Dorog-Hűvösvölgy OKT szakasz

Innen indult a túra

Dorogról kifelé menet figyelni kell a térképet, különben a jelzések alapján el lehet kavarni egyszer a Petőfi térnél, egyszer meg a lőtér és kutyaiskola előtt. Itt nem az elágazásokban, hanem csak utánuk van jelzés. Ha azonban nézzük a térképet, egyértelművé válik a helyzet. A Kesztölc előtti szakaszon az erdőtűz nyomai nekem is feltűntek, de sajnos az is, hogy a környékbeliek előszeretettel használják itt szemétlerakónak az erdőt. 

Távolban a Kétágú-hegy

Kesztölcről kifelé menet figyeljen mindenki, mert itt valószínűleg önkényes jelzésmódosítás történt! Az új (egyébként teljesen szabványosnak tűnő kék) az aszfalton irányít tovább, míg az aszfaltról balra letérő ösvény felé mutató jelzést narancssárga festékkel áthúzták.

Nofene!

Szépen és gyanútlanul elbattyogtam a kereszteződésig, ahol semmi sem mutatta, merre kéne most továbbmennem (a friss térképem a régi jelzést mutatta). Nos ekkor vettem egy balkanyart és visszakorrigáltam egy jelzetlen úton a régi jelzésre. Hamarosan ki is derült a turpisság oka: az OKT állítólag valakinek a magánterületén halad és az illető sorban végig lefestette narancssárga színnel a jelzéseket. Sőt egy helyen arra is felhívja külön a figyelmet, hogy a turista magánterületen halad. Én nem nagyon zavartattam magam, mire megettem az emelkedőt, elfogytak a narancssárga áthúzások is. A tulajdonos a lefestés másik végén is egy ösvényre terelte át a jelzést, de sajnos mivel nem volt kedvem szintet veszíteni, nem ellenőriztem, hogy itt is hasonlóan felületesen járt-e el, mint a másik terelésnél. Ha már nem akarja, hogy turisták járkáljanak a területén, legalább végig kijelezhette volna az utat, mert a turista nem gondolatolvasó. Hogy az MTSZ felé lejelentette-e a dolgot, azt nem tudom...

Kilátás a Kétágú-hegy alól

Közben még útba igazítottam egy térkép nélkül OKT-ző családot is, akik Piliscsabát Dorog felé keresték, majd egészen Piliscsév előttig minden rendben volt. Itt azonban igencsak dzsindzsás a turistaút, ráférne egy kis tisztítás. Volt egy kis Bakony-feelingem...

Itt még csak kezdődik a dzsindzsás... (előttem az eltévedt család leánygyermekei)

Cséven a templomnál se mutatja semmi, hogy melyik útra kell letérni, tehát konzultáljunk a térképpel vagy a helybéliekkel. (Én az utóbbit tettem.)

Egy kis színfolt a civilizációban Piliscséven

Csév után jól elkapott egy zivatar, kerülgettük egymást a a villámokkal és a felhókkel, de mire elértem Piliscsaba házait, a zivatar intenzitása is alábbhagyott. Tehát neki tudtam vágni a mára tervezett 40 km-es OKT szakasz második felének is. 

Piliscsaba határában zivatar után - azt hiszem, az év zivatara kapott el aznap

 Vasárnapi 40-es OKT szakaszom második fele már esőmentes volt szerencsére. Piliscsaba belterülete jól jelzett, a gondok az aszfaltról való letéréssel kezdődnek. Ezen a szakaszon sok a kopott jelzés, melyek jellemzően nem a leágazásoknál jelennek meg, tehát gyakran elő kell szedni a térképet. Kb. az Erzsébet-kútig tart ez a szakasz, utána már jobbak a jelzések, de itt is van egy jelzetlen elágazás, ahol az emelkedőt kell választani. Innen már viszonylag egyszerűen fel lehet kanyarogni a Nagy-szénás tetejére, ami aznapi Dorog-Hűvösvölgy túrámnak minden tekintetben a csúcspontja volt, bár sajnos a körpanorámát némileg rontotta a zivatar utáni felhős-párás légkör.

A Nagy-Szénás tetején mérsékelt kilátással

A Nagy-Szénásról viszont letalálni már korántsem könnyű: a K jelzés sehol, ill. egy nagyon-nagyon kopott alig látható jelet véltem felfedezni egy kövön mielőtt az OKT letér az erdőbe. (Ezzel szemben a P nagyon jelzés nagyon jó állapotú, bár a jelzés itt se a legmegfelelőbb helyen található). A lényeg az, hogy ÉK-i irányba kell tartani a gerincen és ott kell letérni, ahol a legelső fán egy fehér nyíl látható (az utolsó lehetőség jobbra).

Innen már viszonylag könnyen eltaláltam a Muflon itatóig (alias Mufloncig) és még elcsábulnom se kellett, mert az egység zárva volt. Pecsét után irány a maradék durván 10 km. Bámulatos, ahogy a gyanútlan turista szinte észrevétlenül kacskaringózik be egy többmilliós lakosságú világváros forgatagába, miközben ebből semmit se vesz észre, végig erdők, rétek és csönd és egyszer csak kibukkan a Remete-szurdok végén Budapest egyik utcáján.

Ezen a szakaszon az egyetlen akadályt a felhőszakadás után megáradt patakon való átjutás okozta: híd hiányában bizony be kellett áldozni a cipőmet, avagy a viszonylagos szárazságát. Igaz, a szurdokba való lejutás a nedves és csúszós sziklákon se volt egyszerű.

Cuppogó cipőben caplattam be a már-már vadvízként sebesen hömpölygő patak mellett a városba ahol becsülettel lejártam a még maradék 5 km-t. Pár perccel 7 óra után a füzetembe került a mai utolsó pecsét is Hűvösvölgyben a gyermekvasút forgalmi irodájában, mely még ilyenkor is nyitva volt. 

Elégedetten konstatáltam, hogy a szintidőre is egész jól rávertem a 9 órámmal: (Dorogról kb. 10-kor indultam a vasúttól, Klastrompusztán a büfében tartottam egy félórás pihenőt, a Nagy-szénáson nézelődtem vagy 10 percet különben folyamatosan haladtam.)

(2014. 07. 27.)

Emléktábla a Remete-szurdokban