Születésnap

(2015. július 9-10-11. - egy 3 napos bükki kéktúrázás epizódja)

Az ember lányát négy előtt pár perccel kidobja az irodaszék és méretes túrafelszerelésével együtt meg sem áll a buszpályaudvarig, hol míg alig várja, hogy induljon a busz a Bükk felé, elnyal egy fagyit.

Aztán jó pár órányi életről való eszmecsere, vizsgaélmény, viharbeszámoló és miegymás végighallgatása után lekecmereg a buszról. A megállóban térképpel a kezében téblábol vagy öt percet legalább, míg kiderül, hogy merre az arra. Aztán rájön, hogy mégsem, majd meg arra, hogy mégiscsak. Aztán vadonatúj fotómasináját kipróbálandó egy kémény tetején pózoló gólyát vesz célba, de ó jaj, a kép valamiért koromfekete lesz. Míg az országút mellett a gépben keresi a hibát, csinál még egy hátraarcot, mert talán mégis másfelé lenne az úti cél. Ekkor hirtelen megvilágosodik, hogy az új gépen objektívsapka is van.
Végül elkészül a gólyaporté, irány Mályinka!

Útközben csak néhányszor állítja meg némi csinos parasztházacska, szikla tetején hivalkodó kastély, útszéli bogáncs, látványos panoráma és persze az egyre jobban körvonalazódó naplemente. A kocsma nyitva tartása és az éjjeli menedékhely mibenléte válik egyre inkább gondolatainak tárgyává, mivel az előbbi a pecsételőhely, az utóbbi meg konkrétan nem létezik. Azaz mégis, egyfajta kilátón vagy várban, netán barlangszálláson való alvás romantikus elképzelése formájában. A kocsmában azonban most indul igazán az élet és van citromos sör is, nem mellesleg OKT bélyegző. A szállás tekintetében is sikerül tapogatózni, persze a válaszok mellé jön a szokásos értetlenkedés, hümmögés, furcsállás, valamint óva intés. A sörrel együtt elfogy a vár eléréséhez szükséges idő, marad a kilátó és a csodaszép naplemente onnan nézve. Majd elvackolódás, álomkeresés. 

Hirtelen motorbőgés hasítja szanaszét az éjszaka nyugalmát. Úristen, ez ide tart! És már a kilátó alatt a gép, a motor leáll, döngő léptek. Nincs mese, ide jön. Csak nem fülest kapott a kocsmában? Ha nem lenne vaksötét, két döbbent, kissé ijedt arc látszana, de pár szó után oldódik a helyzet, kiderül, hogy mást keres. Azonban a hátizsákjában lapuló felesekből jut mindenkinek néhány. Majd mennie kell, máshol várja egy másik lány őt vagy a megfogyatkozott számú feleseket.

Újabb álomkeresés, egyszer-kétszer rátalálás és végül itt a megváltás: új nap virrad, mely egyben ünnepnap is. Kerek évfordulónak hajnalát szórja tele sugaraival a felkelő nap és világít meg egyre újabb célokat a távolban. Mindezt a csodát a dédesi vár ormán bámulja az egyszeri leány és eszébe jut, hogy nincs mese, egy, feltartóztathatatlanul elsuhanó pillanat alatt egy évvel megint öregebb lett valahogy itt az erdő közepén.