 |
| Bársony Máté keresztje a Bükkben |
Két átfogóbb jellegű írás foglalkozik a Pilis- és Visegrádi-hegység helyneveinek eredetmagyarázásával, ezek egyike Dobay Pálnak az Erdészeti Lapokban megjelent írása. A másik a Halál-túra című teljesítménytúra igazolófüzete, mely Szádeczky-Kardoss Géza gyűjtése. Szádeczky-Kardoss további két ilyen helynevet említ, a Hlapec-halálát, melyről Dobay is megemlékezik Hlapec formában, illetve az Ilacsek-halálát. Szádeczky-Kardos jellemzően a legtöbb esetben forrásként használja Dobay munkáját.
Jelen munkámban szeretném összegezni és összehasonlítani e kutatásokat, valamint összevetni egyéb forrásokkal, és ahol
lehet, bővíteni vagy pontosítani a magyarázatokat. Valamint szeretnék rávilágítani az esetleges ellentmondásokra és ötleteket adni a további kutatásokhoz.
lehet, bővíteni vagy pontosítani a magyarázatokat. Valamint szeretnék rávilágítani az esetleges ellentmondásokra és ötleteket adni a további kutatásokhoz.
 |
| Katonasírok Bélapátfalva felett |
Természetesen mint túravezető és a helynevek iránt érdeklődő laikus én sem szolgálhatok teljes körű és minden kérdésre rávilágító magyarázatokkal, inkább csak szeretném bővíteni az ilyen jellegű turistairodalomnak sajnos igen szűk körét.
Mint említettem e halállal kapcsolatos helynevek alapvetően Pilisszentlélek település körül lelhetők fel, és a különböző források összesen hét ilyet sorolnak fel. Szádeczky-Kardoss írásában ugyan nyolc névről beszél, de magában az írásban mindössze hét ilyen jellegű helynév fedezhető fel, az összes többi halállal kapcsolatos elnevezés más jellegű, mint pl. a Fagyoskatona vagy az Öreg-vágás.
Arra a kérdésre, hogy vajon miért csak egy bizonyos területen jelölik így azokat a helyeket, ahol egy személy szerencsétlenül járt, míg a hegység más részein nem Szádeczky-Kardoss csak találgatásokba tud bocsátkozni. Azt a magyarázatot adja, hogy az erdőrészek, melyeken ez az elnevezéstípus meghonosodott az esztergomi érsekség valamint a Vallás- és Közoktatási Minisztérium tulajdonában voltak, míg a többi erdőterületnek más birtokosa volt és talán ez ad okot arra, hogy máshogy jelölik a halállal kapcsolatos helyneveket.
 |
| Gabi-halála a Mátrában |
Szádeczky-Kardoss munkájában kitér arra, hogy más hegységekben is fellelhetők ilyen típusú elnevezések, mint pl. a Mátrában a Gabi-halála (ld. kép), illetve a Gerecsében az Iván-halála (völgy Neszmélytől délkeletre), Lengyel-halála (Tatabánya mellett), Simon-halála (Baj határában) és Német-halála (Gyermelytől északnyugatra).
Érdekes lenne utánanézni, hogy vajon az utóbbi hegységben miért található számos ilyen típusú helynév, illetve honnan származnak ezek az elnevezések.
A Wikipédia szerint a Baj körzetében lévő Simon-halála erdőrészen orvvadászok lőttek agyon egy Simon nevezetű erdészt.
A Túratárs blogon Gejza (= Szádeczky-Kardoss Géza) írása szerint a Lengyel-halála név az 1948-as szabadságharchoz köthető.Az Iván-halála helynév, melyet 1211-ben még Iwan alakban, 1864-ben viszont már a jelenlegi formájában írtak, a völgy egykori tulajdonosának itteni haláláról emlékezik meg.
A Gyermely (Gyarmatpuszta) közeli Német-halála nevű dűlő elnevezése avval kapcsolatos, hogy állítólag itt a kurucok megvertek egy labanc sereget.
A Bakony keleti részén szintén honosak az ilyen típusú elnevezések. Tés környékén ismeretes egy Bódai Peti halála nevű dűlő, ahol állítólag egy ilyen nevű tési lakos rablógyilkosság áldozata lett. Szintén Tésen van egy Körösztös halála nevű hely, ahol egy Körösztös Ferenc nevű erdészt lőttek agyon.
A Túratárs blogon Gejza (= Szádeczky-Kardoss Géza) írása szerint a Lengyel-halála név az 1948-as szabadságharchoz köthető.Az Iván-halála helynév, melyet 1211-ben még Iwan alakban, 1864-ben viszont már a jelenlegi formájában írtak, a völgy egykori tulajdonosának itteni haláláról emlékezik meg.
A Gyermely (Gyarmatpuszta) közeli Német-halála nevű dűlő elnevezése avval kapcsolatos, hogy állítólag itt a kurucok megvertek egy labanc sereget.
A Bakony keleti részén szintén honosak az ilyen típusú elnevezések. Tés környékén ismeretes egy Bódai Peti halála nevű dűlő, ahol állítólag egy ilyen nevű tési lakos rablógyilkosság áldozata lett. Szintén Tésen van egy Körösztös halála nevű hely, ahol egy Körösztös Ferenc nevű erdészt lőttek agyon.
Kádárta mellett ismert egy Ráchalála nevű határrész, mely arról kapta a nevét, hogy a szabadságharc alatt itt gyilkoltak le rácokat, akiket az országút közelében fekvő három domb alá temettek el.
A magyarországi hegységben más típusú halállal kapcsolatos elnevezések is meghonosodtak. Itt a teljesség igénye nélkül négy típust szeretnék felsorolni.
1. A baleset, szerencsétlenség, haláleset helyét jelölő tárgy adja a hely nevét
A Börzsönyben a legtöbb esetben keresztek jelölik ezeket a helyeket, így itt a személynév + kereszt szókapcsolat jellemző. Barangolásaink során számos ilyen keresztre bukkanhatunk mind a turistautakon, mind jelzetlen ösvények mentén. E keresztekkel foglalkozik a „Keresztek a Börzsönyben” jelvényszerző túramozgalom, mely összesen 40 keresztet érint. A keresztek közül néhány ténylegesen emberhalálhoz kapcsolódik, mint pl. a Kanász-kereszt, Szaszovszky-kereszt, Groote-kereszt, Foltán- vagy Fultán-kereszt és a Major-kereszt.
Hasonló esetek helyét jelöli pl. a Pilisben a Lenkó-emlékmű, a Gerecsében a Hajdú-temető, Leánytemető, a Vértesben Vajdatemető, illetve a Bükkben vagy a Budai-hegységben is vannak „katonasíroknak” (ld. kép – katonasírok Bélapátfalva határában) nevezett helyek a térképen. Mindegyik esetben a helyszínen álló tárgy, építmény adja a hely nevét.
2. Maga a holttest a névadó
A Bükk-hegységben, pl. Holtember-tetőt találhatunk. A magyar nyelvben a holtember kifejezést használják a halott ember élettelen testére kvázi mint egy tárgyra, erre több irodalmi utalást is felhoz Pilling János a Búcsú méltósága című értekezésében, melyben a holttesttel való bánásmód kérdéseivel foglalkozik. Ő is említ példaként helyneveket, mint pl. az előbbi bükki elnevezést, illetve kettő, a nyírbátori járásban található „holtember” elnevezésű erdőrészt.
Ezeknél a példáknál a helynév szintén az itt történt eseményre utal, de inkább az nyomja rá bélyegét az elnevezésre, hogy valaki valamikor itt egy holttestet, halott embert talált. Ide sorolható aFagyoskatona elnevezés is.
Ugyanebbe a típusba tartozik a Szárazfarkas helynév is a Pilisben, de ez nem ember, hanem állat halálához kapcsolódik.
A Bükk-hegységben, pl. Holtember-tetőt találhatunk. A magyar nyelvben a holtember kifejezést használják a halott ember élettelen testére kvázi mint egy tárgyra, erre több irodalmi utalást is felhoz Pilling János a Búcsú méltósága című értekezésében, melyben a holttesttel való bánásmód kérdéseivel foglalkozik. Ő is említ példaként helyneveket, mint pl. az előbbi bükki elnevezést, illetve kettő, a nyírbátori járásban található „holtember” elnevezésű erdőrészt.
Ezeknél a példáknál a helynév szintén az itt történt eseményre utal, de inkább az nyomja rá bélyegét az elnevezésre, hogy valaki valamikor itt egy holttestet, halott embert talált. Ide sorolható aFagyoskatona elnevezés is.
Ugyanebbe a típusba tartozik a Szárazfarkas helynév is a Pilisben, de ez nem ember, hanem állat halálához kapcsolódik.
3. Az ölés, gyilkosság folyamata a névadó
Egy harmadik típust képviselnek az olyan elnevezések, ahol maga az ölés, gyilkosság, mint cselekvés jelenik meg a helynévben: erre példa a Pilisben az Öreg-vágás, a Vértesben a Tót-ölés, a Gerecsében az Emberölő helynév. Az utóbbi helynév Pusztamarót közelében található és kapcsolható egy 1926-os csatához, ahol a törökök korabeli források szerint 25 ezer embert lemészároltak. Ehhez a csatához köthető Dobozi Mihály közismert története is.
Az Öreg-vágás történetét szintén Szádeczky-Kardoss írja le, miszerint a nevezett helyen egy idős embert öltek meg. Szintén példa erre a típusra a Dunaalmás közelében található Akasztó-hegy(Gerecse), melynek mondája szerint itt egy erőszakos révészt akasztatott fel Mátyás király.
4. A halál folyamata a névadó
Erre a típusra az írás tárgyát képező helynevek a példák, valamint olyan állatok halálához kapcsolódó helynevek, mint a Juh-döglő (Vértes), Juhdöglő-völgy (Bükk).
Jelen írás azokkal a helynevekkel kíván foglalkozni, melyeknek alapja a tulajdonnév vagy főnév + halála birtokos szókapcsolat. A tulajdonnév minden esetben személynév, azonban eltérő, hogy a halála utótag az elhalálozott személy vezetéknevével vagy keresztnevével mint előtaggal szerepel-e együtt.
A vezetéknév (előtag) + halála (utótag) szókapcsolatra példa a pilisi helynevekben az Ilacsek-halála illetve az Enyedi-halála.
A másik típusra (keresztnév (előtag) + halála (utótag) példák: Döme-halála, Simon-halála.
A Döme-halála esetében a Döme egy becenév, Pápai Domokos földmérő mérnök beceneve.
A többi három helynév a főnév, mint előtag + halála, mint utótag birtokos szókapcsolat-típusba sorolható. Ebből két esetben az előtag az elhunyt személy egy nemzethez való hovatartozására utal:Német gyerek-halála, Csehhalál.
A Hlapec-halála (további változatok: Klapec-halála, Chlapec-halála) esetében viszont a szlovák fiú jelentésű „chlapec” szóhoz, illetve ennek magyarosított változataihoz kapcsolódik a magyar „halála” utótag. A környéken jelentős számú szlovák kisebbség él, evvel magyarázható a szlovák szó előtagként való szereplése. Érdekesség, hogy az argóban használt krapek, klapek szó is ebből a szlovák kifejezésből származik.
Most vegyük sorra a helyneveket a pontos előfordulási hely megjelölésével, valamint a hozzájuk fűződő történetek, legendák felsorolásával, összehasonlításával.
1. Ilacsek-halála
Pontos hely: A Zsivány-szikláknál található nyiladék déli oldala. A térképek nem jelölik. A helyszínen emléktábla vagy kereszt nem található.
 |
| Somogyi Pál emléktáblája a Zsivány-sziklákon |
A helynév eredetmagyarázata Szádeczky-Kardoss Géza alapján:
1945-ben, mikor a háborús front ezen a vidéken volt, az oroszok tüzelőnek és hadi célokra sok fát kivágtak. Mivel tél volt, a fákat a hófelszín fölött döntötték ki, és így jókora csonkok csúfították az erdőt hóolvadás után. Az erdészet az ínséges időkben a falu lakóinak megengedte a tuskók tűzifának való hasznosítását. Ilacsek József tizenkét éves fiával is fát vágni indult az erdőre. Mikor már elég tuskót kivágtak, az apa leküldte a fiút szekérért. Mikor a gyermek visszatért, apját egy vértócsa közepén vérbe fagyva találta ülő helyzetben. A kisnadrágban, félmeztelenül dolgozó férfit a tuskóból kicsapódó éles faforgács sebezte meg az ágyéki ütőerén. Mivel nem számíthatott segítségre, elvérzett, mire a többiek a helyszínre értek.
Mint említettem, a térképeken ez a helynév nem található, a források közül is csak Szádeczky-Kardoss Géza említi egy helyi adatközlő, a bognár foglalkozású, 1929-ben született Majnics József elbeszélésére támaszkodva.
Magukon a Zsivány-sziklákon viszont található egy „Somogyi Pál emlékezünk rád; Lokomotív Túrista Egyesület 1996” feliratú emléktábla, mely valószínűleg szintén egy szerencsétlenségnek állít emléket. Az egyesület mostanság is szervez emléktúrát az elhunyt személy emlékére, legutóbb 2012. április 7-én volt ilyen.
1945-ben, mikor a háborús front ezen a vidéken volt, az oroszok tüzelőnek és hadi célokra sok fát kivágtak. Mivel tél volt, a fákat a hófelszín fölött döntötték ki, és így jókora csonkok csúfították az erdőt hóolvadás után. Az erdészet az ínséges időkben a falu lakóinak megengedte a tuskók tűzifának való hasznosítását. Ilacsek József tizenkét éves fiával is fát vágni indult az erdőre. Mikor már elég tuskót kivágtak, az apa leküldte a fiút szekérért. Mikor a gyermek visszatért, apját egy vértócsa közepén vérbe fagyva találta ülő helyzetben. A kisnadrágban, félmeztelenül dolgozó férfit a tuskóból kicsapódó éles faforgács sebezte meg az ágyéki ütőerén. Mivel nem számíthatott segítségre, elvérzett, mire a többiek a helyszínre értek.
Mint említettem, a térképeken ez a helynév nem található, a források közül is csak Szádeczky-Kardoss Géza említi egy helyi adatközlő, a bognár foglalkozású, 1929-ben született Majnics József elbeszélésére támaszkodva.
Magukon a Zsivány-sziklákon viszont található egy „Somogyi Pál emlékezünk rád; Lokomotív Túrista Egyesület 1996” feliratú emléktábla, mely valószínűleg szintén egy szerencsétlenségnek állít emléket. Az egyesület mostanság is szervez emléktúrát az elhunyt személy emlékére, legutóbb 2012. április 7-én volt ilyen.
2. Döme-halála
Pontos hely: Pilisszentkereszt határában, a falutól északnyugatra a ZS+ turistautak mellett. Az újabb kiadású térképek jelölik. Az 1984-es térképen már szerepel. A helyszínen egy kereszt áll.
 |
| A kereszt felirata a Döme-halálánál |
A helynévmagyarázat Szádeczky-Kardoss Gézánál és a 2008-as kiadású Pilis Visegrádi-hegység turistakalauzban is szerepel és megegyezik.
1957-ben földmérési munka közben hunyt el Pápai Domonkos (Szádeczky-Kardossnál Domokos) erdőmérnök egy szerencsétlenség következtében. A halálesetnek emléket állító kereszten Pápay Domonkosként szerepel az elhunyt erdőmérnök neve. Az esetet Szádeczky-Kardoss pilisszentkereszti adatközlők elbeszélésére hivatkozva a következőképp meséli el (Dusanek Alajos, 1921, Majnics József, 1929, Szmetana János kerületvezető erdész):
„A háború utáni években nem volt pénz az erdők karbantartására. Az irtások, favágások rendszertelenül történtek. A nyiladékokat benőtte a sarjadék. Az ötvenes évek végén az Országos Erdőrendezőség a szegedi születésű Pápai Domokos földmérő mérnököt bízta meg a léniák kitűzésével. A munkához Pilisszentkeresztről vettek fel iskolából éppen kimaradt 16-17 éves fiúkat. 1957. október 4-én délután már sietett volna a mérnök az autóbuszhoz. Odakiáltott hát az egyik legénynek: „Dobjál ide egy kitűző rudat!” A srác a bokros, nehezen átlátható nyiladék túloldaláról, mint egy gerelyt, a hang irányába hajította a rudat. De a vashegyű pálca az ágakon gellert kapott, és a mérnököt olyan szerencsétlenül találta el, hogy a nyaki ütőér sérülése miatt rövid idő alatt elvérzett. A rendőrség által meghurcolt K. Miklóst ezután csak „hóhérnak” csúfolták a faluban. A fiú később megzavarodott, és önkezével vetett véget életének. A munkavédelmi szabályok azóta nem engedik a fémhegyű kitűző lécek használatát, és szigorúan tiltják a dobálást.”
3. Simon-halála
Pontos hely: Nagy-Szoplák és Nagy-Bodzás nyerge, ZP+ jelzések mentén. A helynevet már az 1929-es kiadású ún. „angyalos” térkép is közli. Kereszt, emléktábla nem található.
Az összes közül ez a helynév büszkélkedhet a legváltozatosabb eredetmagyarázatokkal. Ez talán annak is köszönhető, hogy a helynév már meglehetősen régóta ismert. Igyekszem ezeket kronológiai sorrendben felsorolni a történetben megjelölt történelmi kor szerint.
A különböző források egy vagy több különböző eredetmagyarázatot ismernek.
1. Simon = Simon bán
Az index.hu internetes fórum Pápa-Túra-Topik Ghiml nicknevű hozzászólója közli a következő magyarázatot, mely II. András király uralkodási idejéhez, valamint Gertrudis királyné meggyilkolásának közismert történetéhez köti a név eredetét:
„A Simon halála helynév magához Simon bánhoz köthető, akit jó András királ dobatott le a sziklákról, amiért nem akadályozta meg, hogy Gertrudis a tiltott időszakban mulatozzon és vadásszon a Pilisben. (Bánk bán távollétében ő helyettesítette a nádort.) Az összeesküvők azt használták ki, hogy tilalmas időszakban vadászott Gertrudis, bár egy leírás szerint Simon figyelmeztette. A király azért nem büntethette meg a főurakat, mert azok az ország bevett szokás-törvénye alapján jogosan fejeztették le magát a királynét!”
A magyarázat azért is tűnik kézenfekvőnek, mert a pilisszentkereszti cisztercita apátság, ahol a királynőt meggyilkolták, illetve a Simon-halálaként ismert hely viszonylag közel fekszenek egymáshoz. Tehát Simon bán történelmi személy és a Simon-halála helynév könnyen összekombinálható egymással.
A magyarázat azért is tűnik kézenfekvőnek, mert a pilisszentkereszti cisztercita apátság, ahol a királynőt meggyilkolták, illetve a Simon-halálaként ismert hely viszonylag közel fekszenek egymáshoz. Tehát Simon bán történelmi személy és a Simon-halála helynév könnyen összekombinálható egymással.
2. Simon = egy meggyilkolt Simon nevű szerzetes vagy pap
Erre az eredetmondára két változatot is találtam, egyiket Szádeczky-Kardoss Géza közli, a másikat a Pilis-Visegrádi-hegység turistakalauz. A két elbeszélés lényegében megegyezik, csak az erőszaktevők kiléte más, az egyikben a tatárok, a másikban a törökök végeznek a szerzetessel.
A turistakalauz szerint a helynév eredetének egyik magyarázata a tatárjárás korára vezethető vissza. A tatárok itt gyilkoltak meg egy Simon nevű előlük menekülő papot, akiről feltételezték, hogy kincseket rejteget.
Szádeczky-Kardoss Géza ugyanezt a történetet a török hódoltság korára datálja egy piliscsévi adatközlő elbeszélésére hivatkozva (Kovács József, 1952):
Szádeczky-Kardoss Géza ugyanezt a történetet a török hódoltság korára datálja egy piliscsévi adatközlő elbeszélésére hivatkozva (Kovács József, 1952):
„... a mohácsi vészt követően a Dunántúlt felperzselő török hordák, amikor a mai Klastrompusztán feldúlták a pálosok egyik legelső, a Szent-keresztről elnevezett kolostorát, a szerzeteseket legyilkolták, de Simon papnak sikerült elmenekülnie a hegyoldal valamelyik barlangjába. Pár nap múlva mégis ráleltek, és a kolostor kincseit követelték rajta. Végül a szikláról letaszítva megölték.”
3. Simon = egy Simon nevű remete
Ezt a magyarázatot Szádeczky-Kardoss Géza és Dobay Pál is közli gyűjtésében:
Dobay Pálnál, aki két helyi adatközlő, György B. és Minczér Ferenc közlésére támaszkodik, a következő történet olvasható:
„A szájhagyomány szerint egy Simon nevű, bölcs és öreg remete élt itt. Sziklához támasztott, egyszerű kunyhója és szíve mindig nyitva állt a szomszédos hegyi falvak betegei vagy tanácskérőiszámára. Mivel itt érte a halál is, ugyanide temették. Élete és mindenkin segítő jószíve emlékét évszázadok óta jobban őrzi e két szó, mintha "nagy" ember lett volna - kőbe vésett és elfelejtett hőstettekkel.”
„A szájhagyomány szerint egy Simon nevű, bölcs és öreg remete élt itt. Sziklához támasztott, egyszerű kunyhója és szíve mindig nyitva állt a szomszédos hegyi falvak betegei vagy tanácskérőiszámára. Mivel itt érte a halál is, ugyanide temették. Élete és mindenkin segítő jószíve emlékét évszázadok óta jobban őrzi e két szó, mintha "nagy" ember lett volna - kőbe vésett és elfelejtett hőstettekkel.”
Szádeczky-Kardoss Géza pilisszentkereszti adatközlői, Ulacsek György (1923) és Szivek Sándor (1948) a pálos rend alapítója, Boldog Özséb korára, az 1200-as évek közepére teszik a történetet. Azonban hivatkozik Dobay Pál erdészeti munkás adatközlőire is, akik szerint a remete az 1700-as években élt egy a sziklának támaszkodó kunyhóban, és itt érte a halál.
Szádeczky-Kardoss valószínűsíti, hogy a helyszínt inkább azért jegyezhette meg a nép emlékezete, mert a remete halála nagy valószínűséggel erőszakos volt, eltérően más pilis remeték békés jobblétre szenderedésétől.
4. Simon = meggyilkolt Simon nevű erdész
Ezt az eredetmagyarázatot a 2008-as Pilis- és Visegrádi-hegység turistakalauz közli. A rövid említés szerint ezen a helyszínen egy Simon nevű erdészt öltek meg. Bár a tettesekről szó nem esik, de feltételezhetjük, hogy tetten ért vadorzók voltak, mint megannyi hasonló esetben pl. a Börzsönyben, melynek a mai napig emléket állítanak a helynevek és keresztek. (Pl. Foltán-kereszt, Groote-kereszt, Szaszovszky-kereszt). Illetve a Pilisben az Enyedi-halálának is van egy ebbe a magyarázattípusba sorolható eredettörténete.
5. Simon = szerencsétlenül járt turista
Ez a magyarázat az 1974-es Pilis útikalauzban jelent meg és hivatkozik rá a 2008-as turistakalauz is. Állítólag egy erre járó turista esett le az egyik közeli szikláról.
Amennyiben ez a magyarázat igaz lenne, valószínű, hogy nyoma maradt volna a korabeli sajtóban illetve rendőrségi jegyzőkönyvekben, iratokban. Tekintve azt a tényt, hogy a 20. század kezdete előtt nem nagyon lehet turistáskodásról beszélni, valószínűtlennek tűnik, hogy korábban történt volna hasonló turistabaleset. Az erdész esetében is maradtak volna írásos dokumentumok, ha az eset újabb keletű. Többet őrzött meg volna mindkettő eredettörténetből a szájhagyomány is.
Valószínű, hogy a helynév ennél régebbi eredetű, hiszen már a 20-as években szerepelt a térképen. Az összes tárgyalt helynév közül talán ez tekinthető a legrégebbinek, legyen bár a szenvedő alany erdész, remete, szerzetes, vagy akár maga Simon bán. A turista esete talán kizárható.
Amennyiben ez a magyarázat igaz lenne, valószínű, hogy nyoma maradt volna a korabeli sajtóban illetve rendőrségi jegyzőkönyvekben, iratokban. Tekintve azt a tényt, hogy a 20. század kezdete előtt nem nagyon lehet turistáskodásról beszélni, valószínűtlennek tűnik, hogy korábban történt volna hasonló turistabaleset. Az erdész esetében is maradtak volna írásos dokumentumok, ha az eset újabb keletű. Többet őrzött meg volna mindkettő eredettörténetből a szájhagyomány is.
Valószínű, hogy a helynév ennél régebbi eredetű, hiszen már a 20-as években szerepelt a térképen. Az összes tárgyalt helynév közül talán ez tekinthető a legrégebbinek, legyen bár a szenvedő alany erdész, remete, szerzetes, vagy akár maga Simon bán. A turista esete talán kizárható.
4. Hlapec-halála (Chlapec-halála, Klapec-halála)
Pontos hely: Dobay Pál jegyzete szerint a Piliscsév környéki 41-es és 46-os erdőtagok környékét hívják így. A hely a Leány- ill. Legény-barlang környékére tehető. A Szádeczky-Kardoss által idézett Régészeti topográfia szerint a Leány-barlangot a Legény-barlanggal együtt régebben Csévi-kettős-barlangnak, illetve Chlapecnak hívták.
Turistatérképen a hely nem szerepel, illetve megjelölve sincs kereszt vagy egyéb emléktábla által.
Turistatérképen a hely nem szerepel, illetve megjelölve sincs kereszt vagy egyéb emléktábla által.
Dobay Pál a következő történetet jegyezte le György B. adatközlő után:
„E szlovák szó magyar jelentése: kisgyermek. A nagyon régi - és nagyon szegény - időkben a falutól ilyen messze eső, távoli helyre is eljárt a nép sarló-val(!) füvet vágni, ill. takarmányt készíteni. Egy fiatalasszony (akkor még, nem volt bölcsőde) kénytelen volt magával hozni' ide is beteges kisgyermekét, akit itt ért a halál.”
Szádeczky-Kardoss szó szerint ugyanezt az eredetet közli.
„E szlovák szó magyar jelentése: kisgyermek. A nagyon régi - és nagyon szegény - időkben a falutól ilyen messze eső, távoli helyre is eljárt a nép sarló-val(!) füvet vágni, ill. takarmányt készíteni. Egy fiatalasszony (akkor még, nem volt bölcsőde) kénytelen volt magával hozni' ide is beteges kisgyermekét, akit itt ért a halál.”
Szádeczky-Kardoss szó szerint ugyanezt az eredetet közli.
5. Csehhalál
Pontos hely: A PZZ+ turistajelzések kereszteződésében álló Égett-hárs mögötti erdő Pilisszentlélektől északra
Az újabb kiadású térképeken szerepel az elnevezés. Az 1984-es térkép már jegyzi. A terepen semmi sem jelöli a helyet.
Csak Szádeczky-Kardoss Géza írja le a valószínűsíthető eredettörténetet munkájában a pilisszentkereszti Dusánek Alajos elbeszélésére (1921) támaszkodva.
A történet szerint az ötvenes évek végén egy a határon áttévedt csehszlovák polgári repülőgép csapódott az erdőbe ezen a helyen a rossz látási viszonyok miatt. Az akkori politikai helyzet miatt nem lehetett erről beszélni és embereket se engedtek a környékre.
Egy másik adatközlő, Cseh János nyugalmazott erdész (1946) nem tud erről az esetről, viszont egy másik hasonló balesetről számolt be szintén az 50-es évek elejéről, mikor is a Szakó-hegy oldalának csapódott egy repülő.
Szádeczky-Kardoss Géza próbált utánajárni a Légügyi Igazgatóságnál is a dolognak, de sajnos nem járt sikerrel, mert ott csak 1973-ig visszamenőleg tudtak adatokkal szolgálni.
Elképzelhető, hogy hasonló baleset történt, mint 2006-ban a Zemplénben a Gergely-hegynél egy szlovák katonai repülőgéppel. Ebben a balesetben 42 ember halt meg és mindössze 1 ember élte túl a szerencsétlenséget szinte csodás módon.
Az újabb kiadású térképeken szerepel az elnevezés. Az 1984-es térkép már jegyzi. A terepen semmi sem jelöli a helyet.
Csak Szádeczky-Kardoss Géza írja le a valószínűsíthető eredettörténetet munkájában a pilisszentkereszti Dusánek Alajos elbeszélésére (1921) támaszkodva.
A történet szerint az ötvenes évek végén egy a határon áttévedt csehszlovák polgári repülőgép csapódott az erdőbe ezen a helyen a rossz látási viszonyok miatt. Az akkori politikai helyzet miatt nem lehetett erről beszélni és embereket se engedtek a környékre.
Egy másik adatközlő, Cseh János nyugalmazott erdész (1946) nem tud erről az esetről, viszont egy másik hasonló balesetről számolt be szintén az 50-es évek elejéről, mikor is a Szakó-hegy oldalának csapódott egy repülő.
Szádeczky-Kardoss Géza próbált utánajárni a Légügyi Igazgatóságnál is a dolognak, de sajnos nem járt sikerrel, mert ott csak 1973-ig visszamenőleg tudtak adatokkal szolgálni.
Elképzelhető, hogy hasonló baleset történt, mint 2006-ban a Zemplénben a Gergely-hegynél egy szlovák katonai repülőgéppel. Ebben a balesetben 42 ember halt meg és mindössze 1 ember élte túl a szerencsétlenséget szinte csodás módon.
6. Német gyerek-halála
Pontos hely: Az Alsó-Ecset-hegy csúcsától keletre eső völgy neve
Az újabb kiadású térképeken szerepel az elnevezés. Az 1984-es térkép már jegyzi. A terepen semmi sem jelöli a helyet.
Szintén Szádeczky-Kardoss Géza járt utána a helynév eredetének. Közelben dolgozó favágókat kérdezett meg, akik a pilismaróti Molnár Istvántól (1890) hallották valaha ezt a történetet. Valamelyik (az adatközlők nem tudták melyik) világháború előtti években német vendégvadászok, egy apa és a fia, jöttek Pilismarótra szarvasbőgésre. Egyik délután a vadőrt hátrahagyva indultak a vadászatra. Már sötét volt, mikor a vadőr lövéseket hallott. A hang irányába indult és összetalálkozott az erősen ittas apával, aki beszámolt arról, hogy ugyan meglőtte a vadat, de az elmenekült, viszont a fiát nem találja. Mivel meglehetősen rossz idő volt, nem tudott a fiú keresésére indulni, hanem inkább letámogatta a vendégvadászt. Másnap a fiút vérbe fagyva találták a vadászat színhelyén – az ittas apa a saját gyermekét vélte vadnak. Hány hasonló eset történik a napjainkban is!
 |
| Az Enyedi-halálát jelölő fakereszt |
7. Enyedi-halála
Pontos hely: Pilisszentlélektől északnyugatra a Béla-tető és a Kápolna-fa közti gerincen a Z turistajelzés mentén.
A helyet kereszt jelöli. Az újabb kiadású térképeken megtalálható. Az 1984-es térkép már jegyzi.Erről a helyről mind Dobay, mind Szádeczky-Kardoss és a 2008-as turistakalauz is megemlékezik. Forrásnak tekinthetjük Varga Péter Dénesnek az esztergomi Hídlapban 2011. április 30-án megjelent cikkét is, melynek címe „Az eltűnt erdővéd”.
Itt kétféle alaptörténetről beszélhetünk.
1. A hivatását lelkiismeretesen végző Enyedi nevű erdészt egy vadorzó ölte meg ezen a helyen.
2. Egy Enyedi nevű erdészt egy vadőr társa gyilkolta meg ezen a helyen
A második változat, melyet Dobay, Szádeczky-Kardoss és Varga is közöl némi eltérésekkel tekinthető valószínűbbnek, hiszen ezt az esetet csendőrségi jegyzőkönyvek, periratok is megörökítették a szájhagyományon kívül, valamint a sértett sírja is sokáig megtalálható volt az esztergomi temetőben.
Az alaptörténet a következő:
Enyedi István nőtlen erdész a barát-kúti erdészházat kapta Esztergom várostól szolgálati lakásul. Ennek melléképületében élt egy Kierer Hugó (Szádeczky-Kardossnál a neve Kiererer) nevű nős vadőr, aki goromba, hirtelen haragú ember volt és feleségét is gyakran bántalmazta. Szegény asszony gyakran menekült Enyedihez, mire a férj féltékeny lett az erdészre, akivel egyébként is rossz viszonyban volt. Enyedi 1927 (Szádeczky-Kardossnál és Dobaynál 1928) nagyhetében a pilismaróti erdészkollégájától, Stubnyától vadásztöltényeket indult átvenni, mivel közeledett a szalonkázás ideje. A féltékeny Kierer azonban a közeli Tetves nevű erdőrészben agyonütötte őt és igyekezett vízbe fulladásnak álcázni a balesetet.
Varga Péter Dénes cikkében beszámol még arról, hogy az eltűnt „erdővédet” sokáig (még húsvéthétfőn is) keresték a csendőrök, falusiak, sőt még a turisták is, míg egy pilismaróti férfi rábukkant a holttestre. A meggyilkolt ember felszerelése, kabátja és kalapja hiányzott. A helyszínt áttanulmányozók megállapították, hogy a gyilkos az áldozat fejét valamilyen nehéz tárggyal bezúzta, majd közvetlen közelről főbe lőtte. Ezután behurcolta az áldozatát a patak partján lévő közeli bokorba. Mindezt a hatósági boncolás is megerősítette. Az erdészt rokonai és édesanyja jelenlétében temették el Esztergomban. Sírja azonban Dobay szerint nem látható, mivel rátemetés történt. Az egykori sír helyén most Szamecz Anna nyugszik.
A nyomozás során a gyanú hamar Kierer Hugóra terelődött, akit őrizetbe is vettek, majd újból szabadon engedtek bizonyíték hiányában. A más irányú nyomozás sem vezetett eredményre, és a csendőröknek nagyon gyanús volt, hogy Kierer nem jelentette vadőrtársa eltűnését. Így továbbra is megfigyelés alatt tartották. A csendőrök számára is kiderült, hogy a vadőr brutálisan bánik a feleségével és hogy ennek míg élt, Enyedi is tanúja volt, aki figyelmeztette is barátilag Kierert. Erre azonban Kierer az asszonyt már féltékenységével is zaklatta. Kierer így újból a nyomozás középpontjába került, mivel alibivel sem tudott szolgálni a gyilkosság időpontjára. Az ellentmondások miatt újból le is tartóztatták őt. Az eltűnt tárgyak azonban sose kerültek elő.
Beszámol Varga Komán Béla erdőmérnök vallomásáról is, aki határozottan meg volt győződve arról, hogy Kierer ölte meg az erdészt. Erre a vádra azonban Kierer magából kikelve tagadta a tettet. Még 25 tanút meghallgatott a bíróság és ezek közül kettő tanúsította, hogy ifj. Kierer Hugó (vajon a vadőrről van szó, vagy annak fiáról?) a kocsmában ittas állapotban arról beszélt, hogy Enyedi biztos valamelyik bokor alján fekszik az erdőben és hogy megérdemelte sorsát. A vádlottat azonban bizonyíték híján újból felmentették. A gyilkosságot rábizonyítani senkire se tudták végül.
Szádeczky-Kardoss Géza Stoflitz Ferenc (1927) adatközlő elbeszélésére hivatkozik, mely némileg ellentmond az előbbi történeteknek. Az adatközlő édesapja pilismaróti főerdész volt. Szerinte nem történt gyilkosság, hanem a hirtelen haragú vadőrnek sok ellensége volt és azok terjesztették róla, hogy ő követte el a bűntettet. Ráadásul a halottkém sem talált gyilkosságra utaló nyomot a holttesten. Biztosan az idős ember szívinfarktust kapott a kemény kaptatón felfelé jövet.Ennek viszont ellentmond Varga cikke, melyből kiderül, hogy Enyedi István 22 éves, valamint gyakornok – tehát mindenféleképpen fiatal ember - volt. Valószínűtlen tehát, hogy szívinfarktus végzett volna vele. A csendőrségi és peres akták is beszámoltak volna arról, ha gyanú merült volna fel a gyilkosság kivitelezésével ill. valós voltával kapcsolatban.
Az Interneten megtalálható Erdészeti Lapok tanúsága szerint Kierer Hugó vadőr (valószínűsíthető, hogy ilyen névvel nem sok erdészeti alkalmazott élt az országban) többször is keresett állást. Először 1924. májusában, mint nagy gyakorlattal és jó bizonyítvánnyal rendelkező szakvizsgázott erdőőr. Másodszor 1932-ben, mint 40 éves nős erdő- és vadőr 10 éves szolgálattal a háta mögött. Így tehát kiszámítható, hogy Kierer a gyilkosság idején 35-36 esztendős lehetett. Ezek az adatok összecsengenek a többi forrással, (pl. okkal féltékenykedhetett, ha volt egy hozzá hasonló korú felesége) így valószínűsíthető, hogy ugyanarról a személyről van szó. Az is kiderül ebből, hogy az eset után Kierernek, mint büntetett előéletű és folyton gyanúsítás alatt álló személynek munkahelyet kellett váltania (akár többször is).
Az esetleges további kutatásnak a következő céljai lehetnek:
- E dokumentumok megkeresése levéltárakban, a korabeli újságokban és egyéb helyeken.
- Helytörténeti munkákban utánanézni az elnevezéseknek, valamint újabb adatközlőket (pl. erdészeket, erdei munkásokat is) is bevonni a kutatásba.
- Az adatközlőket arról is megkérdezni, hogy kapcsolódnak-e hiedelmek, babonák vagy vallási események ezekhez a helyekhez, főleg a kereszttel megjelöltekhez.
- A folyamatot dokumentálása, hogy hogyan, milyen sorrendben örökítették meg e helyneveket a különböző kiadású turistatérképek illetve turistakalauzok.
- Párhuzamok keresése a magyar nyelvterületen, illetve esetleg külföldi hegységek idegen nyelvű helyneveinél.
Dobay Pál: A Délnyugat-Pilis helyneveinek magyarázata In: Erdészeti lapok, 1985. februári szám
Szádeczky-Kardoss Géza: Halál-túra (Jelvényszerző túramozgalom), Pestszentlőrinc 2011
Varga Péter Dénes: Az eltűnt erdővéd In: Hídlap, IX. évf. 16. sz.
Pilling János: A búcsú méltósága (A holttesttel való bánásmód kérdései) mek.oszk.hu/03900/03977/03977.pdf
Berki Zoltán, Kovács Attila Gyula, Dudar Zoltán, Horgász Lászlóné, Juhász Szilvia, Nagy László: Pilis Visegrádi-hegység, turistakalauz térképpel, Cartographia, 2008
Berki Zoltán, Kovács Attila Gyula, Szani Kelemen, Vetlényi Dávid: Gerecse, Vértes, Velencei-hegység, turistakalauz térképpel, Cartographia, 2008
Dely Károly, Dr. Mezei István, Dr. Dénes György, Dr. Valkó Arisztid: Pilis, útikalauz; Sport Lap- és Könyvkiadó, 1974
Dr. Mezei István: Pilis portyavezető, Természetjárók kiskönyvtára sorozat; Sport Lap- és Könyvkiadó, 1953
Erdészeti Lapok 1932. III. Füzet
Erdészeti Lapok 1924. május
Keresztek a Börzsönyben jelvényszerző túramozgalom kiírása az Interneten
Lokomotív Turista Egyesület honlapja:
http://www.lokomotiv.hu/index.php?option=com_events&task=view_detail&agid=491&year=2012&month=4&day=7&Itemid=1
http://www.lokomotiv.hu/index.php?option=com_events&task=view_detail&agid=491&year=2012&month=4&day=7&Itemid=1
Index.hu Internetes fórum; Pápa-Túra-Topik:http://forum.index.hu/Article/showResultList?o=4&aq_text=&aq_cre=&user_id=294026&topic_id=&forum_id=0&aq_ext=0&t=9130142
Magyar Judit: A Bükk helyneveinek névrendszertani leírása, Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Magyar Nyelvtudományi Intézet, szakdolgozat
Wikipédia, Baj község: http://hu.wikipedia.org/wiki/Baj
Dankó Imre: Iván; In: Európából-Európába, Néprajzi Látóhatár VI. Budapest-Debrecen, 1997
Túratárs blog: Emberölés avagy a második Mohács (szerző: Gejza): http://www.turatars.com/blog/view/id_1231/title_Emberoles-avagy-a-masodik-Mohacs/
Tés helynevei: mnytud.arts.unideb.hu/magyar_nyelveszet/mna/.../017tes-sorhu.doc
Morvay Péter: Kádárta helynevei, Veszprémvármegyei Múzeum, 1940
Keleti-Bakony (Palotai-Bakony) turistatérkép, Tájoló 98 Térképészeti Iroda Bt., 2002
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése