A túrázók nem normálisak

Kering a facebookon egy valószínűleg AI által generált, de nagyon ötletes összefoglaló arról, hogy a túrázók nem normálisak. Most akkor saját példámon ezt be is bizonyítanám:

1. Hajnalban magától felébred hétvégén

1. stádium

Sátorban alszik a túra rajtjában rengeteg, horkoló, beszélgető túratárs szomszédságában. Ha a túratársak csendesek is lennének (mint valójában voltak most hétvégén a Kék Balaton előtt), akkor biztosan kijönnek idegenek röplabdázni a strandra éjszaka vagy extra sok szúnyog van. Vagy mindkettő

2. stádium:

Függőágyban alszik és még nem túl gyakorlott ebben. Ennek következtében nem tud aludni túra előtt, hiába próbálkozik... Emlékezetes a tavaly előtti Szondi ebből a szempontból, ahol ebben az azóta szétszakadt függőágyban nyűglődtem. Nem én téptem szét haragomban 😼

3. stádium

Nem is alszik egyáltalán... egy vagy akár két éjszaka se... (Iszkiri 145, ahol az út minden viszontagsága látszik rajtam több mint 100 km megtétele után az Öreg-tó mellett fagyoskodva)

2. Több száz kilométert utazik, hogy utána 20 km-t gyalogoljon

Jelen! Tanúhegyek 20B - 5:12-kor már a székesfehérvári állomáson szállok át, hogy még néhány órát utazzak Badacsonyig 20 km miatt, majd vissza is így tegyek. Utána még egy buliba is mentem - emiatt is siettem

És néha hajlandó vagyok az utazáshoz méretes zsákokat is cipelni...

3. Pénzt fizet azért, hogy felfelé szenvedjen

Legjobb példa erre a Mátra 115, ahol majdnem 20000 Ft-ot fizet az ember azért, hogy 6000 m-nél is több szintet megmásszon. (Persze az ellátás ennek fejében tökéletes.)

4. A 35 fokot túl melegnek tartja, a 10 fokot ideális túraidőnek

Így van, a foltosodó lábam is ezt mondja (A kép az idei Kazinczyn készült, ahol majdnem 35 fok volt és egy plusz napocskát is beiktattak a szervezők, hogy ne fázzunk véletlenül se.)

Csak az a probléma, hogy a mínusz 10 °C-ot is ideálisnak tartja... (A Szív trail maratonon a mostani tél talán leghidegebb és leghavasabb napján)

5. Eső esetén nem lemondja a túrát, hanem csak előveszi az esőkabátot

Egyik legemlékezetesebb elázásunk a Téry 50 volt tavaly. Itt esőkabátban is bőrig ázva a Nagy-Szénáson virítunk, idézve valószínűleg a klasszikust, hogy nincs rossz idő, csak rosszul öltözött turista.

Sőt néha még örül is az esőnek (Még a Sétafikás időkben egy Balaton-felvidéki OKT-bejáráson)

6. A sáros bakancsra büszkébb, mint a tiszta cipőre

As az elnyűtt és sáros cipőre kétszeresen is...

7. A csúcsra érve 15 percig fotóz, majd 5 perc alatt megeszi szendvicsét

Ez már nem igaz, mert nincs 15 percem fotózni a TT-ken sehol se. Valószínűleg összességében se fotózok 15 percet, maximum extrém esetekben. (ld. Tolnai Zöldút 100)

Mondjuk szendvicset enni se nagyon van, így hát mindenféle szeletekkel, sőtablettával és gélekkel, pürékkel táplálkozom leginkább - ez most egy kivétel, mert éppen hot dog volt az ellátmány ezen a túrán.

8. Azt mondja: „Már csak egy kis emelkedő.” (Ez általában még 400 m szint.)

Ilyen kijelentésekről már túravezető koromban is híres (vagy hírhedt) voltam. Itt éppen a Nagy-Gete leselkedik a távolban, hogy visszafelé is megmásszuk a Szuperkatlanon a csúnyábbik oldaláról is.

És most jön a gusztustalanabb része – érzékeny lelkek és kényes gyomrúak csukott szemmel görgessenek tovább!

9. Este nyögve száll le a buszról

Ez kérem, merő rágalom. De mindenféle sérülések akadnak bőven.

10. Másnap alig tud járni

Minél többet és gyakrabban megy hosszút az ember, annál kevésbé kottyan meg egy százas (gondolok itt főleg a regenerációra, mert a teljesítés könnyebb nem lesz). De extrém esetek akadnak (főleg a szintesebb, keményebb túrák viselnek meg jobban), sokszor nem is kimondottan az izomláz miatt. Engem a hiker's rash (ún. túrakiütés) kínoz nyáron általában. Ez sajnos égő fájdalmat is okoz túra közben, de gyorsan elmúlik, ha már nincs terhelés. Extrém esetekben ilyen hólyagok is nőnek a bőrömön. A talpamon a vízhólyagok már igen ritka vendégek, de cserébe engem ez a nyavalya sújt.

11. Két nap múlva már ezt kérdezi: - Na... hová megyünk legközelebb?

Nem, már másnap nézegeti a TTT-t, melyik lesz a következő százas vagy nem százas...) És közben tutira nem százas...🤣🤣🤣

Szóval ilyen nyomorúságosak vagyunk, de legalább tudunk röhögni magunkon, ez a lényeg.