A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kalaton. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kalaton. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. augusztus 17., szerda

Kalaton, a milnai minimaraton

 

Futó (és futással kacérkodó) ismerőseim figyelmébe ajánlom az augusztus első hétvégéjén a Brac szigetén található Milna városka Kalaton nevű versenyét, amin idén volt szerencsém részt venni.

Indulás előtt

Mivel ez volt életem első külföldi (és horvát) versenye, számomra különleges volt. Nem szerepeltem különösebben jól (33 nőből 14. lettem, ha leszámítjuk a nőként regisztrált és előttem végzett Josip nevű versenyzőt 😃, illetve 92 indulóból 50.), de nem is amiatt indultam, hogy életem legjobbját fussam, hiszen ez az egész éjszakás utazás, pár óra alvás és hirtelen klímaváltás mellett (a már-már megszokott hőség mellé a párás tengeri levegő is társult) talán csak keveseknek lehetséges. Ez a verseny nem is kimondottan a gyors futásról szól, mivel az 5,4 km-es pálya 90 m szintemelkedést is tartalmaz, és ahol lejt az útvonal, a szűk sikátorok lépcsőin se mindig lehet gyorsan haladni. Főleg, ha az ember elé hirtelen kiugrik egy-egy helyi kóbor macska 🐈 - mert itt ilyen is megtörténik.

Azok a ódon hangulatú milnai sikátorok egyike

Milnai versenynehezítő cicamicák

De pont ez adja a verseny sava-borsát, ami tulajdonképpen egy futó városnézéssel ér fel - először végig a tengerparton a part menti sétányon, majd ki a város szélére, fel a város fölé, aztán vissza az apró köves, lépcsős sikátorok sűrűjébe, majd megint fel és le a kikötőbe vissza. A verseny tulajdonképpen ezekről a tengerhez vezető kövezett utcákról (Kala, milnarska kala), valamint a maraton szó összeolvasztásából kapta a nevét. A hamisítatlan adriai mediterrán hangulathoz a város látványosságai mellett hozzájárult a sok szurkoló, akik vagy szervezőként, vagy csak úgy spontán drukkoltak minden futónak, sőt még helyenként slaggal is locsolták őket, ami a rekkenő hőségben kimondottan jól esett. Ezen a rövid távon is számtalan frissítőponton kínáltak vizet a futóknak, amit a végén már inkább csak a fejemre öntöttem.

Peti segített nekem a rajtszámom felvételénél - így a nyelvi problémák esélye is nullára csökkent

Amiatt hogy nem beszélem a horvát nyelvet, semmilyen problémám nem volt, a szervezőkkel sikerült angolul leleveleznem az indulásom, a rajtszámfelvételnél meg Peti segített (de szerintem angolul vagy akár németül is boldogultam volna). A legnagyobb parám egyébként az útvonal követhetősége volt - a lent látható légifelvétel állt csak rendelkezésre a verseny előtt (semmi GPX vagy Alltrails track vagy hasonló). Próbáltam átvinni térképre, de nem sok sikerrel, hogy mégis lássam, mi vár rám, meg esetleg feltöltsem telefonra. Aztán a helyszínen kiderült, kár volt emiatt izgulni, hiszen számtalan irányítóember és festékkel felfújt jelölés segített minket a tájékozódásban. Egy helyen rossz irányba akartam menni, amikor is meglehetősen szédelegve felértem egy keményebb emelkedőn. Ekkor az irányító harsány dole - dole vezényléssel küldött lejtőre.

A pályarajz

A célban banán, víz és Cedevita (ez egy a volt jugoszláv országokban kapható vitaminos ital, ami hígítható porként is kapható) várt (meg még lehet, hogy más is, csak nem voltam elég élelmes). A kb. 6000 Ft-os nevezési díjban benne volt a rajtszám, chipes időmérés, frissítés, valamint a versenypóló, ami nagy bánatomra nem technikai, de ennyi baj legyen! Valamint a bejegyzésben látható ingyenes befutófotók is járnak - minden versenyzőről készült kép. A pálya biztosítása is elsőrangú volt,  a rendőrök és a tűzoltók szigorúan odébbterelték a pályára behajtani szándékozó türelmetlenebb autósokat. Valószínűleg nem én voltam az egyedüli külföldi induló, hiszen a rendezvény az éppen a szigeten nyaraló turistáknak is szól, na meg persze a helyieknek, akik között számos nagyon jó futó van, még a gyerekek közt is (a felnőtt verseny előtt volt gyerekfutam is). Ez nem is csoda, ha a sziget adottságait nézzük, hiszen szinte alig van sík szakasz, szóval szinte muszáj hegyen edzeni.

És szintek vannak ám bőven, meg köves, technikás terep, amit nekem is megadatott kipróbálni. Szóval ha augusztus eleje és Brac-sziget, valamint megvan a futókedv, akkor irány a Kalaton!