Kosárka

Egy igazi ünnepi kedvenc a családunkban ez a sütemény. Nem az a hipp-hopp összedobható fajta, elég pepecselős az elkészítési folyamata, de megéri, mert mindig nagyon kapós. Én nem a hagyományos diós töltelékkel készítem, így kevésbé elálló, de nem kell félni attól, hogy ránk romlik. Mivel legtöbbször karácsony és húsvét táján készítem, mindig kerül a süteményre valamilyen, az ünnephez kötődő díszítés.

Talán amiatt ragaszkodom ehhez a pudingkrémes töltelékhez, mert első találkozásomkor egy zarándokvendégségen én is egy ilyet kóstoltam meg. Természetesen diós, vagy más egyéb (pl. lekváros vagy főzött) krémmel is ugyanúgy tölthető. Például tervben van nálam egy datolyalekváros verzió kipróbálása is.

Tészta: 

240 g margarin (vagy 190 g zsír)

1 tojás sárgája

20 g porcukor

1 csomag vaníliás cukor

360 g liszt

Ezeket a hozzávalókat sima tésztává gyúrjuk, majd a tésztával vékonyan kibélelünk kb. 24 db kosárkaformát. Addig sütjük, amíg barnulni nem kezd a tészta 180 °C-on.

Töltelék:

1 csomag vanília (vagy bármilyen más) puding

400 ml tej

2 ek cukor

A pudingot a csomagoláson feltüntetett leírás szerint készítjük el, lehetőleg kicsit sűrűbbre főzve. A pudinggal megtöltjük a kisült és a formából óvatosan kiszedett, tálcára helyezett kosárkákat. Általában egy tasak puding nem elég az összes kosárhoz, kétféle pudingot szoktam főzni. 

Bevonat:

400 g étcsokoládé

kicsi olaj

Vízfürdő felett az étcsokoládét kockákra törve felolvasztom kicsi olajjal. Simára keverem és a kosárkák tetejét egyenletesen bevonom a csokoládéval. Tetszés szerint díszítem szórócukorral. A húsvéti változatra mini cukortojások is kerülnek.

Karácsonyi és húsvéti változat

Péceli kifli medvehagymával

Korábban már írtam jelenleg 94 éves nagymamámról, akire méltán vagyok büszke. Amellett, hogy Solymár egyik híres adatközlője, mikor még jobb egészségnek örvendett, rengeteg esküvőre sütött, valamint karácsonykor még külföldre is vittek a bejglijéből.

Mivel még mindig rengeteg otthon a feldolgozatlan medvehagyma, most az ő híres péceli kifli receptjét vettem elő, amit ebben a könyvben is olvashattok. Az eredeti receptet természetesen felturbóztam egy kis medvehagymával.

Hozzávalók:

• 60 dkg liszt
• 1 tojás
• 3 kk só
• 10 dkg olvasztott zsír (szerintem kevesebb is elég, nem fogyott el mind)
• kb. fél l tej
• 35 g élesztő
• 1 kk cukor
• egy marék apróra vágott medvehagyma
• kis köménymag és reszelt sajt a tetejére
• 1 tojás a kenéshez

A lisztet egy tálba szitálom, a közepébe egy mélyedést készítek. A liszthez hozzáadom a sót és a tojást is. (Ez utóbbi hozzávaló a receptkönyv alapján némi dilemmát okozott, hogy most a tojás akkor a tésztába kell, vagy csak a végén a kenéshez. Végül biztos, ami biztos beletettem.)

Közben valamennyi langyosra melegített cukros tejben (ide jön a kiskanál cukor) felfuttatjuk az élesztőt. Kidagasztjuk a tésztát, tejből annyit teszünk még hozzá, amennyit felvesz. Majd végül beledolgozzuk a tésztába az apróra vágott medvehagymát is. A tésztából kelesztés után 6 gombócot szaggatunk, majd ezeket kör alakúra nyújtjuk lisztezett deszkán. A köröket megkenjük a felolvasztott zsírral.

A köröket 8  cikkelyre vágjuk derelyevágóval és a cikkelyeket kifliformára tekerjük a hosszabbik végüktől fogva. A kis kifliket kivajazott tepsibe tesszük, és megkenjük felvert tojással, majd megszórjuk köménymaggal, sajttal, esetleg sóval, szezámmaggal. 

Az eredeti recept szerint a sütőben kell keleszteni sütés előtt még a kifliket, de ez nálam elmaradt, mert folyamatosan készültek a kiflik és teltek a tepsik. Szóval egy időben volt mindenféle fázisban lévő kifli a körülöttem: teljesen kész, csak megkent, kenés nélküli, még körcikkely állapotban leledző stb. 

Mindenesetre enélkül is kisültek és szépek lettek kb. fél óra alatt a 180 °C-ra melegített sütőben. Kis időre a végén felső állásba tettem a tepsiket, hogy a kiflik teteje is jól megbarnuljon.

Medvehagymás-juhtúrós csiga

Régi-új medvehagymás süti a láthatáron, ami pofonegyszerű de egyben nagyszerű is. :-)

Hozzávalók (4 fő részére):

• 2 csomag leveles tészta (lehetőleg már előrenyújtott lapok)
• 10-15 levél medvehagyma apróra vágva
• 1 vagy 2 csomag juhtúró (kb. 250 g)
• 2 dl tejföl
• reszelt sajt

Elkészítés:

A juhtúrót összekeverjük a tejföllel, beleszórjuk az apróra vágott medvehagymát, esetleg egy kis reszelt sajtot.
Rákenjük a levelestészta-lapokra az előbb elkészített keveréket. Ezután a lapokat felgöngyöljük és kb. 1 cm vastag szeletekre vágjuk. A szeleteket margarinnal kikent sütőlapra tesszük. A tetejüket megszórjuk reszelt sajttal. Kb. 180-200 fokon sütjük előmelegített sütőben, amíg szépen pirulni nem kezdenek.

Suhajda

Erre a különös nevű süteményre Mária Hajková Édeskönyvében bukkantam és rögtön felkeltette az érdeklődésemet, főleg amiatt, hogy mi lehet az a műzsír, amit a könyvszerző oly előszeretettel használ ebben a sütiben. Sajnos erre nem sikerült rájönnöm, viszont a sütemény elkészítése továbbra is izgatta a fantáziámat, így elkezdtem kutakodni a világhálón. Nem csak recepteket találtam, hanem egy érdekes történetet is.

A sütemény neve maga Suhajda József cukrászmesterre vezethető vissza. Történetéről, valamint egyben a desszert keletkezéséről itt olvashattok. Az édesség 1912-ben Párizsban még díjat is nyert – nem csoda, hogy rögtön családi kedvenc lett nálunk is.

Arra jutottam, mint oly sok esetben, hogy ahány ház, annyi szokás, nincs két egyforma suhajda recept. Nosza hát én is megalkottam a sajátomat - teszek bele minden földi jót, amit csak az általam olvasott receptek ajánlanak:

Hozzávalók:

A sütemény aljára és tetejére:

• kb. 200 g étcsokoládé
• 1-2 evőkanál olaj (mindig közben adagolom hozzá)

Töltelék

• 2 db 3 az 1-ben tasak kávé
• 2 dl tej
• 0,5 dl rum
• 35 dkg cukor
• 15 dkg darált dió
• 1 vaníliás cukor
• 25 dkg kókuszzsír
• 15 dkg étcsoki
• 2 ek kakópor (cukrozatlan)
• 10 dkg mazsola
• muffinos papirkosárkák

A legalja :-):

A csokit a gőz fölött megolvasztjuk az olajjal. A papírkosárkák aljába egy kanál olvasztott csokit öntünk és rákenjük a kosárkák oldalára is szép egyenletesen. Ezután dermedni hagyjuk és közben elkészítjük a tölteléket a következő módon:

Töltelék:

A cukrot, kávét, tejet, rumot és vaníliás cukrot gőz fölött összekeverjük és kb. 8 percig főzzük. Hozzáadjuk a darált diót, mazsolát és a kókuszzsírt és a csokit, megvárjuk, míg az utóbbiak teljesen elolvadnak és simára keverjük a masszát. Meleg helyen tartjuk, mert nagyon gyorsan dermed.

Eközben a kész tölteléket betöltjük a csokival kikent papírkosarakba. Hűtőbe tesszük dermedni. Kb. negyed óra múlva a maradék olvasztott csokoládéval bevonjuk szép egyenletesen a kosarak tetejét is. Tetszés szerint díszítjük cukorszóróval, esetleg cukorírókával.

Vigyázat! Nagyon tömény édesség, 1-2-nél többet képtelenség egyszerre megenni belőle.

Juhtúrós-medvehagymás sajtos rúd (vagy perec)

Már elindult a medvehagymaszezon, sőt a javában zajlik, nemsokára megyünk szedni a Bakonyba. De enélkül is csurran-cseppen mostanság medvehagyma innen-onnan, piacról, Gerecséből szüleim jóvoltából, így szinte mindennapos vendég a konyhámban. Nyersen is esszük, de készült a közelmúltban pesto, fűszervaj, tejszínes-medvehagymás csirkemell és pulykamell, muffin is. 
Most bemutatom az egyik kedvenc medvehagymás süteményreceptemet:

Hozzávalók:

25 dkg liszt
25 dkg juhtúró
1 egész tojás
25 dkg vaj
1 kiskanál só
1 kiskanál sütőpor
1 csokor medvehagyma (kb. 15-20 levél)
10 dkg reszelt sajt  és 1 tojás a tetejére

Elkészítés:

A puha vajat és a juhtúrót, valamint a lisztet és a sót összemorzsoljuk, belekeverjük a tojást is. Elméletileg sütőpor nem kell bele, így is szép magasra feljön. Esetleg a biztonság kedvéért lehet bele tenni egy kiskanállal. Simára gyúrjuk a tésztát. A medvehagymát apróra vágjuk és belegyúrjuk a tésztába.
Lisztezett gyúródeszkán kb. 1 cm vastagra nyújtjuk a tésztát. Pizzavágóval vagy késsel szabályos rudakat vágunk, a tetejét megkenjük tojással, majd megszórjuk a reszelt sajttal és előmelegített sütőben 180 °C-on megsütjük.

Nemrég beszereztem egy pereckinyomó formát, így most már helyre kis pereceket is tudok gyártani ugyanebből a receptből. Így talán még mutatósabb, ha időm engedi, csinálok medvehagymás változatot is, egyelőre elégedjünk meg a macimentes perecekkel.

Juhtúrós-sajtos perecek medvehagyma nélkül.

Gyümölcsös joghurttorta

Hozzávalók: 

Tészta:

3 db tojás
100 g liszt
25 g kakaó (cukrozatlan)
125 g cukor
3-4 ek. olaj
1 mokkáskanál szódabikarbóna vagy sütőpor
1 csipet só

A tojásokat kettéválasztjuk, a fehérjét a csipet sóval kemény habbá verjük és óvatosan hozzáadagoljuk a cukrot is. Majd a tojások sárgáját is a habba keverjük. Ezután az olajat és a szódabikarbónát/sütőport is hozzáadjuk. Kivajazott-kilisztezett tortaformába öntjük a tésztát és 5 előmelegített sütőben 5 percig 200 °C-on, majd kb. 35 percig 180 °C-on sütjük.

1. számú krém:

1 vegyes gyümölcskonzerv
1 csomag vaníliapuding
2 ek. cukor
1 citrom leve

Egy vegyes gyümölcskonzerv (gyümölcskoktél) levét leszűrjük és ezt felfőzzük egy vaníliapudinggal + a cukorral. (A pudingot a citromlében keverjük simára a cukorral.) A végén, mikor már sűrűsödik a puding, hozzátesszük a gyümölcsöket is. A gyümölcsös pudingot kicsit hűlni hagyjuk, majd a tortakarikával körülkerített megsült és kihűlt tortalapra öntjük és egyenletesen elosztjuk.

2. számú krém

3 pohár natúr joghurt
250 g túró
100 g porcukor
2 zacskó zselatin fix vagy Sofort Gelatine
200 ml habtejszín
1 zacskó habfixáló
1 citrom héja

A túrót a cukorral és a citromhéjjal összekeverjük, majd hozzáadjuk a joghurtokat is. A tejszínt kemény habbá verjük a habfixálóval, majd hozzáadjuk a túrós-joghurtos krémhez. Végül beletesszük a zselatint is. A krémet a kihűlt pudingra adagoljuk és szépen elsimítjuk a tortagyűrűben.

3. réteg (zselé + gyümölcsök)

Gyümölcsök (kivi, mandarin, ananász, ill. ízlés szerint)
2 zacskó tortazselé
4 ek. cukor
fél liter narancslé

A torta tetejét kidíszítjük a szeletelt gyümölcsökkel. A mandarinról lehúzzuk a hártyát.
A zselét elkészítjük a leírás szerint és egyenletesen a tortára öntjük és hűtőben dermesztjük.

Készül a bejgli

Be kell vallanom, a bejgli nem tartozik a kedvenc süteményeim közé, bár az utóbbi időben valamelyest kezdek megbarátkozni vele. Talán pont ezért még sose készítettem ezt a karácsonytájt minden háztartásban fellelhető finomságot.

Pedig családi indíttatás lenne, mert nagymamám híres (bejgli)sütő asszony a falujában, Solymáron, süteményeit ilyentájt százszámra készíti annak ellenére, hogy életkora már a 9. X-et is jócskán meghaladta. Bejglijeit még külföldre is viszik, és egy ismert pékség is az ő receptje alapján készíti ezt az édességet. http://jokenyer.hu/jokenyer-beigli-bejgli-500-g-dios-vagy-makos-beigli/

A sütemény neve ezzel a -li végződéssel olyan németesen hangzik, és valóban jó helyen keresgélünk, mert a szó a német „beugen” (hajlítani) igéből származik. Eredetileg valószínűleg hajlított, patkó alakú formája lehetett a süteménynek. (Vö. osztrák „Mohnbeugel” - mákos kifli). https://hu.wikipedia.org/wiki/Bejgli

Csütörtökön alkalmam nyílt, hogy segédkezzek nagymamámnak a bejglisütésben. Az volt a tervem, hogy dokumentálom a folyamatot, de sajnos ezt keresztülhúzta az a tény, hogy csak 9 órára értem ki hozzá és addigra ő már az aznapi bejglisütés finiséhez ért.

Ennek ellenére nem maradtam tétlenül, mert elő kellett készíteni a másnapi bejglisütést, ezenkívül nagymamám egy másik süteménybe, a Non plus ultrába is belekezdett. Így hát kedvemre kontárkodhattam segédkezhettem nagymamám és apukám testvére parancsnoksága alatt.

Az aznapi bejglik még a sütésre várnak

A bejgliket tojással kevert vajjal kenjük meg

 Az aznapi bejglik még megkenésre vártak, majd bekívánkoztak a jól előmelegített sütőbe. Addig meg a meleg konyhában keltek a tűzhely közelében. Miközben a fázós sütemények melegedtek, becsomagoltunk pár ajándék bejglit fóliába és papírba, amiket aznap vittek el. Így tovább elállnak és nem száradnak ki karácsonyig.

Ezután nekiálltam a dió- és mákdarálásnak a holnapi bejglihez, nagymamám meg belekezdett az almapucolásba, mert a töltelékbe párolt alma is kerül! A daráló némileg muzeális és/vagy szebb napokat látott darab volt, de lényeg az, hogy hellyel-közzel működött. Sajnos a kiálló rugót nem sikerült helyretennem. Végül, a biztonság kedvéért nagymamám villanydarálóval is átdarálta még a mákot, hogy ne maradjanak benne egész szemek.

Majd összekevertük a mákot és a diót a töltelékek többi hozzávalóival. Érdemes talán arról is pár szót ejtenem, hogy a mérleg, amivel nagymamám pl. a cukrot, lisztet stb. méri, se egy mai, hipermodern digitális darab. :-)
 

Hagyományos tésztakeverés robotgép nélkül

Eközben nagymamám már neki is kezdett a Non plus ultra (egy linzerfajta) tésztájának összeállításához. Nos ezt se úgy kell elképzelni, hogy robotgéppel nekiesünk a cukornak, lisztnek, vajnak és tojásnak. Ehelyett mindent szépen egy fakeverővel keverünk egyenletesre. Ez a módszer kifejezetten tetszett, szép sima lett a tészta, így a jövőben alkalmazni is fogom.

Az elkészült tésztából lisztezett deszkán  rudakat gyúrtunk, melyeket többször összehajtogattunk és újabb rudakat készítettünk. Majd kis gombócokat gyúrtam nagymamám utasításai alapján. Ezeket egy tálba tettem és a hűtőbe raktam pihenni másnapig. Sajnos itt véget is szakadt a Non plus ultrával való ismerkedésem, talán egyszer otthon folytatom, hiszen ez is egy elég dekoratív süti, azonban egyben a munkásabb fajtákból való őkelme.

Készülnek a kis zsíros gombócák - nagymamám a háttérben a mákot darálja a villanyos darálóval

Non plus ultráék mennek hűsölni a frizsiderbe

A soron következő művelet a másnapi bejgli töltelékének összeállítása volt. A darált dióhoz és mákhoz cukor, fahéj, szerecsendió, szegfűszeg, reszelt citromhéj és rum társult, valamint a dinsztelt almát is belekevertük.

 

Készül az almatöltelék - margarinon párolt reszelt alma

 

Diós töltelék összekeverése

Mákos töltelék összeállítása

Közben pedig ki is sültek a bejglik, vehettem ki őket a sütőből. Deszkán hűltek ezután, de előtte még megkentük őket olvasztott zsírral, hogy a héjuk puha legyen és kiszedtük az elválasztó papírokat kés segítségével. Miután kihűltek megfordítottuk őket, hogy az aljuk is kihűljön.

Hűlnek a felfordított bejglik, miközben még kapnak egy kis kozmetikát

 Tulajdonképpen itt vége szakadt segédi teendőimnek, ideje volt hazaindulnom. Elbúcsúztam nagymamámtól és vizitet tartottam az istállóban, majd nekivágtam az erdőnek, hogy megspóroljam a környéki jegyet. Egy szép kis kb. 10 km-es túrát tettem Solymártól Hűvösvölgyig a Jegenye-völgy, Rózsika-forrás, Gercsei templom, a vitorlázó repülőtér érintésével. Mire leértem Hűvösvölgybe már majdnem besötétedett. Néhány képet készítettem erről a borongós hangulatú sétáról is:

Egér az OKT-n

A hétvégén újabb szép példáját tapasztalhattam annak, hogy hogyan kapcsolható össze két kedvenc hobbim, a túrázás és a sütés.

Márk elutazott cserkészportyára, én meg igyekeztem kihasználni a rám szakadt szabadságot és megmászni a rám váró bulihegyeket.

Kezdtem a pénteki táncházzal, de előtte gyorsan összedobtam egy csapat gesztenyeegeret Zsóka szombati bulijára. 

Hogy miért éppen egereket? Nos a meghívóban a következő mondat szerepelt: „Ha lehet, aki tud, (főleg csajok) esetleg hozzon valami házi rágcsát (pogi, süti, saláta, grillezett egér, stb...:)” 

Úgy döntöttem tehát, hogy szaván fogom Zsókát és egér lesz, még ha nem grillezett is. Adta magát a hűtőmben lapuló néhány adag gesztenyepüré meg a maradék babapiskóta és rum. 

Kiolvasztottam 2 adag gesztenyemasszát, összetörtem 10 dkg babapiskótát mozsárban, mivel nincs darálóm, majd ízesítettem egy kevéske rummal az összegyúrt masszát. Ebből formáztam az egértesteket. Majd étcsokit olvasztottam kevés olajjal víz fölött és ebbe mártogattam a gesztenyeegereket. Tálcára tettem őket száradni. Közben mindegyikre biggyesztettem színes gabonagolyó szemeket és orrocskákat, majd vörösáfonyafüleket. Mikor valamennyire megszáradtak az egérkék, cukorírókával farkincákat rajzoltam nekik. A teljesen megszáradt egereket táncház után éles késsel levágtam a tálcáról, majd bedobozoltam őket a másnapi (vagy aznapi?) bulihoz.

Indulnak az egerek Zsókához

A tervezett korai kelés természetesen nem ment, így kicsit aggódtam, hogy a másik szombati bulihoz időben el tudom-e készíteni a muffinjaimat. Ugyanis hivatalos voltam a „Tóni a kéken" záróbuliba, mint egykori kísérő. Arra gondoltam, hogy ide sem illik üres kézzel beállítani, így meglepem Tónit egy doboz kéktúra-muffinnal. A jól bevált csodás csokis muffin receptjét választottam erre a célra. Ennek készítésében már nagy rutinom van, mivel ez a süti egyben a fiam kedvence is.

A recept a következő:

• Hozzávalók:
• 
  
• 15 dkg liszt,
• 2 tojás,
• 15 dkg vaj,
• 15 dkg cukor,
• 3 evőkanál barackíz,
• fél csomag sütőpor,
• 5 dkg keserű kakaópor,
• 5 dkg tört étcsokoládé

Elkészítés: 

Összekeverjük a hozzávalókat, hogy a tészta szép sima legyen. Robotgéppel is lehet keverni, úgy még gyorsabb. Kiadagoljuk a tésztát a 12 muffinformába, majd 170 fokon sütjük meg /kb. 20-25 perc/.

Baracklekvárom nem volt otthon, így áfonyalekvárt tettem bele, és hogy még áfonyásabb legyen a süti, beletettem az egerek után megmaradt bontott áfonyászacskó tartalmát is. 

Kéktúra-muffin úgy lett belőlük, hogy fehér és kék marcipánból készítettem mindegyik muffinra egy-egy turistajelzést.

Ráadásul dupla adagot készítettem, így nem is fért az összes süti a Tóninak szánt csomagba, sikerült egy adagot átmenteni a Zsóka féle buliba is. Mivel itt jócskán képviseltették magukat túratársak is, gondoltam, hogy sikere lesz.

Elkészültek a kéktúra muffinok, irány a Fenyőgyöngye

Szerencsére időben odaértem a muffinkészítés után a Tónis túrabuli találkozójára. Kicsit aggódtam, hogy épségben odaérnek-e a muffinok, de szerencsére nem olvadt meg rajtuk a marcipán úgy, mint a múltkori Sétafika szülinapi bulin, talán a hűvösebb időnek köszönhetően. Múlt hétvégén már szereztem némi tapasztalatot sütemények túráztatása terén, mivel akkor egy tortát juttattam fel a Csóványos tetejére. Ráadásul mindezt a legnagyobb titokban kellett tennem, hogy teljes legyen a meglepetés... 

Tóni és a muffinok - Tóth-Turgonyi Dóra fotója

Szülinapi meglepetés a Csóványos tetején

Ha ez sikerült, a muffinok elszállítása a Hármashatár-hegyre már igazán csekélyke feladatnak tűnt. Tóniék örültek a meglepetésnek és remélem, mind egy szálig elfogytak a muffinok. 

Sajnos ezt már nem ellenőrizhettem, mert vissza kellett indulnom, hogy Zsóka bulijába is eljuthassak az egereimmel. Nyakamba vettem tehát a lábaimat és lefutottam Hűvösvölgyig, hogy meglegyen a futóedzésem is. Közben persze fotózgattam is a szép őszi erdőt, ha már volt nálam gép.

Ősz Hűvösvölgyben

Otthon összekaptam magam, majd célba vettem Zsóka buliját. Igaz, közben némileg veszélybe került az egércsapatom létszámának teljessége, mert szüleim szemet vetettek rájuk. Végül addig beszéltem a lelkükre, hogy az összes egér eljuthatott Zsókáékhoz. 

Újabb egércsapat a láthatáron

Másnap persze ők is kárpótolva lettek egy újabb csapat egérkével.

Még mindig gyönyörű színekben pompázik az erdő, de már nem sokáig