Sajnos a mostanság hozzáférhető térképek igen spórolósan bánnak a Kelet-Bakony ábrázolásával, ezért kicsit gondban voltam, milyen térképpel induljak neki a túrának. A kéktúra atlaszom csak érintőlegesen ábrázolja a területet, és nem sokkal használhatóbb a Cartographia Bakony-atlasza sem: éppen csak futotta az Öreg- és a Kis-Futónéra, no meg a piros és piros+ jelzésre, de Várpalotáig már nem sikerült eljutniuk.
Üzletben azért még megnéztem a legaktuálisabb kínálatot a túra előtt: a mostani Cartographia térkép maximum az árnyalással tud többet, ábrázolt területben nem sokkal, a Faragó térképén ugyan Pannonhalmától Várpalotáig minden fent van, de a méretarány miatt ez a térkép inkább csak áttekintő jellegű, túrázásra kevésbé alkalmazható, főleg, ha nem csak turistaúton szeretne haladni az ember.
Így hát végül egy 89-es Cartographiát vittem magammal, melyen a piros jelzéstől délre eső területek is fent vannak, bár Várpalota már erről is lemaradt. Mellette segítségül ott volt az aktuálisabb Bakony atlasz és egy 1955-ös kalauz, melynek térképével megnézném, melyik turista nem téved el, viszont maga a könyvecske sok érdekes és informatív leírást tartalmaz a területről.
Dacára a sok térképnek azonban kevesebbet mentünk turistaúton, mint árkon-bokron vagy éppen jelzetlen ösvényeken... Köszönhető mindez a hiányos, néhol kaotikus felfestésnek, az elavult és korántsem tökéletes térképeimnek és természetesen annak, hogy néha a túravezető is téved...
A helyszínre érkezve még kevésbé értettem, miért hanyagolják a térképgyártók ezt a területet, hiszen a túra folyamán az egyik ámulatból a másikba estünk.
Kezdjük Várpalotával.
Aki a város neve hallatán egy lepusztult, halódó iparvárosra gondol, az gyorsan felejtse el mindezt! Nem mondom, hogy ez a városka Magyarország egyik legszebb települése, de mindenesetre a lista első felére kerülne, ha létezne ilyen. Ez egy élhetőnek tűnő, gondozott, látnivalókkal teli kisváros - most a munkalehetőségekről és egyéb általános jellegű gondokról ne beszéljünk. Mindenhol virágágyások, szobrok, a várat gyönyörűen karbantartják, és a nyitva tartása is magáért beszél: ha nem lettünk volna nagyon fáradtak, még a 20.20-as vonat indulása előtt beugorhattunk volna egy gyors látogatásra.
Csak a turistautak követhető felfestésével maradtak le - de azzal nagyon. Egyedül az állomástól induló friss kék+ példaértékű, de a vár mellett, a Trianon-múzeum irányába haladó aktuális sárga körút helyett sima sárga jelzés található.
Várpalota, Thury-vár |
Állítólag a vártól indul a piros - de a felfestést sajnos sehol sem találtuk, így vaktában, némi GPS-es segítséggel elindultunk a Liliom utca irányába: az atlasz szerint ugyanis erre halad a piros. Valójában viszont sehol semmi, a pirosra először a Mátyás-király utcában bukkantunk - nyilvánvalóan máshonnan indult, nem onnan, ahol az atlasz írta. A felfestéssel azonban itt semmi gond nem volt. Elhaladtunk egy nagyon szép és bekerített(!) zsidó temető, majd egy kutyaiskola mellet, melynek esőháza egy kimustrált régi vasúti kocsi. A kocsiban egy szinte muzeális értékű kapcsolószekrényre bukkantunk.
Olocsán csillaghúr |
A völgyből leágazó piros +-en folytattuk utunkat egészen egy sziklaperemen lévő kilátóhelyig. Addig gyönyörködtünk a kilátásban és a tájban, hogy sokáig észre se vettük, hogy az egyértelműnek tűnő folytatás nem a jelzett út. Kiértünk egy virágos, kopáros fennsík vagy dombhát féleségre és mentünk egyenesen északnak. Az ösvény vélhetően valahol jobb kéz felé haladt. Miközben a többiek egy zöld gyíkpárt vettek szemügyre felfedeztem egy fehér pöttyökkel és néhol szalaggal jelzett ösvénykét.
