2015. november 30., hétfő

Kóspallag-Nógrád OKT szakasz


Ötösfogatunk a Kóspallag - NHH - Csóványos - Nógrád útvonalat járta be megspékelve a Rakodótól a K+/K háromszög/Oltárkő kitérővel.
A kóspallagi kálvária
Az időjósok esővel riogattak, de jól tettük, hogy nem hittünk nekik, és nem maradtunk otthon, ugyanis sok-sok izgalmas és érdekes élményt tartogatott a nap köszönhetően részben az időjárásnak.
Valódi Salamander bakancs
Kóspallagnál kicsit megzavart a terelés a Kálvária felé, hiszen, mikor 2 éve erre jártam, még az aszfalton kellett menni. De így sokkal izgalmasabb volt és máris bemelegíthettünk a ránk váró hosszas mászáshoz. A Kálvária utái patakvölgy színei egyszerűen fantasztikusak voltak, megint pont sikerült kifognunk azt a rövid időszakot, amikor a legszebb arcát mutatja az őszi erdő. Kicsivel a turistaház előtt bukkantunk az első szalamandrára. Szegényke nagy meglepetésében hanyatt-homlok menekülni kezdett - már amennyire egy szalamandra tud - közben szépen átmászott Csoki bakancsán. Legalább remek szalamandrás-bakancsos képeket készíthtettünk.

A turistaházban összefutottunk egy nagyrészt már kora reggel tajrészeg kapatos fiatalokból álló csapattal, akik szintén a Nagy-Hideg-hegyet vették célba. Szegény vezetőjüket, aki maga is lelkes kéktúrázó (szörnyülködött is a lassan muzeális, ámde még nagyon hiányos igazolófüzetemen) nem nagyon irigyeltük és a turistaházat vezető hölgyet sem. Latolgattuk, hogy vajon meddig jutnak, közben megkóstoltuk a turistaház tényleg nagyon finom és nagy választékban kapható kávéit és jól elbeszélgettünk a turistaházas hölggyel. Mivel Nógrádig még nem nagyon fogyasztottunk eddig a ránk váró 30 km-ből és tetemes szintből, hamarosan nekiindultunk. Felfelé menet a Barna Ferenc kereszt után értük utol és hagytuk le a nem túl józan csapatot és velük együtt a ködöt is. Ekkor már nagyjából sejtettem, hogy a hegycsúcsról nem mindennapi panorámában lesz részünk. Elég húzós tempót mentünk, így is kicsit csodálkoztam, hogy milyen hamar elértük a Kammerhof fenyvesét és onnan a hegytetőt, ami igen tarka színekben játszott, de nem az őszi falevelek miatt. Valami verseny lehetett, mert hemzsegtek a színes terepfutó öltözéket viselő fiatalok a hegyen.
Barna Ferenc kereszt - egy síbaleset emlékére állították

A házba is nehezen fértünk be, de azért jutott hely, meg körözöttes túrós sztrapacska is (szerintem igenis finom volt, igaz ezt a véleményt nem mindenki osztja a csapatból), bár ebben az utóbbiban nem nagyon reménykedtünk. Összefutottunk egy ismerőssel is, majd gyorsan megint nekiindultunk.


A Rakodónál elhagytuk az OKT-t a Fekete-patak és az Oltárkő-patak völgye miatt, melyek szerintem a hegység legszebb részei közé tartoznak és megérik a jókora szintveszteséget kiadós kaptatókat és a pluszkilométereket. Erre hamar rájöttek a túratársak is, mert ennyi szalamandrát egy túra alatt még nem láttunk, ráadásul végig gyönyörű, színpompás erdőben, vadregényes, sziklás völgyekben haladtunk. Láttunk szürke tölcsérgombát is, de kivételesen meghagytuk mindet az utókornak. A Kőkorsó után a Börzsöny egyik legmeredekebb emelkedője következett, de jócskán megérte a fáradságot. Az Oltárkőtől tökön-babon másztunk fel vissza az OKT-ra, majd innen már gyorsan felértünk az új kilátóhoz. Csodaszép kilátás tárult elénk, az alattunk elterülő felhőtengerből szigetek módjára bukkantak ki a hegycsúcsok.

Hosszabb ebéd- és fotószünet után indultunk neki a maradék 12 kilométernek, amit kb. 6-os átlaggal, részben szürkületben, majd teljes sötétben tettünk meg nehezítve a Nógrád előtti hiányosan jelölt szakasszal. Hála Fegya GPS-ének nem tévedtünk el. A nem könnyű patakátkelést is sikerrel abszolváltuk és az út nélküli (ámde a párhuzamos úttal ellentétben nem sáros) szántóföldön? vagy réten? is átjutottunk. A kivilágított vár remek útmutató volt. A vasútállomás sajnos zárva volt, így pecséthez is csak akkor jutottunk, amikor a vasutas hölgy kijött leengedni a sorompót. (Az állomás remek nosztalgiázóhelyszín vasútbarátoknak.) De szerencsére ez is meglett, mint ahogy a kicsit körülményes, vonatpótlós-átszállásos, fejlámpával! töksötét lépcsőn és forgalmas úton átbotorkálós, majd a buszvégállomástól vasútállomáshoz, a majdnem azonnal induló vonathoz rohanós hazaút is. (De minderre előre figyelmeztetett részletesen a vasutas hölgy :-)

(2014. 11. 08.)



A vadregényes Oltár-patak völgye
Csodás kilátás fogadott a Csóványoson


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése