltán-kereszt, Groote-kereszt, Szaszovszky-kereszt). Illetve a Pilisben az Enyedi-halálának is van egy ebbe a magyarázattípusba sorolható eredettörténete.

5. Simon = szerencsétlenül járt turista

Ez a magyarázat az 1974-es Pilis útikalauzban jelent meg és hivatkozik rá a 2008-as turistakalauz is. Állítólag egy erre járó turista esett le az egyik közeli szikláról.
Amennyiben ez a magyarázat igaz lenne, valószínű, hogy nyoma maradt volna a korabeli sajtóban illetve rendőrségi jegyzőkönyvekben, iratokban. Tekintve azt a tényt, hogy a 20. század kezdete előtt nem nagyon lehet turistáskodásról beszélni, valószínűtlennek tűnik, hogy korábban történt volna hasonló turistabaleset. Az erdész esetében is maradtak volna írásos dokumentumok, ha az eset újabb keletű. Többet őrzött meg volna mindkettő eredettörténetből a szájhagyomány is.
Valószínű, hogy a helynév ennél régebbi eredetű, hiszen már a 20-as években szerepelt a térképen. Az összes tárgyalt helynév közül talán ez tekinthető a legrégebbinek, legyen bár a szenvedő alany erdész, remete, szerzetes, vagy akár maga Simon bán. A turista esete talán kizárható.

4. Hlapec-halála (Chlapec-halála, Klapec-halála)

Pontos hely: Dobay Pál jegyzete szerint a Piliscsév környéki 41-es és 46-os erdőtagok környékét hívják így. A hely a Leány- ill. Legény-barlang környékére tehető. A Szádeczky-Kardoss által idézett Régészeti topográfia szerint a Leány-barlangot a Legény-barlanggal együtt régebben Csévi-kettős-barlangnak, illetve Chlapecnak hívták.
Turistatérképen a hely nem szerepel, illetve megjelölve sincs kereszt vagy egyéb emléktábla által.

Dobay Pál a következő történetet jegyezte le György B. adatközlő után:
„E szlovák szó magyar jelentése: kisgyermek. A nagyon régi - és nagyon szegény - időkben a falutól ilyen messze eső, távoli helyre is eljárt a nép sarló-val(!) füvet vágni, ill. takarmányt készíteni. Egy fiatalasszony (akkor még, nem volt bölcsőde) kénytelen volt magával hozni' ide is beteges kisgyermekét, akit itt ért a halál.”
Szádeczky-Kardoss szó szerint ugyanezt az eredetet közli.

5. Csehhalál

Pontos hely: A PZZ+ turistajelzések kereszteződésében álló Égett-hárs mögötti erdő Pilisszentlélektől északra
Az újabb kiadású térképeken szerepel az elnevezés. Az 1984-es térkép már jegyzi. A terepen semmi sem jelöli a helyet.

Csak Szádeczky-Kardoss Géza írja le a valószínűsíthető eredettörténetet munkájában a pilisszentkereszti Dusánek Alajos elbeszélésére (1921) támaszkodva.
A történet szerint az ötvenes évek végén egy a határon áttévedt csehszlovák polgári repülőgép csapódott az erdőbe ezen a helyen a rossz látási viszonyok miatt. Az akkori politikai helyzet miatt nem lehetett erről beszélni és embereket se engedtek a környékre.
Egy másik adatközlő, Cseh János nyugalmazott erdész (1946) nem tud erről az esetről, viszont egy másik hasonló balesetről számolt be szintén az 50-es évek elejéről, mikor is a Szakó-hegy oldalának csapódott egy repülő.
Szádeczky-Kardoss Géza próbált utánajárni a Légügyi Igazgatóságnál is a dolognak, de sajnos nem járt sikerrel, mert ott csak 1973-ig visszamenőleg tudtak adatokkal szolgálni.
Elképzelhető, hogy hasonló baleset történt, mint 2006-ban a Zemplénben a Gergely-hegynél egy szlovák katonai repülőgéppel. Ebben a balesetben 42 ember halt meg és mindössze 1 ember élte túl a szerencsétlenséget szinte csodás módon.

6. Német gyerek-halála

Pontos hely: Az Alsó-Ecset-hegy csúcsától keletre eső völgy neve
Az újabb kiadású térképeken szerepel az elnevezés. Az 1984-es térkép már jegyzi. A terepen semmi sem jelöli a helyet.

Szintén Szádeczky-Kardoss Géza járt utána a helynév eredetének. Közelben dolgozó favágókat kérdezett meg, akik a pilismaróti Molnár Istvántól (1890) hallották valaha ezt a történetet. Valamelyik (az adatközlők nem tudták melyik) világháború előtti években német vendégvadászok, egy apa és a fia, jöttek Pilismarótra szarvasbőgésre. Egyik délután a vadőrt hátrahagyva indultak a vadászatra. Már sötét volt, mikor a vadőr lövéseket hallott. A hang irányába indult és összetalálkozott az erősen ittas apával, aki beszámolt arról, hogy ugyan meglőtte a vadat, de az elmenekült, viszont a fiát nem találja. Mivel meglehetősen rossz idő volt, nem tudott a fiú keresésére indulni, hanem inkább letámogatta a vendégvadászt. Másnap a fiút vérbe fagyva találták a vadászat színhelyén – az ittas apa a saját gyermekét vélte vadnak. Hány hasonló eset történik a napjainkban is!

Az Enyedi-halálát jelölő fakereszt

7. Enyedi-halála

Pontos hely: Pilisszentlélektől északnyugatra a Béla-tető és a Kápolna-fa közti gerincen a Z turistajelzés mentén.

A helyet kereszt jelöli. Az újabb kiadású térképeken megtalálható. Az 1984-es térkép már jegyzi.
Erről a helyről mind Dobay, mind Szádeczky-Kardoss és a 2008-as turistakalauz is megemlékezik. Forrásnak tekinthetjük Varga Péter Dénesnek az esztergomi Hídlapban 2011. április 30-án megjelent cikkét is, melynek címe „Az eltűnt erdővéd”. 
Itt kétféle alaptörténetről beszélhetünk.


1. A hivatását lelkiismeretesen végző Enyedi nevű erdészt egy vadorzó ölte meg ezen a helyen.

Ezt az erdeinkben annyira tipikusnak tekinthető eredetmagyarázó változatot a 2008-as turistakalauz közli. 

2. Egy Enyedi nevű erdészt egy vadőr társa gyilkolta meg ezen a helyen

A második változat, melyet Dobay, Szádeczky-Kardoss és Varga is közöl némi eltérésekkel tekinthető valószínűbbnek, hiszen ezt az esetet csendőrségi jegyzőkönyvek, periratok is megörökítették a szájhagyományon kívül, valamint a sértett sírja is sokáig megtalálható volt az esztergomi temetőben.
Az alaptörténet a következő:
Enyedi István nőtlen erdész a barát-kúti erdészházat kapta Esztergom várostól szolgálati lakásul. Ennek melléképületében élt egy Kierer Hugó (Szádeczky-Kardossnál a neve Kiererer) nevű nős vadőr, aki goromba, hirtelen haragú ember volt és feleségét is gyakran bántalmazta. Szegény asszony gyakran menekült Enyedihez, mire a férj féltékeny lett az erdészre, akivel egyébként is rossz viszonyban volt. Enyedi 1927 (Szádeczky-Kardossnál és Dobaynál 1928) nagyhetében a pilismaróti erdészkollégájától, Stubnyától vadásztöltényeket indult átvenni, mivel közeledett a szalonkázás ideje. A féltékeny Kierer azonban a közeli Tetves nevű erdőrészben agyonütötte őt és igyekezett vízbe fulladásnak álcázni a balesetet. 
Varga Péter Dénes cikkében beszámol még arról, hogy az eltűnt „erdővédet” sokáig (még húsvéthétfőn is) keresték a csendőrök, falusiak, sőt még a turisták is, míg egy pilismaróti férfi rábukkant a holttestre. A meggyilkolt ember felszerelése, kabátja és kalapja hiányzott. A helyszínt áttanulmányozók megállapították, hogy a gyilkos az áldozat fejét valamilyen nehéz tárggyal bezúzta, majd közvetlen közelről főbe lőtte. Ezután behurcolta az áldozatát a patak partján lévő közeli bokorba. Mindezt a hatósági boncolás is megerősítette. Az erdészt rokonai és édesanyja jelenlétében temették el Esztergomban. Sírja azonban Dobay szerint nem látható, mivel rátemetés történt. Az egykori sír helyén most Szamecz Anna nyugszik.
A nyomozás során a gyanú hamar Kierer Hugóra terelődött, akit őrizetbe is vettek, majd újból szabadon engedtek bizonyíték hiányában. A más irányú nyomozás sem vezetett eredményre, és a csendőröknek nagyon gyanús volt, hogy Kierer nem jelentette vadőrtársa eltűnését. Így továbbra is megfigyelés alatt tartották. A csendőrök számára is kiderült, hogy a vadőr brutálisan bánik a feleségével és hogy ennek míg élt, Enyedi is tanúja volt, aki figyelmeztette is barátilag Kierert. Erre azonban Kierer az asszonyt már féltékenységével is zaklatta. Kierer így újból a nyomozás középpontjába került, mivel alibivel sem tudott szolgálni a gyilkosság időpontjára. Az ellentmondások miatt újból le is tartóztatták őt. Az eltűnt tárgyak azonban sose kerültek elő.
Beszámol Varga Komán Béla erdőmérnök vallomásáról is, aki határozottan meg volt győződve arról, hogy Kierer ölte meg az erdészt. Erre a vádra azonban Kierer magából kikelve tagadta a tettet. Még 25 tanút meghallgatott a bíróság és ezek közül kettő tanúsította, hogy ifj. Kierer Hugó (vajon a vadőrről van szó, vagy annak fiáról?) a kocsmában ittas állapotban arról beszélt, hogy Enyedi biztos valamelyik bokor alján fekszik az erdőben és hogy megérdemelte sorsát. A vádlottat azonban bizonyíték híján újból felmentették. A gyilkosságot rábizonyítani senkire se tudták végül.
Szádeczky-Kardoss Géza Stoflitz Ferenc (1927) adatközlő elbeszélésére hivatkozik, mely némileg ellentmond az előbbi történeteknek. Az adatközlő édesapja pilismaróti főerdész volt. Szerinte nem történt gyilkosság, hanem a hirtelen haragú vadőrnek sok ellensége volt és azok terjesztették róla, hogy ő követte el a bűntettet. Ráadásul a halottkém sem talált gyilkosságra utaló nyomot a holttesten. Biztosan az idős ember szívinfarktust kapott a kemény kaptatón felfelé jövet.Ennek viszont ellentmond Varga cikke, melyből kiderül, hogy Enyedi István 22 éves, valamint gyakornok – tehát mindenféleképpen fiatal ember - volt. Valószínűtlen tehát, hogy szívinfarktus végzett volna vele. A csendőrségi és peres akták is beszámoltak volna arról, ha gyanú merült volna fel a gyilkosság kivitelezésével ill. valós voltával kapcsolatban.
Az Interneten megtalálható Erdészeti Lapok tanúsága szerint Kierer Hugó vadőr (valószínűsíthető, hogy ilyen névvel nem sok erdészeti alkalmazott élt az országban) többször is keresett állást. Először 1924. májusában, mint nagy gyakorlattal és jó bizonyítvánnyal rendelkező szakvizsgázott erdőőr. Másodszor 1932-ben, mint 40 éves nős erdő- és vadőr 10 éves szolgálattal a háta mögött. Így tehát kiszámítható, hogy Kierer a gyilkosság idején 35-36 esztendős lehetett. Ezek az adatok összecsengenek a többi forrással, (pl. okkal féltékenykedhetett, ha volt egy hozzá hasonló korú felesége) így valószínűsíthető, hogy ugyanarról a személyről van szó. Az is kiderül ebből, hogy az eset után Kierernek, mint büntetett előéletű és folyton gyanúsítás alatt álló személynek munkahelyet kellett váltania (akár többször is).

Összességében megjegyezhető, hogy a legtöbb „halála” elnevezéssel kapcsolatos helynevet csak a szájhagyomány őrzi, kevés esetben van írásos nyoma a halálesetnek, mint pl. Enyedi vagy valószínűsíthetően Pápai esetében. Kivétel nélkül csak a 20. században történt eseményeknél találhatóak dokumentumok. 

Az esetleges további kutatásnak a következő céljai lehetnek:

• E dokumentumok megkeresése levéltárakban, a korabeli újságokban és egyéb helyeken.
• Helytörténeti munkákban utánanézni az elnevezéseknek, valamint újabb adatközlőket (pl. erdészeket, erdei munkásokat is) is bevonni a kutatásba.
• Az adatközlőket arról is megkérdezni, hogy kapcsolódnak-e hiedelmek, babonák vagy vallási események ezekhez a helyekhez, főleg a kereszttel megjelöltekhez.
• A folyamatot dokumentálása, hogy hogyan, milyen sorrendben örökítették meg e helyneveket a különböző kiadású turistatérképek illetve turistakalauzok.
• Párhuzamok keresése a magyar nyelvterületen, illetve esetleg külföldi hegységek idegen nyelvű helyneveinél.

Források:

Dobay Pál: A Délnyugat-Pilis helyneveinek magyarázata In: Erdészeti lapok, 1985. februári szám

Szádeczky-Kardoss Géza: Halál-túra (Jelvényszerző túramozgalom), Pestszentlőrinc 2011

Varga Péter Dénes: Az eltűnt erdővéd In: Hídlap, IX. évf. 16. sz.

Pilling János: A búcsú méltósága (A holttesttel való bánásmód kérdései) mek.oszk.hu/03900/03977/03977.pdf 

Berki Zoltán, Kovács Attila Gyula, Dudar Zoltán, Horgász Lászlóné, Juhász Szilvia, Nagy László: Pilis Visegrádi-hegység, turistakalauz térképpel, Cartographia, 2008

Berki Zoltán, Kovács Attila Gyula, Szani Kelemen, Vetlényi Dávid: Gerecse, Vértes, Velencei-hegység, turistakalauz térképpel, Cartographia, 2008

Dely Károly, Dr. Mezei István, Dr. Dénes György, Dr. Valkó Arisztid: Pilis, útikalauz; Sport Lap- és Könyvkiadó, 1974

Dr. Mezei István: Pilis portyavezető, Természetjárók kiskönyvtára sorozat; Sport Lap- és Könyvkiadó, 1953

Erdészeti Lapok 1932. III. Füzet

Erdészeti Lapok 1924. május

Keresztek a Börzsönyben jelvényszerző túramozgalom kiírása az Interneten

Lokomotív Turista Egyesület honlapja:
http://www.lokomotiv.hu/index.php?option=com_events&task=view_detail&agid=491&year=2012&month=4&day=7&Itemid=1

Index.hu Internetes fórum; Pápa-Túra-Topik:http://forum.index.hu/Article/showResultList?o=4&aq_text=&aq_cre=&user_id=294026&topic_id=&forum_id=0&aq_ext=0&t=9130142

Magyar Judit: A Bükk helyneveinek névrendszertani leírása, Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Magyar Nyelvtudományi Intézet, szakdolgozat

Wikipédia, Baj község: http://hu.wikipedia.org/wiki/Baj

Dankó Imre: Iván; In: Európából-Európába, Néprajzi Látóhatár VI. Budapest-Debrecen, 1997

http://www.neprajzilatohatar.hu/pdf/neprajzilatohatar_19970104/neprajzilatohatar_19970104_346-356.pdf

Túratárs blog: Emberölés avagy a második Mohács (szerző: Gejza): http://www.turatars.com/blog/view/id_1231/title_Emberoles-avagy-a-masodik-Mohacs/

Tés helynevei: mnytud.arts.unideb.hu/magyar_nyelveszet/mna/.../017tes-sorhu.doc

Morvay Péter: Kádárta helynevei, Veszprémvármegyei Múzeum, 1940

Keleti-Bakony (Palotai-Bakony) turistatérkép, Tájoló 98 Térképészeti Iroda Bt., 2002