Fekete kökörcsin |
Gondoltam, ha már kijelezték, valahova vezet biztosan, az irány is megfelelt, így hát erre mentünk tovább. Hamarosan leértünk egy murvás útra, ahol egyik fán találtunk egy kopott piros +-t és egy tanösvény táblát. Azonban ez igen csalóka dolog volt, mert a térképem jelezte a murvás utat, de az korántsem egy útvonalon haladt a piros +-el. Ennek megfelelően több +-et nem is találtunk, csak további táblákat. A következő célpontunk Bátorkő vára volt, ami a térkép szerint a murvás úttól északra a völgyben áll, tehát egy adódó alkalommal le kell majd térnünk jobb kéz felé. Hamarosan találtunk is egy ilyen leágazást. Azonban az itt álló tanösvény irányjelző tovább mutatta az utat a murvás úton. A túravezető csalafinta szerzet, természetesen nem követte a megadott irányt hanem csak azért is a leágazó útra tért, ahol egy fán gyorsan talált is két kopott jelzést, ami egyik térképén sem szerepel, egy piros háromszöget és egy L-t. A jelzéseknek sebtében meg is örül, hiszen azok csakis a várhoz vezethetnek. Nem is csalódtunk, mert az út kivezetett egy újabb kilátóhelyre ahol megtaláltuk az újabb kopott jelzést, és a következő tanösvény táblát (!) és magát a vár lenyűgöző látványát is. Kis ebédszünet után a vár felé haladva megkerült újból a piros +. Aztán a vár alatt a viszonylag friss festésű piroson folytattuk utunkat óriási levelű medvehagymarengetegben. Úgy terveztük, itt fogunk majd visszafelé szedni. Akkor még nem tudtuk, hogy nem így alakul majd a program.
Bátorkő vára, avagy Pusztapalota |
A Márkus-szekrénye rétje |
Fényképezkedés és uzsonna után úgy gondoltam, bepróbálkozok a térkép szerint a Mórocz-tetőről a Sötéthorog felé vezető úttal. De a hegytetőről vezető út mindössze a vadaknak (vagy az ufók által?) kiszórt kukoricanyolcasig vezetett.
Gyors hátraarc, majd javasoltam, hogy próbáljuk meg a Csákány-völgyi szimpatikus szekérutat, melyet már idefelé kiszúrtam. Nem bántuk meg, hiszen újabb csodaszép sziklaalakzatok és üregek és persze rengeteg medvehagyma szegélyezte utunkat és egyenesen a Sötéthorog-völgyben lyukadtunk ki. Ebben azért nem voltam eddig biztos, mert a 89-es térképemen nem túl egyértelmű az út vonalvezetése a feliratok miatt. De a valóságban szerencsére máshogy volt. Sajnos nem derült, ki, melyik a Kőpajta-barlang a sok üregecske közül, és Prohászka püspök fáját se találtuk, de a Tompa-völgy bejárata hamar meglett. Erre folytattuk utunkat. Elhaladtunk több kálista mellett, néhányban víz is volt, no meg békák.
Kálista a Tompa-völgyben |
Megtaláltuk a keresztező szekérutat is, melyen pár lépést bal kéz irányába megtéve ismét megleltük a völgy útjának folytatását. Valószínűleg figyelni kellett volna a bal kéz felé eső elágazásokat, mert csak az lett gyanús, hogy ereszkedni kezdünk és kicsit dél felé tartunk. Hamarosan el kellett volna érnünk a már eddig sokat emlegetett murvás út S kanyarulatát, ehelyett viszont egy völgyecskében haladtunk, majd tényleg rátértünk egy komolyabb útra. Ami azonban nem a murvás út volt. Úgy tűnik jobban hallgatnom kellene a rossz megérzéseimre, melyek akkor már egy ideje keringtek bennem. Valahogy azt éreztem, hogy a vár (és a hatalmas hagymamező) egy völggyel odébb van. Csak akkor derült ki, hogy ez tényleg így is van, mikor az út felvezetett a völgy peremére és kiért az erdőből. Ténylegesen a Bér-hegy és a Fajdas-hegy közti völgyben álltunk, mely az elég furcsa Pléhorgya-völgy névre hallgat. Azért nem estünk kétségbe, mert csak pár száz métert kellett visszagyalogolnunk egy nagyobb és dúsabb medvehagymamezőig, ahol fél óra alatt jól teletömtük zacskóinkat, aztán a motorkerekek által kijelölt hosszasan kanyargó ösvényen próbáltunk a Fajdas-hegy elé kerülni.
A Mórocz-tetőn |
A házak közé érve egy garázssoron kialakított városszéli kocsmát vettünk észre, ahol a sörkínálatot látva le is táboroztunk. Olyasmi hely volt, ahova az emberek nem feltétlenül inni, hanem inkább társadalmi életet élni járnak - volt ott néhány éves csemetétől kezdve csinos kamaszlányig és idősebbekig mindenféle korosztály.
Az eső is éppen addig bírta, amíg indulnunk kellett a vonathoz, amit kényelmesen el is értünk. Legtöbben kellemesen elfáradtunk, bár volt olyan túratársunk akinek a 28-29-es táv már felső tűréshatárát feszegette. De ő is hősiesen végigcsinálta és ennek jutalmaként hazavihetett egy zacskó medvehagymát.
Végső konklúzióként meg annyit, hogy a leghasználhatóbb térkép a területről a várpalotai Kulák-kereszt mögé kitett táblán van, de ez csak a képeim feltöltése után derült ki. Illetve valahogy be kell szereznem a Csiga által ajánlott Kelet-Bakony (Tájoló) térképet, mivel erre a területre szeretnék még akár többször is visszatérni.