2015. november 26., csütörtök

Szeleste-Kőszeg OKT szakasz

Tavaly nyári beszámoló a Szeleste-Kőszeg OKT szakaszról. Akkor megfogadtam: soha többet. Nos azóta idén volt alkalmam megismételni a Kőszeg-Tömörd részt. Persze Tóni és a többi kísérő társaságában már nem is volt annyira monoton és unalmas ez az útvonal.
Kastély Felsőszeleste határában


Az biztos, hogy nem ez lesz a kedvenc OKT szakaszom.


Pedig jól kezdődött, rögtön a bélyegzéssel a Máté kocsmában. A pultos hölgy kicsit csodálkozott, hogy Kőszeg felé tartok, mert általában a fordított haladási irány a jellemző. Felsőszeleste szélén is felfedeztem egy másik, kevésbé ismert kastélyt közel a templomhoz. Nagyon tetszett, hogy a kék jelzés átvezet a templomkerten, és szerencsére a templomba is bekukkanthattam, mert éppen nyitva volt. A déli harangszó már a Szeleste melletti földeken ért. Itt viszonylag kevés volt a felfestés (azaz úgy éreztem, lehetett volna több is), de szerencsére valahogy mindig ráéreztem a helyes irányra. Néha azért az elágazásoknál volt némi fejtörés.
Szeleste, templom

Aztán jöttek a megpróbáltatások: volt egy pár száz méteres szakasz, ahol nehéz volt eldönteni, hol vezet az erdőben az út – már ha van út – mert annyira benőtte a növényzet a turistautat. Érdekes módon a jelzés itt egész jó volt, de azért jól jött volna egy machete. Miután átverekedtem magam a rengetegen, néhány szedres szakaszon kívül kifejezetten korrekt volt végig az út egészen Kőszegig. Miután becsatlakozott a Mária-út, a jelzések is kitűnőek és sűrűek voltak. Egyes szakaszokon próbálkoztam futással is - erre is alkalmas ez a terep. A malomcsárda pusztulóban van - sajnos azóta is romlott sokat az állaga, mióta 3 éve itt jártam. (A molinón kiírt honlap pl. nem is működik.)  Akkor még a gáton mentem át a patakon, mostanra annyira tönkrement, hogy a rávezető utat is lezárták, mert megrepedt és balesetveszélyes.
Irány Ablánc puszta: némi megpróbáltatással tarkítva

A következő említendő esemény az, hogy miután lecsatlakozott a Mária-út a kékről sajnos én is vele mentem egy darabon, mert semmi nem jelezte, hogy a kék másfelé tart. Ennek következménye az lett, hogy hosszasan kerülgettük egymást egy traktorral a szántóföldeken, míg elértem Kincsédpusztát. Közben le is szakadt az ég vagy 5-10 percre - úgy látszik nincs OKT szakasz eső nélkül, legalábbis számomra. Sajnálom, hogy az ottani épületegyüttes is pusztulóban van, pedig igen szép - talán valami uradalmi épület lehetett. 
Erzsébet királyné fái a csárda szomszédságában
Még mindig zárva

Ezután a régi országúton értem Tömördre. Útközben jól rám ijesztett egy vadász lövése. Tömörd szép falucska, de igen kihalt. Sajnos se bolt, se kocsma, a ki tudja miért stájer borozó (melynek oldalán ott virít a kék jelzés) is zárva volt. A falu szélén szintén van egy pusztulóban lévő kisebb kúriaépület - a Chernel családé lehetett. A templom mellett és a patak mellett is van egy-egy szépen kiépített pihenő. Mikor a pecsétet kerestem, egy látszólag bolond néni igencsak megrökönyödött, hogy lány létemre egyedül túrázom - ő volt szinte az egyetlen ember, akit láttam a kéktúrázó fiúkon kívül, akikkel egy pihenőnél futottam össze. (Aznap összesen 10 kéktúrázó jött szembe - jó forgalom volt.) Ők el is mondták, hogy kössem fel a bugyogót, mert Kőszeg még messze van és rettentően unalmas szakaszok következnek.
Helyes kis pihenő gombákkal Tömördön

A Tömörd utáni közvetlen szakasz viszont szintén a túra egyik fénypontja volt a forrással és a dombocska oldalában vezető ösvénnyel. Aztán jött egy meredek emelkedő jó sok bimbós pöfeteggel és utána a dögunalom. Nyílegyenes utak hol lombos, hol tűlevelű erdőben. Rájöttem, túrázás közben nehezen tűröm a monotonitást...
Kincsédpuszta felé vihar előtt

Romos kúria Tömörd határában
A megváltó tábla

Miután kereszteztem végre-valahára a kőszegi országutat újra leszakadt az ég egy kb. 15 perces zuhé erejéig. Itt már az országhatár közelében jártam. A Kőszeg tábla szinte a megváltás volt, pedig kb. 35 km hosszú volt (csak) ez a szakasz viszonylag sík terepen. Nem testileg fáradtam el, hanem agyilag a kb. 7 órás menet alatt. Így gyorsan beirányoztam a főteret a remek fagyizóval, majd a Kék Huszárnál szereztem egy huszáros pecsétet. A vasútállomáson aznap nem volt pecsét, mert zárva volt a pénztár, de ezt csak akkor tudtam meg, miután oda is kiballagtam még ráadásként.
(2014. 08. 19.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése