Akinek a 💓e a teljesítménytúrákért dobog, nem mehet el szó nélkül a 💔Szív Trail Instant💔 mellett, annak ellenére, hogy egy viszonylag új instant kihívásról van szó. Főleg, hogy hamarosan teljesítménytúrát is szerveznek belőle, mikor máskor, mint a szerelmesek ünnepe 💕, azaz Valentin nap alkalmából. Ennek a túrának kapcsán a nem 💗bajos ultrások 💔e is szaporábban dobog, mivel létezik belőle egy 84 km-es Chili🌶 változat, valamint egy igen erősre sikeredett 210 km-es, öt körös Ultra változat is.
Engem is 💘en talált a legújabb őrület, így 💖es örömest vállalkoztam a teljesítésre. Azonban bánatos 💗vel szemléltem az időjárás alakulását: hó, hó és még több hó a héten, mellette sarkvidéki hideg. Lassan már az ember 💙e is jégből lesz... Egyik szemem sír, a másik nevet: ugyanis 💗ből szeretem az igazi téli havas időt❄, de egyben tisztában vagyok avval, milyen nehézségeket hoz magával, ha a túrázást nézzük. 🐰💛ű Berninek azonnal a gatyába került a 💜e, nem is jelentkezett a keményvonalas túraarcok igazi hétvégi kihívására, a Téli Ország közepe 120-ra. Pedig ahogy a mellékelt ábra mutatja, az se volt lehetetlenség, voltak teljesítők.
Úgy gondolkodtam, hogy igazán nem 💚sebészet egy maratoni kört menni a Budaiban, ha más 🦁💗ű túrázók tudnak egy 120 km-eset is gyalogolni lenn az Alföld tengersík és eléggé fagyzugos vidékén. Mint tudjuk: Nincs rossz idő, csak rosszul öltözött turista. Úgyis vannak még terveim evvel a körrel kapcsolatban, az időjárás 💗e meg úgysem fog megesni rajtam se most, se máskor.
Innen indul a mai móka
Addig kapacitáltam tehát magam, amíg pontban 7 óra 10 perckor ott találtam magam szombat reggel a Hűvösvölgy Nagyhíd villamosmegállóban és éppen az órámon készültem megnyomni a Start gombot. Kardio💗 edzésre fel, indulás! Egyelőre egy sárga pehelykabátban, állig becipzározva, hiszen keményen röpködtek a mínuszok. 💔esen visszaszálltam volna a villamosra, hogy inkább visszadöcögjek vele a jó meleg lakásba, de innen már nem volt hátraarc: 42 kilométer, emelkedők-lejtők sorra egymás után, mint a szinuszgörbe egy EKG-n💝. Elvégre ez a 💔 Trail, legyünk hűek a névhez.
A villamosmegállóval szemben egy karácsonyfa fogad
Fájó 💔vel nekiveselkedtem tehát a görbe egy felszálló ágának a Szerb Antal utcában, a zöld turistajelzést követve. Felérve a görbe első magaslatára a jelzés elhalad a Szent Ferenc 💔kórház közelében, ahol kardiológiai betegek rehabilitációját végzik. Pár éve 💔beteg édesapám is itt lábadozott, akit talán az utolsó pillanatban mentettek meg az orvosok. Mindenféle vegyes érzések keringtek bennem, amikor nehéz 💔vel elindultam a Gyémántos lépcsőn lefelé.
Gyémántos lépcső
Már nem sokáig haladhattam kövezett utcákon, a hárshegyi Béke Gyermekotthon, valamint a Ferenc-halom szomszédságában ugyanis bevetettem magam az erdőbe egy kis időre. Szerencsére kis ösvényt tapostak a hóba az arra járók, annyira nem volt nehéz előre jutnom. Hamarosan aszfaltra válthattam. Ezen a szakaszon egyelőre még a felszerelésem alakítgattam. Mit hova tegyek, hogy ki ne essen a téli zsákomból, ami egyébként nem a 💗em csücske.
Béke Gyermekotthon
Szép épület a Dénes utcában
A Tündér-szikla
Disznófő étterem volt valamikor
Kis hóember köszönt rám 💗élyesen
Mire felértem a Dénes utcán és átkeltem a forgalmas fűúton, rájöttem arra is, hogy a pehelykabát bizony hosszú távon biztosan rám hozza a 💗infarktust, ha végig viselni akarom. Így hát begyömöszöltem a táskám egy megfelelő rekeszébe. Innentől szerencsére minden a helyére került és könnyű 💗vel haladhattam tovább az útvonalon, ha azt leszámítjuk, hogy a túraútvonalat ábrázoló grafikonnak megint egy felívelő ágához volt jó sokáig szerencsém. Felkapaszkodtam a Tündér-szikla mellett, áthaladtam a Libegő alatt, majd a Tücsök-rét szomszédságában, ahol csodák csodája, senki se szánkózott. Szomorú 💗vel szemléltem meg a szebb napokat látott Disznófő-forrást és az egykori éttermet, valamint a feljebb lévő állatos kunyhót. Az Anna-rét környékén már nagyobb volt a jövés-menés az eddigieknél. Az első szánkózók ugyanis már kirajzottak a lejtőkre. Ugyan ez a sport már gyermekkoromban belopta magát a 💗embe, most fájó 💗vel el kellett búcsúznom ettől a kellemes helytől, anélkül, hogy egyet is csúsztam volna.
💗esen csúsztam volna egyet
Makkosmária felé vettem az irányt kocogva. Volt egy olyan sejtésem, hogy ez a túrának azon szakasza, ahol még tudok valamicskét hozni az időmön. Már induláskor voltak olyan kétségeim, hogy a terepviszonyok miatt esetleg kicsúszhatok a 11 órás szintidőből vagy talán nem is fogom tudni befejezni azt. Menet közben 💗élyesen üdvözöltem a szembe jövő túrázókat, itt már voltak páran. A kegytemplom mögött jobbra kanyarodtam, majd a zöld keresztről a Szent Jakab zarándokútra váltottam. Vagy nem is, mert az már egy ideje együtt haladt az előbbi jelzéssel. Házak között szlalomoztam lefelé, hogy kilyukadjak ahhoz a körforgalomhoz, ahol egy nagy Lidl is van. Ami a 💗emen, az a számon: nem titkolt szándékom evvel a bejárással, hogy feltérképezzem az útvonal infrastruktúráját: merre találok boltokat, pékségeket, éttermeket, falatozókat vagy alkalmas depó- és alvóhelyeket egy majdani ultra teljesítéshez. Itt Budakeszi vonzáskörzetében rengeteg alkalmas helyet találtam ezen a nagy szupermarketen kívül is, rajta az útvonalon.
A váltóállítóknak nehéz dolga van most
Makkosmária
Ha eddig nem tudtátok volna... 💗esen!
A buszállomáson áthaladva végigmeneteltem a falu széléig, egészen a Mamutfenyőkig a zöld kereszten. Ez a barátságos helyet például jó 💗vel tudom ajánlani alvásra és depózásra. Repesett a 💗em örömében, ahogy elnéztem a felakasztott etetőre szálló kis madarakat: itt rájuk is gondoltak. Jöttek kis cinkék és nagyobb szajkók is. A fákon mókusfészkeket is felfedeztem. A kedves kis képekkel illusztrált tanösvényről a lovarda felé vettem utam. Ahogy elértem a TV-s sorozatból ismert „Ökörapáti” magasságát, kezdett egyre viszontagságosabb lenni az út a kitaposottság csökkenésével arányosan. De egyelőre helyén volt a 💗em: küzdöttem magam derekasan előre az egyre magasabb hóban.
Mamutfenyők
Kis parkos rész a Mamutfenyőknél, ami akár pihenésre is alkalmas lehet
Kezd aggasztó lenni a hóhelyzet
Igazán vészes csak a műútátkelés után kezdett lenni a helyzet. Innen jóformán már emberi nyom se akadt. Talán mindössze egy ember haladt erre, ő is még a pénteki havazás előtt. Állatnyomok voltak viszont bőségesen, csak éppen sokat nem segítettek. Szóval nem volt valami 💗melengető a helyzet innentől. Nem is beszélve arról, hogy megint egy hosszas, elég 💗ós emelkedő várt rám. Elég nagy 💛ás volt itt felmenni. Ahonnan kezdve az utolsó nyomok is eltűntek meg úgy 💜tam, mint a torkosborz. Vele nem találkoztam, csak egy dámszarvas bikával, ami szintén jól meg💛atott, egyem a 💗ét: mire előkaptam a telefonom, már csak a popóját sikerült lencsevégre kapnom. Amire rázoomoltam, már csak a hűlt helye maradt. A legnagyobb 💜atás ebben a szűzhavas történetben az volt, hogy hiába volt rajtam vízhatlan zokni és kamásli, a lábam eddigre csuromvizes és fagyos volt. Jól jött volna valami 💗melegítő most. De egyelőre csak azt remélhettem, hogy inkább utóbb, mint előbb, felérek majd a Katonasírokhoz, ahol véget ér az emelkedő. És hátha egy kicsit többen jártak ott előttem – ha máskor nem, a múlt heti BHTCS-n. Persze akkor negyedennyi hó sem volt. Ezen a szakaszon most simán a bokám fölé ért a hóréteg.
Lovarda a műút mellett
Katonasírok behavazva
Egy nagy kő leesett a 💗emről, amikor odaértem a sírokhoz és láttam, hogy erre a legutolsó havazás óta is jártak emberek, ha nem is sokan. Később még 💗derítőbb lett a helyzet: megjelent a turistaúton egy autónyom. A nyomvályúban az előbbiekhez képest egész gyorsan tudtam előre haladni. Kicsit vidámabb lett a hangulatom és valamivel több reményt fűztem a teljesítéshez, mint nem sokkal ezelőbb. Élmény volt szemlélni a szép havas napsütéses, ámde néptelen tájat. Az első túrázók a Nagy-Kopasz közelében jelentek meg, amikor a (már) nem létező kék keresztről a zöld háromszög jelzésre váltottam. Innentől megint 💚tam a fogamat, mert bár jártak erre emberek, az út mégse volt rendesen letaposva. Szerettem volna belekocogni a lejtőbe, de sajnos nem volt haladós a művelet. Annyira nem, hogy egy alattomos árokban orra buktam. Mögöttem meg éppen érkezett egy gyorsabb és ügyesebb terepfutó srác, aki biztos jót mulatott rajtam, ahogy élő hóangyalként elterülök az úton. Szerencsére nem vettem a 💗emre a dolgot, hanem igyekeztem tovább Nagykovácsi irányába. A faluba érve egy kis frissítőre fájt a 💗em, mivel nem volt kedvem megállni a 💗dermesztő hidegben, hogy a jéghideggé vált elemózsiámból szemezgessek. Inkább egy jól fűtött cukrászdát vizionáltam forró kávéval és francia krémessel. De sajnos a Kovács cukrászdát nem találtam nyitva és a főtéren is minden zárva volt. Éppen egy autóból kiszálló ember is engem kérdezett, nem tudok-e valami jó kis cukrászdát errefelé. Hiába esett meg rajta a 💗em, nem tudtam semmit se ajánlani, hiszen magam is hasonló gondban voltam. Sajnos a főutcán semmi alkalmas helyet nem találtam, viszont beugrott, hogy a BHTMCS-n mintha egy bevásárlóközpont mellett mentem el volna a református templom és a temető vonzáskörzetében. Emlékeim nem csaltak, a komplexum tényleg ott volt. Hamar rá is találtam egy kis francia kávézóra, az á tablera. A disznótorost ajánlgató szomszéd étteremmel szemben hamar el is csábította a 💗emet, így hát betértem. Csupa külföldi vendég ücsörgött bent és ennek megfelelően az árszabása is kicsit a 💗embe markolt, de a muszáj nagy úr, így hát rendeltem két muffint és egy melange-ot. Ugyan elvből nem szoktam pénzt kiadni olyan süteményekért, amit saját magam is megsütök könnyedén, de szerencsére a muffinok nem okoztak csalódást, igen kedvesek voltak a 💗emnek, nemkülönben a finom mézes kávé.
Nagykovácsi templomtere
Egy nem túl💗barát💗erősítő, ami nélkül nehéz lett volna folytatni
És az étlapon is megjelenik egy 💗...
Vérzett a 💗em, hogy ki kell mennem a zord mínuszokba megint, miután jól átmelegedtem. Sajnos az elázott lábamon már ez sem segített. Tűrnöm kellett a hideg és nedves érzést és az egyre az ujjaim alá gyűrődő zoknim által okozott kellemetlenséget. A jól ismert zöld jelzésről a kálváriánál a lila Mária útra váltottam, ahol még sose jártam. A Mária út elvezetett az Országos kékre, ahonnan megint ismerős volt a terep. A 💙 Trail azonban nem volt irgalmas 💗ű: most jött az igazi mumus szakasz, a Remete-szurdokba vezető lejtő. A 💗bajt hozta rám, amikor egy meredekebb szakasznál sikerült megint talajt fognom a hómacska ellenére is. De végül szerencsésen lejutottam. A máskor oly sok fejfájást okozó patakátkelésnél nem voltam 💗bajos: mivel be volt fagyva a patak, egyszerűen csak átlépkedtem rajta.
Kálváriatemplom: itt kell jelzést váltani
Kis 💗derítő momentum
Remete-hegyi kilátás
Most már Budaliget és Máriaremete utcáit tapodtam. A kegytemplom parkján átvágva a kék kereszt jelzésre nyergeltem át, aminek ezt a részét szintén nem ismertem eddig. Újdonság volt a francia iskola, az uszoda, majd később a Klebelsberg Kultúrkúria utáni Mosbach park is, most már Pesthidegkúton. Innentől már a kilométerek nyomasztó súlya se nyomta a 💔emet annyira, mert már kevesebb volt belőlük 10-nél. És még bőven világos volt. 💗emet szintén vidította a kis mulatságos hóember, ami az egyik porta kapujában csücsült. A Nóra utcában is találtam egy kis éttermet, így tulajdonképpen elmondhatom, hogy az urbánus részeken szinte mindenhol tudok találni frissítést majd.
Aranyos betlehem Máriaremetén
A máriaremetei kegytemplom
Sarlós Boldogasszony templom Pesthidegkút Ófalu részén
Klebelsberg kúria
A Gazda utcán elhagytam a települést és Gercse öreg temploma felé irányultam. A templomnál avval szembesültem megint, hogy mivel mindenki inkább a műemlék épületet nézné meg, senki se halad a nekem előírt kék kereszten. Megint 💗óágra kerültem. Ez azt eredményezte, hogy kitehettem a 💗emet-lelkemet, mégse haladtam előre elég gyorsan a magas hóban.
Két szembe jövő kutyasétáltató szerencsére megnyugtatott, hogy hamarosan elérem azt a részt, ahol az autók már lenyomták a havat a turistaúton. 💗ből jövő hálát rebegtem. Innentől már hóakadály nem hátráltatott, elég volt így is a sok meredek emelkedő a Hármas-határ-hegyig a Vihar-hegyen keresztül. Szerencsére friss emlékeim voltak: egy hete sincs, hogy bejártam holdvilágnál ugyanezt a szakaszt csúcsokat keresgélve.
Vidám hóember Pesthidegkúton
Oda még fel kell menni!
És még mindig világos van...
Mivel még mindig bőven világos volt, mire felértem, nem hagytam ki, hogy körülnézzek a Guckler-kilátóból is. Vérzett a 💗em, hogy nem csatlakozhatok a kilátó körüli lejtőkön ródlizókhoz. Lefelé megint kocogó üzemmódba kapcsoltam, hogy gyorsabban fogyjanak a hátralévő kilométerek. Fenyőgyöngyénél egy helyes hólányt formáztak ügyes kezek egy padra, ami egészen meglágyította kő💙emet. Már csak át kellett buknom az utolsó magaslaton, a Látó-hegyen, hogy beérjek a célba. Az Árpád-kilátónál is vetettem egy pillantást a városra. Itt majdnem sikerült rossz irányba folytatnom a vándorlást. Remélem, Sanyi nem lesz szőrös 💙ű, és elnézi nekem az apró úttévesztést. Végül rátaláltam a zöld jelzésre és lekocogtam a 11-es busz végállomásához, majd folytattam utamat az Apáthy-szikla felé. Itt ha működött volna, kipróbálhattam volna az itteni legújabb főattrakciót, az ide tévedő turistákat tiltott helyen tartózkodásért hatósági 💙óskodással riogató reflektort és hangosbemondót. De be kellett érnem a puszta panorámával, aminek megcsodálását tiszta 💗vel tudom ajánlani bárkinek.
Fent a Hármas-határ-hegyen
Itt is sokan szánkóznak
💗döglesztő hóasszony
Az Árpád-kilátóból is kinéztem
Most már csak le kellett óvatoskodnom a havas-jeges lépcsőkön, hogy a célként szolgáló villamosmegállóhoz érjek. Rendesen dagadt a 💗em a büszkeségtől, hogy ilyen nehéznek számító körülmények között sikeresen a végére jutottam ennek a kalandnak, ráadásul még sötétedés előtt. Visszahúz ide a 💗em, így hamarosan olvashattok többet is a 💗 Trailről a tollamból. Hiszen mindig 💗esen kiöntöm a 💗em a túráimmal kapcsolatban.
Az Apáthy-szikláról is megcsodáltam a kilátást
A villa, melynek tulajdonosának 💗ügye borsot törni a túrázók orra alá
Egyetlen nagy kő nyomja csak a 💗emet: jövő szombaton hasonló körülmények között kell teljesítenem a 60 km-es gerecsei LeFaGySz-ot is. Azt hiszem fel lehet kötni a fehérneműt és ha csak rágondolok, máris nyúlhatok a 💘gyógyszeremért...
És körbeértem: meglett a 💗 forma
💔💕💖💗💘💙💚💛💜💝💞💟💔💕💖💗💘💙💚💛💜💝💞💟💔💕💖💗💘💙💚💛💜💝💞💟💔💕
💗 küldi 💗nek 💗esen a tracket, ami egészen 💗 alakú:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése